NYÍLT LEVÉL A VAS UTCÁBA

NYÍLT LEVÉL A VAS UTCÁBA

Kedves diákok!

A kormány az Egyetem működésével kapcsolatos jogait egy kuratóriumra ruházta. Ebbe nem lehet belekötni, mert ez, az Egyetem autonómiáját növeli. A kuratórium élére pedig egy szakmailag megfelelő kvalitású, de konzervatív értéket valló személyt nevezett ki, Vidnyánszky Attilát. No, ez verte ki a biztosítékot az egész balliberális táborban, ideértve az Egyetemet is. Járjuk körül ezt a témát!

Az Egyetem korszerűsítését és működési költségét a mindenkori költségvetés biztosította/biztosítja. Ha Önök elfogadják a konzervatív értéket valló adófizetők pénzét, akkor nincs erkölcsi alapjuk a kizárólagosságra. Fogadják el az egyik liberális elvet: virágozzék minden virág! Vagy ez esetben nem érvényes a multikulti?

Gondolkozzanak el azon, hogy hol van az a fórum, amely jogosult ítélkezni arról, hogy a konzervatív, avagy a mai, szélsőségesen liberális eszme szolgálja-e jobban a közjót? Ha van ilyen fórum, akkor az, a másik liberális elvet sérti, az értéksemlegességet. Ha viszont nincs ilyen fórum, akkor az Önök Vidnyánszky ellenességének nincs alapja. Önök a maradiság védelmében tiltakoznak, amikor is a Kádár-korban kinevelődött, majd a rendszerváltás után mundért cserélt tanárok mellett állnak ki, a művészi szabadság fügefa levele mögé bújva.

Önök most a hatalom ellen tüntetnek, a művészi szabadság védelmében. A reneszánsztól a huszadik századig a pápák, királyok, földbirtokosok és pénzemberek voltak a művészetek támogatói. E korban nemigen lehetett szó „önmegvalósításról”, ha a mű nem tetszett a mecénásnak. Fél évezredig ilyen támogatói körülmények között születtek a nagy, időtálló alkotások. Manapság azonban a mecénás szerepét világszerte egyre inkább az állam veszi át, különösen nálunk, hol sem arisztokrácia, sem kulturált burzsoázia nincs. Amíg azonban a gazdag mecénás bátran dönthet arról, hogy kit bíz meg, kit karol fel, addig az állam e tekintetben teljesen elbizonytalanodott, mert a művészet a kultúrharc terepévé vált. Ennek a háborúnak szélsőséges, liberális megnyilatkozása tavaly, a színházak finanszírozásával kapcsolatban: „Mi vagyunk a kultúra. El a kezekkel tőlünk!” Ugyanakkor, a modernnek mondott művészetben divat lett a provokálás, mások érzékenységének semmibe vétele, a vallás és nemzeti érzés kigúnyolása, az erkölcsrombolás, a hedonizmus és szexuális devianciák kultusza, valamint a trágárság. A csipkelődő iróniát pedig felváltotta a maró gúny. Avagy az ún. „magas kultúra”, mely az átlagos állampolgár számára élvezhetetlen. Önöknek el kellene mélyedni abban, hogy korunkban mi számít művészetnek? Létezhet-e művészet biztos erkölcsi talapzat nélkül?

Szerintem minden író és színész hitelességének egyik pillére az erkölcsi talapzat. A száz éve tartó kulturális háború mára Nyugaton térdre kényszerítette a keresztény alapú erkölcsöt és kultúrát, helyébe pedig a liberálisok a nyílt társadalom eszméjét kívánják emelni. E társadalomfilozófiai elmélet szellemi atyja Karl Popper. Szerinte az államot nem a közös nyelv, eredet vagy történelem köti össze, hanem a teljes egyéni szabadságot biztosító törvények tisztelete. Szerintem ez egy újabb utópia, ilyen működőképes államot el sem tudok képzelni. Eddig a rendnek törvények és szokások adtak élhető keretet, viszont a nyílt társadalomban csak a törvény számít, mert a liberalizmus egyik alapelve az, hogy mindent szabad, amit nem tilt törvény. Ebben az új világban, ha majd mindent törvénnyel szabályoznak, az maga lesz a falanszter. Ha nem, akkor pedig anarchia. Az anarchia csíráit már Amerika utcáin láthatjuk. Ezért azt javaslom, hogy rendezzenek vitákat a nyílt társadalom eszmei alapjáról, mert az Önök bőrére megy a játék! De játszunk el a gondolattal, hogy létrejött a nyílt társadalom. Ebben a társadalomban csupán a korlátlan szabadságot biztosító törvények tisztelete lenne a közös eszmény. A művésznek ezt a tisztelet kellene „oltárra emelnie”? Vagy az öngyilkos életvitelt? A hedonizmust, a mának élést, a gyermektelenség kultuszát, a nyolcvan féle nemi identitást és a kábítószer élvezetet? Merthogy ebben a társadalomban csak szubkultúrák léteznek, közös kultúra nincs.

A művészi hitelesség másik pillére az, hogy nem lesz a hatalom szolgálólánya. A hatalom és a művész viszonya hazánkban akkor rendkívül kényes, amikor konzervatív eszmét valló kormány van hatalmon. A liberális elvet valló művész/művészpalánta várja az apanázst, miközben aránytalan mértékben támadja a hatalmat. Ez történik most! Itt, az aránytalan szón van a hangsúly, mert a művészetnek is – az igazi újságíráshoz hasonlóan – egy kicsit mindenkor ellenzékinek kell lennie. Ugyanakkor, korunk egyik rákfenéje az arányosság, a mérték elvesztése minden téren. Ez a szélsőségessé váló liberalizmus egyenes következménye. Ahogy a sportban mondják, Önök árnyékra vetődnek. Hollywoodban száz éve kizárólag a pénz dönti el, hogy mi, ki és hogyan kerül vászonra, a színész ennek az akaratnak volt/van alávetve. Jelenleg pedig a teljes művészi szabadság gúzsba kötése zajlik, amikor is a tervek szerint csak az a film terjeszthető fel Oscar díjra, amely megfelel az igen szigorú liberális egyenlősdi elveinek. A művészi teljesítményt ugyanis felülírhatják ezek a szabályok. Amikor a kormányt támadják, vigyázó szemüket Hollywoodra vessék!

Minden embernek, de különösen művésznek rendelkeznie kell valamilyen világnézettel. A globalista világgazdaság eszmei alapja a végtelen gazdasági fejlődés mítosza véges természeti erőforrások között, ami filozófiai szemszögből nézve képtelenség. Mára már minden gondolkodó ember előtt világos, hogy napjainkban a gazdaság a természeti erőforrásokat megújulóképességüknél nagyobb ütemben éli fel, és a környezet képtelen megfelelő ütemben elnyelni a hulladékot. Gondoljunk csak a kibocsájtott széndioxidra. Ezt a világgazdaságot a pénzoligarchia mozgatja, a pénz pedig hatalom, ez köztudott! A Credit Suisse legfrissebb felmérése szerint, az összes vagyon közel felét a társadalomnak a leggazdagabb egy százaléka birtokolja! D. Rothkopf, a Superclass című tanulmányában (2010) írja, hogy háromszáz dinasztia (mintegy hatezer fő) uralja a világ gazdaságát és pénzügyi rendszerét, és én hozzáteszem, hogy ezen keresztül a politikai hatalmat is, holott őket senki sem választotta meg. Ennek a globálisa háttérhatalomnak aktuális arca Soros György, aki bábként mozgatja az Uniót. A globalizmus önpusztító világrendjének az erkölcsiségét Soros György védekezése szemlélteti kiválóan a francia bíróságon, amikor is a bíró az általa okozott társadalmi kárra hívta fel a figyelmét. Soros védekezése: „Mint piaci résztvevőnek nem kell törődnöm tetteim következményével.” Gondolkodjanak el azon, hogy művészként ezt a világot kívánják szolgálni? A mai, szélsőséges vagyoni viszonyok között egyáltalán lehet-e beszélni demokráciáról? Tényleg Orbán Viktor miniszterelnök úr a demokrácia legnagyobb ellensége?

Végül állást kell foglalniuk a liberális bevándorlási politikáról is, hiszen ez állandó konfliktus forrása az Unióval. Európa őslakossága „egykézik”, ami azt jelenti, hogy e népesség generációként megfeleződik. A bevándorló muzulmánoknak legalább négy, de inkább több gyermekük van, tehát a létszámuk generációként legalább megduplázódik. Ez egy olyan olló, aminek következtében Nyugaton belátható időn belül népességcsere lesz. Amikor pedig többségbe jutnak a muzulmánok, akkor aztán vége lesz a liberális demokráciának és a nyolcvan féle szexuális irányultságnak, nem beszélve a női egyenjogúságról és a művészi szabadságról. Gondolkozzanak el ezen, különösen a lányok!

Kedves fiatalok! Önök egy liberális buborékban élnek, ezért azt javaslom, gondolják végig a fent leírtakat, mert a jövőjükről van szó. Javaslom, hogy mihamarabb térjenek vissza a tanuláshoz, és fogadják el azt a tényt, hogy az országban van egy olyan jelentős népesség, mely a hagyományos, keresztény alapú identitást vallja. Ennek Önök általi elfogadása vagy elutasítása demokráciafelfogásukat minősíti. Amennyiben Önök és tanáraik továbbra is kitartanak „feudális” előjoguk mellett, akkor csak egyetlen megoldás lehetséges. Felére kell csökkenteni az Egyetem költségvetési támogatását, és egy új egyetemet kell alapítani a hagyományos értékrendet valló oktatók és diákok számára.

  1. 09. 19.

B. P. ny. erdőmérnök

 

 

Kapitány a hídon

Kapitány a hídon

Olvastam egy cikket, miszerint naponta megközelítőleg 35 ezer döntést kell meghoznunk. Megannyi választási lehetőség, melyekkel együtt jár a szorongás: mi lesz, ha rosszul választottunk? – veti fel a problémát az írás szerzője. Kérdezem én: mi van akkor, ha egyáltalán nem döntünk? Gondoljuk ezt tovább! Rábíznánk-e az életünket egy olyan hajóskapitányra, aki viharban elmenekül a hajó fenekébe, miközben a szél cibálja a vitorlát, a hullámok meg átcsapnak a fedélzeten? Ki adja ki ilyenkor a parancsokat? Ki szabja meg a legénység feladatát, ki nyugtatja meg az utasokat? Készült egy amerikai film 1980-ban, az a címe, hogy Airplane. Ez az alkotás az első klasszikus katasztrófafilmeket, az Airport névre keresztelt sorozatot parodizálta ki. Miután a pilótafülkében mindhárom pilóta rosszul lett, a stewardess (a hölgy légiutas-kísérő) ijedt ábrázattal az utasok elé szaladt, majd feltette a kérdést: Tud valaki önök közül repülőt vezetni? Ekkor elszabadult a pokol…

Egy jó vezető ismérve, hogy tud dönteni. A még jobb vezető azt is tudja, kikért tartozik felelősséggel, de azzal is tisztában van, hogy ők mit szeretnének, mi segíti a boldogulásukat és nehéz helyzetben mitől kell őket megóvni. A kormánykereket pedig akkor sem engedi el, ha szélcsend van és süt a nap, de akkor sem, ha a hullámok az egekbe csapnak. Kormányosra nemcsak egy hajón van szükség, hanem egy ország élén is. Ez utóbbi esetben milliók élete a tét. Egy ország is kerülhet „viharba”, ebben élünk most mindannyian.

Az elmúlt év végén még lehetett legyinteni, hogy Kína a térképen is messze van, nemhogy a valóságban. Alig kellett hozzá azonban néhány hónap, és mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy átalakultak az életkörülményei. Mégpedig olyannyira, hogy arról korábban legfeljebb a történelemkönyvekben olvashatott. Már semmi nem olyan, mint tegnapelőtt volt. Nem úgy utazunk a vonaton, nem úgy lépünk be egy étterembe, ha pedig színházba megyünk, akkor már nemcsak a színészek, de a nézők is álarcot húznak. A nagyszülő nem mer találkozni az unokákkal, a fiatalabbak kerülik a családi összejöveteleket. A vállalatok tulajdonosai pedig azt mérlegelik, hogy leállítsák-e az örökmozgó futószalagokat vagy a munkatársaiktól búcsúzzanak el.

Sokan jelezték, hogy válság felé mutatnak a körülmények. Azt viszont senki nem látta előre, hogy egy láthatatlan ellenség kényszeríti térdre a világot. Egy láthatatlan ellenség, amely a gyárak kazánjaiban kioltja a tüzet, de megállítja az emberi szív dobbanását is. A magyar kormány pedig elsőként hozott egy példa nélküli döntést: bevezette a törlesztési moratóriumot. Mentőövet kaptak mindazok, akiket elsőként temetett volna maga alá az ár.

A fizetési moratórium háromezermilliárd forint fizetési kötelezettség elhalasztását eredményezte. Ehhez társult a kilakoltatások elhalasztása. Az Orbán-kormány adósok százezreinek dobott mentőövet. Ellentétben a 2008–2009-es időszak válságával, amit a Gyurcsány-kormány megszorításokkal és adóemelésekkel igyekezett kezelni. Ez volt a válasz az emberek segélykiáltására. Miközben egy egész ország gazdaságát hagyták pusztulni. Az év végén lejár a törlesztési moratórium határideje. Ami jó hír: a viharban is ott áll a kapitány a kormánynál. Bárhogyan hánykolódik a hajó, bármennyire is életveszélyes sziklák övezik a partot, senki nem marad mentőöv nélkül. Látszik a kikötő, a világítótorony lángja nem aludt ki, pedig vannak, akik azért dolgoznak, hogy a hajó ne tudjon megérkezni a biztonságot adó öbölbe. Nem egy hajóban evezünk.

 

 

 

 

 

Vélemények SZFE

Tisztelt Civil Szervezet !

Nagyon szomorúan figyeltem a fiatalok lázadását!Szerintem sem tudták igazán, miért is tüntetnek, jó buli volt! Csupán!

Javaslatom: legyen egy a régi szellemben működő egyetem,úgy ahogy a mostani vezetők vezetik, de  legyen egy másik /normális/ igazi műveltséget segítő, ápoló tanintézmény is.Ilyen egyszerű. A színházakat is nyugodtan meg kell jelölni, .. Legyen világos mindenki számára, ha bemegy a színházba, tudja mire számíthat.Nem éri sokként a sok eszement megoldás, színészeket megpróbáló rendezési elv….gyakorlatból tudom….Nem felejtem a szegedi István a király rendezést, például…Itthon, Kaposváron jó színházunk volt, aztán egyszer csak elszabadult a modernség….meg is szüntettük a bemutatós bérletünket….a III.Richárdban   géppuska sorozat miatt még a nyakamat is be kellett húznom….semmi értelme nem volt….és még sorolhatnám…Nagyon szeretem a színműveket, a szép feldolgozásokat, de normálisan!

Remélem egyszer még visszabillen a kerék….Most is van bérletem, de bizakodom!

Tisztelettel: J-né M. Kaposvárról
_____________________________________________________________________________

Tisztelt Címzett!

Nem értem és kérem szépen magyarázzák el, ha nincs oktatás a Színház és Filmművészeti Egyetemen, akkor az oktatóknak miért jár a munkabér?

Ha a hallgatók nem akarnak tanulni, minek azt eröltetni? Miért nem szünetel az oktatás addig ameddig helyre nem áll a rend, vagy miért nem alapítanak egy alternatív egyetemet kettéosztva a támogatást és függesztik fel a jelenlegi támogatását, ameddig el nem kezdődik az oktatás? Nem lenne jelentkező?

Hol van a Fidelitas? Hol vannak a társadalmi szervezetek, az egyházak?

Tisztelettel: B.B.
_____________________________________________________________________________

T. Cím!
Lakner Zoltán Lehel nyilatkozatának lehel-finom, nemes hangját nem értik a liberális terroristák, ők csak az erőfölényből értenek. Ha látják és érzik, hogy túlléptek minden tolerálható határt, akkor megvonják vállukat, és visszavonulnak. Persze nem végleg, csak addig, amíg tart a kemény erő. Nem kellene sokáig tépelődni, indítsanak újra egy békemenetet! Meddig várunk??
Dr. B.É.

_____________________________________________________________________________

Családom és magam nevében kiállok Vidnyánszky Attila mellett.
Számomra Ő az , akinek a darabjait ha lehet,és módomban áll megnézem. Nem szeretem,ha fel kell állnom,és ott kell hagynom az előadást ,mert nem vagyok hajlandó  megnézni,egy perverz,beteg rendező darabját.
Az nem művészet,az egy beteg ember  önmaga  állapotáról  lejátszatott  semmi.Le kell írni az ,a leendő  művészjelöltek nevét ,hogy még véletlenül se nézzünk meg olyan darabot  amiben szerepelnek.
Hetvennégy éves vagyok,de ez már a fertő alja,vagy van még lejjebb is?Gondolom nem kellett volna válaszolnom ,de kikívánkozott belőlem,el vagyok keseredve  a jövőt illetően.
Tisztelettel, W.I.

______________________________________________________________________________

 

A férjemet politikai nézetei miatt, megalázó módon rúgták ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemről

https://www.origo.hu/itthon/20200919-balogh-erika-az-szfe-rol.html

A férjemet politikai nézetei miatt, megalázó módon rúgták ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemről

FORGÁCS ÁGNES

2020.09.22. 09:47

Balogh Erika színésznő drámai története: hogyan bántak el azonnal a férjével, mihelyst Ascher Tamás lett a Színművészeti rektora.

Vajon miért nem lett köztudomású, hogy az ön férjét 2006-ban politikai nézetei miatt távolították el a Színház és Filmművészeti Egyetemről?

Azt fontos az elején leszögeznem, hogy nem arról van szó, hogy én 20 év után először elmesélem a sérelmeimet, vagy utólag megszólalok az adott helyzet miatt, én rögtön az adott pillanatban elmondtam már ezt, ahogy a férjem is ezt tette. Én most a férjem, és az ő emléke miatt fogok kiállni újra a nyilvánosság elé, bár az elmúlt 10 évben idén először adtam interjút.

A férjem Pintér Tamás volt. Oroszlán, a legnagyobb kaszkadőrkirály volt, a főiskola legnagyobb nimbusza. 2006-ban már 40 éve tanított a főiskolán, amikor Ascher Tamás kinevezése után nem sokkal, egy délután felhívta a titkárnő azzal, hogy „nem kell másnap reggel 8-ra jönnie a főiskolára tanítani a tanár úrnak, mert nyugdíjazták”.

Mindez véleményem szerint olyan volt, mint amikor valakit hasba lőnek. Egy olyan tanárnál, aki bár rengeteget filmezett, azt mondta, hogy ha meg tudna élni a tanári fizetéséből, akkor soha nem tenné ki a lábát a főiskoláról, annyira szerette. S aki 40 éven át dolgozott ott.

Az eltávolítás oka nyilvánvaló volt. Ezt meg is mondták neki, közölték vele, hogy rossz oldalra állt. Nem sokkal korábban a december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán ugyanis felállt a pódiumra a Fidesz – MPSZ nagygyűlésén. Nyilvánvaló, hogy emiatt rúgták ki.

Oroszlán 1967-ben került a főiskolára tanítani, Várkonyi Zoltán, az akkori rektor filmekben találkozott vele, és elhívta óraadónak, később ott lett adjunktus, majd docens. Aztán 40 év után Ascher Tamás titkárnőjétől kapott telefont, kiküldték a papírokat ő pedig soha többet nem ment a főiskola környékére sem.

Tovább dolgozott a kirúgása után, ment tovább a filmezés és a színházak is. Több mint 400 filmben szerepelt, és nem állt meg az élete, de neki a főiskola volt a mindene. 2011-ben a Magyar Nemzetbe küldött egy írást, ebből is kiderül, mennyire fájtak neki a történtek. „Amikor engem a főiskoláról, egyetemről kirúgtak, kizárólag politikai okokból, akkor, amikor csak pár hónap hiányzott, hogy 40 éve tanítsak ott, amikor tanszékvezető és egyetemi tanár lehettem volna (ez automatikusan járt akkoriban 40 évnél – szerk.). Ehelyett azt mondták: Oroszlán, nem gondolod, hogy rossz oldalra álltál? Én azt válaszoltam, én nem álltam sehova, én oda születtem. Egyébként is egy szaltónak tök mindegy, hogy jobb vagy bal oldalról ugrod. Bizony, amikor ez történt, nem tiltakozott senki, még csak fel sem hívtak, a barátaim sem.”

Később sem kért bocsánatot senki sem?

Nem, sőt. Amikor 2012-ben a férjem meghalt, felhívtam a főiskolát, és kértem, hogy tegyék ki a fekete zászlót, amire azt válaszolták, hogy már úgysem emlékszik rá senki. De azt sem kérdezték meg, hogy hol lesz a temetés, ahogy azt sem, hogy küldhetnek-e egy szál rózsát, vagy bármilyen szinten a saját halottjukként tekintik, miután 40 évig dolgozott ott.

A férje gondolom sosem titkolta a nézeteit.

Mindig elmondta, hogy ő a jobboldalra született. „Magyarnak, magyar nemzetinek vallom magam, ezen a földön születtem, ez a hazám, és itt is akarok meghalni. Nem szeretem a kötődés nélküli embereket, és azokat sem, akik csak a pénzhez éreznek kötődést. Egyébként véleményem szerint nincs jobb-, vagy baloldal, magyar van. Azt szoktam mondani, én a jobboldalra születtem” – nyilatkozta korábban. Ők kitelepített család voltak, és mindig elmondta a tapasztalatait.

Balogh Erika színésznőFORRÁS: MTI/ZIH ZSOLT

Mit jelentett az ő szemlélete?

Amikor Oroszlánt először hívták a Bavariába, a müncheni filmgyárba forgatni a hetvenes években, még engedélyt kellett kérni a tanszékvezetőtől, aki akkor Kőszegi tanár úr volt, egy hithű kommunista ember. Ő azt mondta neki, rendben van Oroszlán, elengedlek, de nehogy kiszúrj velem, mert tönkreteszed az életemet, elveszítem az állásomat, ha nem jössz vissza. Oroszlán, amikor leszállt, felhívta Kőszegi tanár urat a Ferihegyi repülőtérről, és azt mondta neki: „Tanár úr, én a szabad világot választottam.”, majd Kőszegi ijedelmére csak ennyit kérdezett: „Miért, tanár úr szerint melyik a szabad világ?”

Tud másokról is, akiket politikai nézeteik miatt távolítottak el?

Tudtommal több kiváló tanárral is ez történt.

Önt is érte már hátrány szemlélete miatt?

Most találtam erről egy régi újságcikket, aminek az a címe:

„Nem állok be a sorba – nézetei miatt vették el Balogh Erikától a szerepet, amire készült”, így jelent meg annak idején. Két évig készült egy rendező, direkt rám írta egy darabban a szerepet, amit viszont nem kaptam meg, miután Rákay Philip elhívott engem Győrbe, a Fidesz-kongresszusra moderátornak. Erről a férjem is beszélt egy interjújában, amikor arról kérdezték, milyen hátrányok érték. „A feleségem, Balogh Erika színművésznő, 2006-ban öt különféle díjat kapott. Tavaly Győrben a Fidesz nagygyűlésén Rákay Philippel moderátor volt, ezt követően furcsa mód, nem kapott meg egy klasszikus főszerepet. Ez nekem jobban fájt, mintha engem bántottak volna meg” – nyilatkozta akkor. Az bántott, hogy kellett volna dolgoznom, filmezni, de egyszerűen nem is hívtak. Peresze így is rengeteget dolgoztam. A Jászai díjamat például 2006-ban kaptam meg, amikor már majdnem 50 éves voltam, akkor nekem már nem volt akkora nagy truváj.

Mit gondol a jelenlegi helyzetről?

A főiskolások eszközök és bábok, fogalmuk sincs arról, hogy mi az igazi diktatúra, ez a legnagyobb baj. De nem is akarják tudni szerintem. Ezeket a gyerekeket felhasználják. Elvesztik az életük legszebb időszakát.

Emlékszem, amikor engem felvettek, eufória volt, hiszen akkora túljelentkezés volt mindig is, és nagyon nehéz volt bekerülni. Felnőtt egy generáció, akinek voltaképpen nincsen semmi baja, nem volt se háború, sem éhínség, utazhat, világot láthat, semmi megszorítás nincs, pofont sem kapnak a rendőröktől. Akkor miért kell egy ilyen álságos szabadságharcot folytatni, amikor valódi szabadságban élnek? Bábként használják őket, akik meg akarják őrizni ezt a liberális világot.

Milyen volt az önök szakmája, amikor nem volt „szabadság”?

A nyakláncomon van a nagymamám Szűz Mária medálja. Az összes címlapomon csak egy lánc van a nyakamban, mert megkértek, hogy tegyem hátra a medált, körülbelül 1990-ig. A tévéstúdióban a beszélgetéseken is megkértek, hogy a láncot fordítsam meg. Ezt a mai főiskolások már talán el nem tudják képzelni. Ahogy azt sem, hogy az első év utáni nyarat már a Körszínházban töltöttük, és mivel nem dolgozhattunk hivatalosan, nem kaptunk érte pénzt. Kaptunk érte egy buszbérletet, amit természetesen mindannyian eladtunk és inkább gyalog jártunk, hogy legyen ennivalóra pénzük. De mi mentünk boldogan, hiszen színházhattunk. Fogalmuk sincs arról, hogy milyen világ volt. Én 1981-ben végeztem a főiskolán, Kazimir Károly volt az osztályfőnököm, aki azonnal szerződtetett a Tháliába, de a szerződésem mellett ott volt egy papír, hogy belépek az MSZMP-be. Amennyiben nem írtam volna alá, nem mehettem volna a Tháliába. Vagy mi például főiskolásként soha nem tudtuk meg azt, hogy valaki kikér minket forgatni, de akkor sem, amikor már színházi tag voltam. Ha mondjuk a színházban valaki felhívta a művészeti titkárt, hogy engem Jancsó Miklós kikért egy szerepre, az el sem jutott hozzám. Csak ha már elengedtek.

Mikor változott meg a szellemiség a főiskolán?

Kazimir után indult. Várkonyi Zoltán még kifejezetten annak a híve volt, hogy embereket akar látni a színpadon. Nőt, férfit, és ő azt mondta, hogy ha egy férfi beül a színházba, az igenis kívánja meg ezt a színésznőt, vigye haza ezt a vágyat, vagy fordítva ugyanígy. Kazimir is ennek a híve volt, az egészséges személyiségnek. Aztán jött az, hogy legyen a színész minél enerváltabb, hogy lehessen alakítani, de ez egy baromság. Elindult az a nézet, hogy az lesz a jó színész, aki szétfolyik, nem tudom máshogy megfogalmazni. Ez az abszolút liberális világ, amiben mindenki olyan szabad. Megszűnt a mozgástanítás is. Oroszlán, Montágh és Szirmai Béla még annak a nagykövetei voltak, hogy ép testben ép lélek. Oroszlán tanította, hogy ül le egy öreg ember, egy fiatal ember, hogy ül le egy pszichopata, hogy ül le egy orvos, vagy egy szép nő, egy csúnya nő. A mozgás mindent meghatároz. Ő tanított színpadi vívást, akrobatikát, erőnléti edzést és lovaglást.. Én óraadó tanárként lovaglást tanítottam, és imádták a gyerekek, hogy kiszabadulhattak kicsit. A főiskola nagyon kemény munka. Ott reggeltől éjszakáig megy a próba, a meló, a beszélgetés, a memorizálás, és onnan kicsit kimenni a természetbe nekik felüdülés volt. A főiskolán tapasztalható szellemiség már sokkal korábban megromlott. A kilencvenes években a portás, amikor Oroszlán ment reggel nyolcra mozgásórát tartani, csak nevetett, hogy tanár úr, ketten vagyunk az épületben, maga meg én.

Nem fél ennek az interjúnak a következményeitől?

Miért nekem kéne félni? Én azt gondolom, hogy Oroszlán emléke miatt meg kell szólalnom. Ő sem félt soha semmitől. Ő megérdemli azt… mert ő egy szuper ember volt, egy fantasztikus ember volt, és a politikai nézetei miatt megalázó módon kirúgták. Igaz az élete végén megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, csak akkor már benn volt a kórházban, és én vettem át. Már nyolc éve elment. Ha itt lenne velünk, egészen biztosan megszólalna ő is.

 

 

 

Meghívó

A Lengyel Intézet szeretettel vár mindenkit „A független szentje” című, II. János Pál pápáról szóló album budapesti bemutatójára.
2020. szeptember 22. Nagyboldogasszony Főplébánia

Részletek a mellékelt meghívóban és az alábbi linken:
https://www.facebook.com/events/781587029295986?acontext=%7B%22action_history%22%3A[%7B%22surface%22%3A%22page%22%2C%22mechanism%22%3A%22page_admin_bar%22%2C%22extra_data%22%3A%22%7B%5C%22page_id%5C%22%3A424257170970637%7D%22%7D%2C%7B%22surface%22%3A%22events_admin_tool%22%2C%22mechanism%22%3A%22events_admin_tool%22%2C%22extra_data%22%3A%22[]%22%7D]%2C%22has_source%22%3Atrue%7D