Rendeletalkotási jogkörrel az átlátható lakossági energiaár-szabályozásért

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a FIDESZ alelnöke 2016. november 15-én törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elnökének „egyes energetikai tárgyú tőrvények árszabályozási célú módosításáról” címmel. A javaslat lényege, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) visszakapná rendeletalkotási jogát – a jelenlegi határozathozatali jogkör helyett – a lakossági földgáz- és villamosenergia-ellátás területén.
A kormány által elindított rezsicsökkentési program 2012 decemberében kezdődött, amikor megjelent az a miniszteri rendelet, amely alapján 2013 januárjától 10 százalékkal csökkent a lakossági távhő, villamos energia és földgáz ára. 2013 óta összesen három szakaszban sikerült csökkenteni a lakossági energiaárakat: először 2013 januárjától és másodszor 2013 novemberétől egységesen, majd harmadszor 2014-ben (az év áprilistól a földgáz, szeptembertől az áram, októbertől a távhő fogyasztói ára esetén).
Kutatások megállapították, hogy az elmúlt években a magyarországi lakossági energiaárak – az OECD más tagállamaihoz hasonlóan – állami intervenció nélkül is mérséklődtek volna, de csak később és kisebb mértékben. A rezsicsökkentés eredményeként azonban már 2014-ben összesen 202 milliárd forint megtakarítás keletkezett a magyar háztartási energiafogyasztóknál, ami a 2014. évi GDP több mint 0,6%-ának felel meg. A több hullámban végbement árcsökkenés tehát sikeresnek bizonyult: szignifikánsan javult Magyarország helyezése az olcsó háztartási energiával rendelkező OECD-tagországok között, például a földgáz esetében már a harmadik „legolcsóbb” országnak számított 2015 első negyedévében, és ugyanebben az időszakban az ötödik legolcsóbbnak számított a lakossági áram esetében (utóbbi vonatkozásában a 2012. végi 16. hely után a 34 vizsgált tagállam közül).
Magyarországon azonban még mindig magasnak mondható a lakossági gáz- és áramár átlagkeresethez viszonyított aránya, ami megfelelően indokolja a mostani jogalkotói szándékot. A törvényjavaslat célja – miként azt benyújtója jelezte – az eddig sikeresnek bizonyult rezsicsökkentés eredményeinek 2016. december 31. utáni megőrzése, amelyhez a hatékony eszköz a MEKH rendeletalkotási jogkörrel történő megerősítése lenne.
Az Országgyűlés 2013-ban egyszer már felruházta rendeletalkotási jogkörrel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, mivel akkor az érintett energiacégek közigazgatási eljárás útján megtámadták a rezsicsökkentést. A hivatal rendeletalkotási jogát később az Európai Unió részéről megtámadták, ezért a jogkör visszavonásra került.
A hatósági határozat és rendelet között a fő különbség az, hogy szűkülnének a szolgáltatók jogorvoslati lehetőségei. Míg egy rendelet (ami már jogszabály) hatálya mindenkire kiterjed, a határozat (egyfajta aktus) csak meghatározott címzettek számára állapít meg jogot, illetve kötelezettséget. A lakossági energiaárak esetében csak a jogalkotó részéről adott erős felhatalmazás, az illetékes hivatal rendeletalkotási jogköre képes megfelelően garantálni az ellátás biztonságát, valamint a fogyasztók érdekeinek hatékony védelmét – vagyis a felelős, fogyasztóközpontú piacszabályozást és a világos, transzparens viszonyok megteremtését az árszabályozásban. A földgáz- és villamosenergia-ellátás rendszerhasználati, csatlakozási és külön díjait szabályozó egyes hatósági elnöki rendeleteket csak az Alkotmánybíróság előtt lehetne megtámadni alkotmányjogi panasszal, amelyben a szolgáltatók – alkotmányos jogaikra hivatkozva – legfeljebb azt sérelmezhetnék, hogy a hatósági árszabályozás sérti a tulajdonhoz való jogot. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 3137/2014. (IV. 24.) AB végzésben megállapította, hogy a veszteséges gazdálkodás nem lehet alapja alkotmányt érintő panasznak; az indokolás szerint ugyanis az Alaptörvénynek a tulajdonhoz való jogot kimondó XIII. cikke a meglévő tulajdont védi, így nem vonható a tulajdoni védelem körébe az esetlegesen deficites gazdálkodás miatti veszteség, illetve az elmaradt haszon. Az Ab döntése alapján – nem alkotmányt érintő és nem a tulajdonjogi védelem körébe tartozó kérdésként – általánosan tág tér nyílik az állami rezsicsökkentési programok számára.
A mostani javaslat módosítaná többet között a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvényt, amelyben a 1-3/A. § és a 6-21. § (és ennek megfelelően az új törvényben a 11. §) az Alaptörvény 23. cikke alapján sarkalatosnak minősül, és miután a kormánypártok (jelenleg 131 képviselővel) nem rendelkeznek kétharmados többséggel a 199 fős Országgyűlésben, a három érintett törvény közül az egyik módosításához szükség lesz legalább két ellenzéki képviselő támogatására.
A kormány 2012-ben megindított, valamennyi magyar polgár életét segíteni kívánó rezsicsökkentési programja összhangban áll alkotmányos alapelveinkkel is. Az Alaptörvény Nemzeti hitvallás című része például kiemeli „az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”. Emellett az is szerepel, „hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”.
Ugyancsak az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. A XIX. cikk (1) bekezdése szerint: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.” Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdés: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”
Az államnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a közszolgáltatás fenntarthatóságának feltételeit is, ezért a rezsicsökkentés nem veszélyeztetheti a közműszolgáltatást, a közszolgáltatók működőképességét; ezt az alapelvet törvényeink garantálják is. Az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése szerint: „…a nemzeti vagyon [az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona] kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.”

Alacsony infláció, rezsi- és áfacsökkentés: emelkedő és értékálló nyugdíjak

2016. november 20-án arról értesülhetett a széleskörű nyilvánosság Orbán Viktor kormányfő egyik nyilatkozatából, hogy az eddig tervezett 0,9 százalékos helyett az ideivel megegyező mértékű, vagyis 1,6 százalékos nyugdíjemelés lehet jövőre. A béremelésekkel ugyanis emelkedik az infláció is, ami teret ad a magasabb nyugdíjemelésre.

2010 óta a nyugdíjasok megélhetését számos intézkedéssel segítette az Orbán-kormány: a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentéssel és bizonyos termékek áfacsökkentésével egy átlagos nyugdíjas több tízezer forintot takaríthat meg. 2010 óta minden évben volt nyugdíjemelés, és a tartósan alacsony inflációnak köszönhetően 8,6 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóereje. A kormány a törvény alapján 2012 óta állapítja meg a fogyasztói árnövekedés tervezett mértékével azonos szinten az adott évi nyugdíjemelést, novemberben pedig – a tárgyév január 1-jéig visszamenőleg – rendkívüli emelésről dönt, ha az infláció tervezett és az év végéig várható mértéke között eltérés van.

Az áremelkedések ütemét jelentősen mérsékelni fogja a baromfihús, a tojás és a tej forgalmi adójának tervezett 22 százalékpontos csökkentése, vagyis a nyugdíjak értéke valójában nagyobb mértékben növekszik majd.

Rövid nemzetközi összehasonlítás: tavaly decemberben 1176 euró (mintegy 364 ezer forint) volt az átlagos német nyugdíj, ami a magyar érték nagyjából háromszorosának felel meg. (Az árak viszont Németországban – euróban számolva – átlagosan körülbelül kétszeresek.) Tavaly, 2015. július 1-től egyébként a nyugati tartományokban 2,1, a keleti szövetségi államokban 2,5 százalékkal nőtt a német nyugdíj, az infláció ott is nullához közelített.

A magyar öregségi átlagnyugdíj összege folyamatosan emelkedik, jelenleg 115.786 forint (371 euró), amellyel jelenleg a 21. helyen állunk az Európai Unióban. A kormány már említett, nyugdíjasokat (is) segítő intézkedéseinek köszönhetően sikerült megőrizni a magyar nyugdíjak vásárlóértékét, amelyek bár elmaradnak a nyugati-európai juttatásoktól, nagyjából mérhetők a régiós értékekhez.

Magyarországon 2013-tól a fogyasztói árak stabilak, a hazai gazdaságot továbbra is mérsékelt infláció jellemzi, 2016. január–szeptember között pedig nagyon enyhe, 0,1 százalékos emelkedést regisztráltak. Szakértői becslések szerint az októberi adatok alapján idén 0,4 százalék lehet az átlagos inflációs ráta, és a jelentős béremelkedések ellenére továbbra sem feszíti inflációs nyomás a magyar gazdaságot. A tartósan alacsony infláció nyertesei közé tartoznak a nyugdíjasok is, hiszen a bérekkel együtt a nyugdíjak vásárlóértéke is értékálló.

Vállalkozások „árnyékból a napvilágra”: a tételes kisadózás sikere

Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) 2003-as bevezetésével a Medgyessy-kormány elviekben a mikro- és kisvállalkozások adófizetési és adminisztrációs terheit kívánta mérsékelni gazdasági aktivitásuk növelése érdekében, hogy versenybe tarthassa őket a nagyobb vállalkozásokkal szemben. Az eva adókulcsa később fokozatosan emelkedett: a kezdeti 15 százalékról 2006-ban 25 százalékra, majd 2010-től 30 százalékra, 2012-től pedig 37 százalékra.

Az eva negatív adózási hatása a korábbi vállalkozói tapasztalatok alapján több szempontból is tetten érhető volt. Egyrészt az áfa-csalás ösztönzésén keresztül, mivel az árbevétel eva-kötelezettsége kiváltotta az áfa-kötelezettséget, a visszatérítés lehetőségének megszűnésével. A vállalkozónak a nem evás tevékenysége után sem volt áfa-kötelezettsége. Mivel áfa-visszaigénylésre nem volt mód, ezért ez ott lehetett jövedelmező, ahol más, csatolt vállalkozáson keresztül visszaigényelhető volt a beszerzések áfája, illetve már a beszerzések is számla nélküliek voltak (vagy a tevékenység hozzáadott értéke magas).

Az evának más adózási formákhoz képest alacsonyabb adókulcsa adóelkerülésre ösztönözött azáltal, hogy az átlagos költségszintű, de adózó vállalkozások számára az átlagosnál kisebb relatív adóteher elérésére adott legális lehetőséget.

Az eva emellett a színlelt szerződésekre is ösztönzött, vagyis arra, hogy munkavállalói státus helyett egyszerűsítetten adózó vállalkozói szerződéssel foglalkoztassák a munkavállalót. Az Orbán-kormány által 2013-tól bevezetett kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) esetén viszont a jogalkotó megpróbálta egészen minimálisra csökkenteni ennek lehetőségét, így alapvetően a munkaviszony fennállását feltételezi a jogszabály, és a katás adózónak kell bizonyítania, hogy ez nem az. Egy adóhatósági ellenőrzés során a felállított kritériumrendszer kellemetlen tud lenni az ezt a tételes adónemet nem kellő körültekintéssel választó vállalkozásoknak.

A kata összességében jobb és átgondoltabb koncepciót tükröz, mint akár „fénykorában” az eva, amelynek akkor ugyan alacsonyabb volt az adókulcsa, mint az áfa összege, és az így adózó vállalkozónak nem hogy adófizetési kötelezettsége, hanem haszna jelentős származott abból, ha számlát állított ki.

Az eva nagy hátránya a katával szemben, hogy a vállalkozásnak minden bevétele után 37 százalék adót kell fizetnie, ami összességégében nem teljesítményösztönző. A katánál viszont havi fix összeggel történik az összességében minimális közteherrel járó kisadózás, ami főállásban havi 50 ezer, mellékállásban pedig havi 25 ezer forint az adókötelezettséget jelent. Az adminisztráció is viszonylag egyszerű (kivéve, ha alkalmazottat is foglalkoztat a vállalkozás). Mindez már jobban ösztönzi és bátorítja – „árnyékból a napvilágra” – a vállalkozásokat. Az evánál nincsen meg az alanyi áfa-mentesség lehetősége, a katánál viszont igen: alapesetben kell áfa-bevallást készítenie a katás vállalkozásnak, de az alanyi adómentességet is választhatja. A katára év közben bármikor be lehet jelentkezni (ez az evára nem igaz), az alanyi adómentességre pedig az év utolsó napjáig. A társasági adó csökkentése miatt egyre kevésbé éri meg evázni, amit az is jól mutat, hogy három év alatt mintegy 50 ezerrel, 33 ezerre csökkent az evás cégek száma, míg a kata fordított utat jár be: 2013-as indulásakor 75 ezren választották ezt az adónemet, ma pedig már 153 ezer a katások száma.

A tételes kisadózás az elmúlt években az egyik legsikeresebb gazdaságpolitikai döntésnek bizonyult, és fontos lehetőséget jelent a hazai vállalkozások számára.

A járulékcsökkentés háttere

A versenyképesség javítását leginkább a munkát terhelő járulékok csökkentésétől várja a kormányzat. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint eddig csak a csökkentés keretét határozták meg, a konkrét mértékéről csak ezután, a szakmai szervezetekkel való egyeztetést követően lesz megállapodás. Varga a várható csökkentés mértékéről nem nyilatkozott, annyit viszont jelzett, hogy „érzékelhető” mérséklésnek kell következnie.

A szakemberek szerint minimum 10 százalékpontos mérséklés kellene ahhoz, hogy az ország versenyképességét javítsa a lépés. Ha a csökkentés megjelenik a munkavállalók bérében, azaz a munkaadók „átadják” a csökkentést, akkor a nettó bérek tovább emelkedhetnek, ez pedig tovább élénkítheti a lakossági fogyasztást és a kiskereskedelmi forgalmat. A magasabb bérek pedig lehetővé teszik a cégeknek, hogy könnyebben megtarthassák értékes munkavállalóikat.

A munkabért érintő elvonások egyszerre érintik a munkaadót, és a munkavállalót. A munkavállalóktól vonják le a bruttó bérből a 15 % személyi jövedelemadót, a 3 % pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a 4 % természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 10 % nyugdíjjárulékot, és az 1,5 % munkaerő-piaci járulékot. Ez összesen 33,5 %. A munkaadók bérjellegű terhei közül a legjelentősebb tétel a 27 %-os szociális hozzájárulási adó. A másik tétel a munkaadói járulék, amelynek a hivatalos megnevezése, szakképzési hozzájárulás, amelynek a mértéke a bruttó bér 1,5 %-a.

Az euróra átszámolt nettó bérek alapján Magyarország elmarad a környező országoktól. A térségben az ausztriai nettó bérek a legmagasabbak, majd Szlovénia és Lengyelország következik, de Csehország és Szlovákia is megelőzi Magyarországot. Ennek oka, hogy az egy keresettel rendelkezők esetében az élőmunkát terhelő elvonás mértéke nemzetközi mércével is magas. A tavalyi OECD-adatok szerint Magyarországon Ausztriához hasonlóan közel 50 százalékos volt az elvonás, míg a környező országokban 35-40 százalék. A járulékcsökkentés kedvező hatással lehet a munkaerőhiányra is. Ha pedig a járulékcsökkentés megjelenik a munkavállalók bérében, azaz a munkaadók „átadják” a csökkentést, akkor a nettó bérek tovább emelkedhetnek, ami tovább élénkítheti a lakossági fogyasztást és a kiskereskedelmi forgalmat.

Politikai mellébeszélés helyett – az MNB alapítványok működésének nemzeti jelentősége

  1. Pénzügyi szakemberképzéstől a Brexit-kutatásokon át az erdélyi fiatalok gazdasági oktatásáig: Milyen pályázatokra költenek a jegybanki alapítványok?

A Magyar Nemzeti Bank, mint az Alapokmányában szerepel, a törvényen alapuló lehetőségével élve hozzá kíván járulni a közjó szolgálatához. E célja megvalósításának érdekében létrehozta a Pallas Athéné Alapítványokat, amelyek 2014-ben kezdték meg működésüket.

Az MNB-alapítványok tevékenysége igen sokrétű, és harmonikusan illeszkedik a 2010 óta regnáló jobboldali kormány gazdaság-, nemzet- és geopolitikájába. A jegybank alapítványainak működtetése révén szerepel vállal a közgazdasági és pénzügyi szakemberképzés támogatásában, a közgazdasági, pénzügyi, valamint interdiszciplináris kutatások elősegítésében. Szakmailag és anyagilag támogatja a felsőfokú oktatási intézményeket és az ehhez kapcsolódó tudományos intézményeket, elősegíti és támogatja a hasonló célú szervezetekkel való belföldi és külföldi együttműködést. Közös projekteket, programokat és intézményeket működtet, szemináriumokat, előadásokat, konferenciákat szervez és támogat, képzési programokat dolgoz ki és fejleszt; a jegybanki alapítványok elősegítik szakkönyvek, folyóiratok, és más kiadványok megjelentetését, ezekhez anyagi támogatást nyújtanak. Támogatják a pénzügyi területen működő oktatók, a képzésben részt vevő gyakorló szakemberek továbbképzését Magyarországon és külföldön, emellett külföldi szakértőket hívnak meg a hazai pénzügyi oktatásban való részvételre; támogatják a szakkollégiumok (pl. Széchenyi István Szakkollégium) és más diákszervezetek szakmai tevékenységét.

Példa: a győri Széchenyi István Egyetem idén indult angol nyelvű, gazdasági doktori képzését 247 millió forinttal támogatta alapítványilag az MNB. Ezen kívül számos hazai és külföldi doktori képzési programot, ösztöndíjprogramot, kutatóintézeti szakmai programot, külföldiek (pl. Brazíliából érkezők) magyar nyelvű oktatását támogatták az alapítványok.

Mindezek mellett külön alapítvány finanszírozza a geopolitikához kapcsolódó részterületek, így például az ágazati és politikai trendek, a biztonságpolitika, gazdaságtörténet, városfejlődés mélyebb feltárásának ösztönzését és nyomon követését: a tématerületen az ismeretek és tapasztalatok hálózatos megosztásával, ennek érdekében a nemzetközi geostratégiai „think tank” műhelyekkel való együttműködés ösztönzésével, a nemzetközi programokban való magyar részvétel elősegítésével és a nemzetközi eredmények hazai becsatornázásával. A legfrissebb kutatási eredmények, elkészült szakmai anyagok között találunk például a Brexit magyar gazdaságra gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányt is, vagy éppen Kína Afrikában történő gazdasági terjeszkedéséről szóló elemzéseket is.

Jegybanki alapítvány foglalkozik a határon túli, kiemelten a Kárpát-medencei gazdasági oktatás támogatásával és tevékenységének fejlesztésével. Erdélyben jelenleg magyar állami támogatással az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem folytat magyar nyelven gazdasági képzéseket Erdélyben előbbi csíkszeredai, utóbbi Nagyváradi központtal, amelyeken alap és mesterképzésen közel 1000 hallgató vesz részt. A határon túli magyar közgazdasági oktatásban való szerepvállalás nem kizárólag nemzetpolitikai, hanem gazdasági érdek is.

 

  1. Az alapítványi gazdálkodás nyilvánossága a jobb átláthatóság jegyében – Jegybanki nyereségből származik az alapítványok tőkejuttatása

A parlamenti ellenzéki pártok és politikusaik, véleményformálóik állításaival ellentétben, a 2014-ben létrehozott jegybanki alapítványok működése és pénzügyi gazdálkodásának folyamata – a vonatkozó adatok rendszeres közlése révén – átlátható. A jegybank által alapított hat alapítvány összesen 265 milliárd forint közpénzt kezel, amelyből mintegy 190 milliárd forintot állampapírba fektetett.

A gazdálkodással kapcsolatban érdemes néhány fontos szempontot kiemelni:

  • A Pallas Athéné Alapítványok számára történő vagyonrendelés nem veszélyezteti a jegybank elsődleges célját, alapvető feladatainak ellátását, így legfőképpen a magyar forint értékének megőrzését, az infláció alacsony szinten tartását, az árak stabilitásának biztosítását.
  • Az alapítói vagyonátadással a kimutatások szerint az MNB vagyoni helyzete nem romlott, az alapítványok tőkejuttatásai a jegybank nyereségéből származnak.
  • Az MNB a róla szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (jegybanktörvény) által biztosított függetlenség alapján jogosult volt dönteni az alapítványok létrehozásáról és az alapítványi hozzájárulásokról.
  • Az érintett alapítványok a pályázatokon nyertes támogatások és egyéb szerződések listáját minden hónapban frissítik.
  • Az átlátható működés érdekében az alapítványok negyedévente kimutatást közölnek vagyonelemeik helyzetéről és ingatlanvagyonukról.
  • Az alapítványok nyilvános pályázatai online elérhetőek, az egyes alapítványok honlapjain.
  • A Pallas Athéné Alapítványok 2015. évre vonatkozó egyszerűsített beszámolója, közhasznúsági melléklete és a könyvvizsgálói jelentések letölthetőek az egyes alapítványok honlapjairól.
  • Részletes tájékoztatás olvasható az alapítványok honlapjain 2015-ös szakmai tevékenységükről.

A Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának (fb) 2016. szeptember 27-én nyilvánosságra hozott jelentése szerint az alapítványok és az MNB szervezeti és személyi kapcsolatai szorosak, ugyanakkor az alapítványok kuratóriumaiban és felügyelőbizottságaiban kisebbségben vannak a jegybankkal munkaviszonyban állók. A jegybanknak így érdemi (de nem de iure) befolyása van az alapítványok működésére, ami a jelentés szerint a rendelt vagyon százmilliárdos nagyságrendje miatt szükséges is. A jelentés leszögezi, hogy a felügyelőbizottság vizsgálati köre nem terjed ki az alapítványok működésének közvetlen ellenőrzésére, csak az MNB mint alapító döntéseinek, alapítói jogai gyakorlásának ellenőrzésére korlátozódik.

 

  1. Jegybanki ingatlanvásárlások: volt és van racionális indoka

Az utóbbi időben rendkívül alacsony szintre csökkentek a piaci kamatok Magyarországon, emiatt pedig a jegybanki alapítványok magasabb hozamtermelő képességű befektetéseket kerestek. A jegybanki alapítványok így összesen 25 milliárd forintot juttattak vásárlásaikkal ingatlanpiaci befektetésekbe, mely vásárlások elsődleges célja az alapítványi vagyon magasabb hozam mellett történő befektetése volt.

Példa: a felújított Széll Kálmán téren jók a lehetőségek a környék egyetlen, nagy potenciállal bíró ingatlanjának, az 1920-as években a magyar posta irodaházaként működő Buda Palotának a jövőbeli hasznosítására. A cél az épület felújítása és egy piacon jól bérbe adható irodaház kialakítása. Az építési engedéllyel rendelkező ingatlan – felújításra előkészítve – hétmilliárd forint értékű vételáron került a nyáron az alapítványok tulajdonába.