A magyarországi baloldal, illetve balliberális oldal – mondjuk ki – jelenleg romokban hever, s még csak körvonalakban sem látszik, hogy hogyan tudna kilábolni ebből a helyzetből. Sok felszíni magyarázat is adható erre, de a mélyebb okokat az európai baloldal valóságértelmezési problémáiban találjuk meg.
Abból kell kiindulnunk, hogy az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott a valóságot alakító folyamatok, motivációk, törésvonalak szerkezete; megérkezett egy másfajta korszak, amelyben a valóság értelmezése paradigmatikusan újfajta gondolkodásmódot igényel, s nagyon úgy néz ki, hogy az európai bal- és liberális politikai közösség ehhez nem igazán tud alkalmazkodni.
A baloldali – ha tetszik, szocialista – gondolkodás a 19. és 20. század gyermeke, egy olyan világból ered, amelyben a legfőbb mozgatórugót a gazdaságilag értelmezhető társadalmi csoportok közötti konfliktusok jelentik. Ezek a társadalmi csoportok nemzetek felettiek – mint munkásosztály, polgárság, parasztság, értelmiség stb. -, de természetesen megjelennek az egyes országokon belül is. A baloldal ebben az összefüggésben az úgynevezett alul lévő – tulajdon és örökölt vagyon nélküliek, munkavállalók, általában a szegények és kiszolgáltatottak – pártján áll, őket támogatja akkor, ha kormányra kerül.
Az persze egy más kérdés, hogy erőteljes liberális behatásra e kiindulópontjukat is időnként szem elől tévesztik a politikailag korrekt beszédmód szervilis átvételével – erre a legékesebb példa az MSZP -, de európai szinten, főleg Nyugat- és Észak-Európában még vannak szociáldemokrata pártok, amelyek, úgymond, valamelyest „őrzik a lángot”.
Igen ám, de a világ közben megváltozott. A világot a 21. században immáron olyan globális folyamatok irányítják, amelyek nem férnek bele a hagyományos társadalmi csoportok közötti konfliktusok szerkezetébe, illetve, felülírják azokat. Csak felsorolásszerűen: globális pénzügyi és gazdasági erők törekednek arra, hogy a nemzetállamok háttérbe szorításával – vagy inkább „lenyomásával” – globális irányítást hozzanak létre; megindult egy többmilliós menekültáradat Délről és Keletről Észak és a Nyugat felé, s ez már nem társadalmi csoportok, hanem népek és népcsoportok közötti szembefeszülés. Utóbbival összefüggésben valósággá vált a Samuel Huntington által megjósolt civilizációk, kultúrák – és vallások – harca, visszahozva ezzel a több száz évvel ez előtti időket és konfliktusokat. S nem utolsó sorban a környezetszennyezés és a globális felmelegedés egyre nehezedő életfeltételeket teremt Délen, ami az alapvető erőforrások feletti, már-már az állatvilághoz közelítő élet-halálharcot fog létrehozni a glóbuszon.
Nem folytatom tovább: az alapkérdések immáron nem a hagyományos társadalmi-gazdasági csoportok között dőlnek el, hanem immáron nemzetállamok és globális hatalmak, illetve népek, népcsoportok, kultúrák és vallások, mint régi-új törésvonalak átfogó küzdelmében.
Nos, ez új világszemléletet igényel. A politikailag korrekt beszédmód immáron semmire nem válasz. Egyszerre globális és lokális megközelítés kell, amelyben nagy súly helyeződik a nemzetállamokra, a nemzeti identitásra, az etnikai, vallási kérdésekre, a népek egymásközti viszonyaira, a vallásokra, a különbözőségek újbóli elismerésére azok elkenése helyett. Megítélésem szerint a bal- és liberális tábor válságának legmélyebb oka éppen az, hogy a világ megváltozott értelmezésére – egyelőre legalábbis – képtelennek mutatkoznak, így a belpolitikában is eszköztelenné válnak. Miként a magyar szocialisták és balliberálisok.
Szerző
Tisztelt Fricz Tamás Úr!
Cikkével mindenben egyetértek, a logikáját külön díjazom. Korábbi publikációit is mindig örömmel olvastam (az öröm annak szólt, hogy végre valaki megmondta az igazat). A „következmények nélküli ország” sokszori bemutatása annak idején sok embernek nyitotta ki a szemét.
A baloldal válságával kapcsolatban itt a „logikai hibákra” hívom fel a figyelmet. Amikor a baloldalon valaki valakit „kirekesztőnek” nevezett, ezzel az illetőt kirekesztette (a rendes emberek közül), és így maga is kirekesztővé vált! Talán arra számítottak, hogy az emberek ezt a logikai hibát nem veszik észre? A valóság az, hogy a többség előtt a „kirekesztő” kijelentés azonnal hiteltelenné teszi a kijelentőt. Az is furcsa, amikor egy milliárdos kijelenti, hogy él-hal a szegényért. Ha Marxnak igaza volt abban, hogy mindenki az érdekei szerint cselekszik, akkor egy milliárdos cselekedetei nem szolgálhatják a szegények érdekeit! Hogyan lehetséges az, hogy gyártulajdonosok képviselik a munkásságot? Sokszor találkoztunk azzal is, hogy a baloldal azzal vádolta a jobboldalt, amit korábban ők cselekedtek. Az ilyen logikai hibák garmada is hozzá járulhatott a baloldali szavazóbázis csökkenéséhez.
Orbán Viktor beszédeiben nem találtam logikai hibát. A FIDESZ emberei ugyan igyekeznek logikusan cselekedni, de ez nem mindig sikerül. Nem szabad az embereket félrevezetni! A siker egyik záloga ez.