Az orosz-ukrán háború kitörése csak látszólag volt vulkánszerűen váratlan. Az USA és az orosz érdekeltség évek óta feszültséget teremtett a térségben. Megengedhetőnek tartom azt a feltételezést, hogy a két atomhatalom előre számításba vette a térségi problémára felkészülést.
Az oroszok a Szovjetunió felbomlásának következményeként nehezen viselték, hogy Ukrajna orosz nyelvű kisebbségét megkülönböztetett atrocitások érik. Nyilvánvalóvá vált, hogy szomszédjuk egyre erősebben nyugati befolyás alá kerül. Ukrajna törekvése az EU tagság és a NATO felé számukra felvetette a biztonsági kockázatot.
Az USA, mint a NATO legerősebb katonai ereje afganisztáni kudarca után viszont időszerűnek látta, hogy ismét „rendteremtését” megjelenítse. Az EU megvehető bürokratáinak, vezetőinek befolyásolásával elérkezettnek látta az időt hatalmának kiterjesztésére. A korrupció melegágyába fektetett uniós vezetőkkel és képviselőkkel elindította az USA típusú föderatív államrendszer politikai és gazdasági kiépítését. Az oroszok érdekeit is számításba véve az előzetesen irányított, feltüzelt Ukrajna mozgósításával meghívást adott az orosz agresszióra. Kialakult a „zavarosban legjobb halászni” helyzet, ahol Ukrajna csatatérré változtatása adta a bőséges lehetőségeket.
Ezzel mindkét atomhatalom a win-win pozíciójába került!
Ukrajna, mint szuverén állam, megszűnt. Áldozati bárány az erősek asztalán. Megtörtént, hogy az USA, a világ csendőrsége gyakorlatilag hatalma alá vonta Európát és Ukrajnát is.
Nemcsak látszólag, az oroszok is jól járnak. A 600 ezer négyzetkilométernyi Ukrajnából 150-200 ezer km2 visszakerülhet hozzájuk. Egy ilyen ténnyel ők is győztes háborút hirdethetnek.
Üzleti érdekként sikerült eladni a rozsdás fegyverkészleteket. Az USA ígéretes piacot szerzett Európa meggyengítésével. Szankciókkal erősödött a blokkosodás Európa kárára, ami viszont az amerikai nagyvállalatok és pénzügyi körük javát szolgálja.
A vak is látja, hogy ha az európai parlamenti választásokon nem történik jelentős változás, nemzeteink katonai és gazdasági fogságba esnek. A tét óriási. Európa megőrzi önállóságát, nyugati és keleti gazdasági, pénzügyi világ között betölti a híd szerepet, vagy nem lesz.
A NATO szövetség erejével defenzív módon védeni kell Európa határait, a zsidó-keresztény kultúrát. Európa egyensúlyozó szerepe a világ békesség fenntartása, amit csak önálló katonai és szellemi honvédelemmel biztosíthat.
Célunk legyen, hogy Európa polgárai felett, javainkat csapolva, többé ne lehessen win-win üzleteket kötni. Így tehát szükség van az EU politikai és gazdasági reformjára, intézményrendszerének korszerűsítésére.
Csizmadia László
