Kedvező külkereskedelmi adatok: nagyobb mozgástér hazánk számára

A KSH által 2017. április 7-én közölt külkereskedelmi adatok világosan jelzik Magyarország mostani pénzügyi helyzetének nemzetközi kereskedelmünk általi megalapozottságát. A tájékoztatás szerint februárban a magyar export értéke 8,1 milliárd eurót (2507 milliárd forintot), míg az importé 7,2 milliárd eurót (2226 milliárd forintot) tett ki.

A kettő közötti különbözet – a magyar külkereskedelmi többlet – összesen 911 millió euró (281 milliárd forint) volt. A kivitel 79, a behozatal 77 százalékát az Európai Unió tagállamaival bonyolítottuk le.

A friss külkereskedelmi adatok elemzésekor közgazdászok rámutattak: többletünk kellően széles mozgásteret biztosít, ezáltal nagyobb választási lehetőséget ad a kormánynak, valamint a hazai vállalatoknak és háztartásoknak. Az ugyancsak KSH által pár nappal korábban, április 3-án közölt adatok alapján pedig januárban az export euróban kifejezett értéke 14,0, az importé 15,2 százalékkal nőtt a decemberi 7,6, illetve 9,3 százalék után. A külkereskedelmi aktívum 633 millió eurót tett ki, és 16 millió euróval haladta meg az egy évvel korábbit.

Januárban valamennyi árufőcsoport exportnövekedési indexe erőteljesen élénkült: a gépek, szállítóeszközök kivitele 12,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a feldolgozott termékek kivitele 16,7 százalékkal nőtt, a decemberi 3,9, illetve 3,2 százalékos ütem után. Az élelmiszer-kivitel 9,6 százalékkal nőtt decembert követően.

Az élénkülő magyar külgazdaság alapját azok a nemzetközi nagyvállalatok adják, ahová itthoni kis- és közepes vállalatok szállítanak, és amelyek magyar munkavállalók és családjaik számára nyújtanak biztos megélhetést. A minél több export realizálásával jelentősen javul a hazai foglalkoztatottság, és így sokkal több kkv tud részt venni a multinacionális vállalatok beszállítói láncainak működtetésében.

Az európai konjunktúraadatok is okot adnak a bizakodásra és kedvező exportkilátásokat tesznek lehetővé. Szakértők szerint az új autóipari kapacitások üzembe helyezésével jövőre jelentősen tovább bővülhet majd a magyar kivitel. Az itthon tevékenykedő nemzetközi abroncsgyártó cégek is elsősorban a külföldi autógyártás számára állítanak elő, ami tovább erősíti az exportpotenciált.

Az autóipar egyébként a hazai export közel egyötödét adja, és 2016-ban a magyar járműipar által előállított termékek 92 százalékát exportpiacokon értékesítették.

 

Infláció és növekedés: Eredményes jegybank kedvező gazdasági környezetben

A napokban érdekes és lényeges adatokat közölt a Magyar Nemzeti Bank. Ezek között szerepel, hogy a jegybank 2,6 százalékos inflációt vár idén – kéttized százalékponttal többet, mint amit korábban prognosztizáltak –, valamint a korábbi előrejelzéssel megegyező, 3,6 százalékos GDP-növekedéssel számol. Az MNB szerint 2018-ban 3,7 százalékkal nő a gazdaság 3,0 százalékos infláció mellett, és a március 28-ai jelentés szerint két év múlva (2019-ben) a GDP várhatóan 3,2 százalékkal bővül majd, miközben a fogyasztói árak 3,0 százalékkal növekednek.

Érdemes néhány gondolat erejéig szólni magáról az inflációról mint fontos mutatószámról is. Az infláció nem más, mint a pénz elértéktelenedése – ha pedig vásárlói oldalról nézzük, áremelkedés –, ami a gazdasági növekedés velejárója. A magas infláció természetesen komoly veszélyeket hordoz magában, hiszen a bérek és pénzvagyonok elértéktelenedését vonja maga után és azt, hogy a pénz így kikerül a magyar nemzeti gazdaságból, mivel aranyban, „konvertibilisebb valutákban” vagy ingatlanokban keres magának helyet.

A polgárok zöme általában a valóságnál magasabbnak érzékeli az inflációt: ezt szubjektív inflációnak nevezzük. Azért beszélhetünk szubjektív ítéletről, mert természetesen mindenki másként érzékeli az inflációt – például attól függően, hogy valaki milyen termékeket vásárol; ez pedig olykor elfedi azt a tényt, hogy a bérek és nyugdíjak az árakhoz hasonló ütemben növekednek. Az MNB egyik legfontosabb feladata a nemzeti valuta értékének megőrzése, ehhez pedig több eszközt igénybe tud venni, így például egy jegybank az alapkamat segítségével próbálja befolyásolni az egyes gazdasági folyamatokat. Egyrészt így marad kordában az áremelkedés üteme, másrészt a központi bank ekként igyekszik megőrizni a nemzeti valuta értékét.

Az MNB hosszú ideig tartó jegybanki alapkamat-csökkentésének, valamint 2014-ben indított – a külső sérülékenység csökkentését célul kitűző – önfinanszírozási programjának eredményeként mérséklődtek az állampapírhozamok, ezáltal pedig csökkentek a költségvetés kamatkiadásai is. De mindez végső soron minek köszönhető? Gazdasági elemzők szerint a kamatcsökkentéshez részben szükség volt a meglehetősen alacsony inflációs környezetre is – ezt pedig a kormány eredményesnek bizonyuló egyes adópolitikai lépései (áfakulcs-csökkentés), valamint a kabinet hatósági árpolitikája (a rezsicsökkentési program) tette lehetővé.

A nemzeti-konzervatív oldal 2010-es kormányra kerülése után konszolidálni kellett az államháztartást, emellett a kormányzat kiemelt feladatnak tekintette az állam pénzügyi és költségvetési rendszereinek reformját is. A hosszú évek munkájának gyümölcseként beért vitathatatlan eredmények nyomán, egy folyamatosan javuló gazdasági-pénzügyi környezetben – immár mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő által elismerten – módosultak a kormányzati gazdaságpolitika legfontosabb célkitűzései is. Most elsősorban az jelent kihívást Magyarország számára, hogy úgy kell az uniós átlagnál kedvezőbb és tartós GDP-növekedést, valamint javuló versenyképességet felmutatni, hogy emellett sikerül megőrizni a jelenleg jónak mondható egyensúlyi mutatókat is. Mindennek pedig úgy kell történnie, hogy a magyar emberek, a magyar családok is további javulást érzékeljenek saját életszínvonalukban.

Erre az elmúlt időszak fényében minden esély megvan, és ezt célozza a kormány által tavaly novemberben aláírt, érdemi adócsökkentéseket is magába foglaló hatéves bérmegállapodás is, amely – a szükséges stabilitás megőrzése mellett – várhatóan a magyar gazdaság növekedését fogja eredményezni.

 

Gyurcsányról szól a DK, és ő jelenti pártja legnagyobb gátját is

A Demokratikus Koalíció (DK) 2011-ben alakult párttá. A Magyar Szocialista Pártból (MSZP) Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök vezetésével távozó politikusok, illetve az őket körülvevő szellemi holdudvar hozták létre. Eredetileg az MSZP egyik platformjaként kezdte, amit 2010. október 22-én hívott életre Gyurcsány Ferenc, aki a platform elnöke is lett. Olyan politikai irányvonalat akartak, amely még markánsabban szemben áll a Nemzeti Együttműködés Kormányával. Mivel a párt irányvonalának megváltoztatására tett kísérletek szerintük kudarcot vallottak, és 2011 októberére Gyurcsány és a pártvezetés viszonya nagyon megromlott, a DK-sok végül a kilépés mellett döntöttek (aminek lehetőségével egyébként kezdettől fogva revolverezték az MSZP-vezetést). Az MSZP platformjának önálló párttá alakulását Gyurcsány a tömörülés egyéves ünnepi összejövetelén, 2011. október 22-én jelentette be.

A DK összesen több mint fél évtizedes működése alatt komoly politikai eredményeket mutathat fel. 2014 tavaszán elért sikere nyomán robbant be igazán a közéletbe, és jelenleg négy mandátummal rendelkezik az Országgyűlésben, emellett két képviselői helyet szerzett az Európai Parlamentben. Összességében azonban elmondható, hogy a Demokratikus Koalíció tagsági-szervezeti szinten jobban felveszi a versenyt egykori „anyapártjával”, mint tényleges társadalmi támogatottságát tekintve. Ennek alapvető okára később visszatérünk.

Néhány szám, friss adat: 2016-ban a Demokratikus Koalíciónak országos szinten csaknem 11 ezer tagja volt, míg a régóta leszállóágban lévő szocialista pártnak összesen 15 ezer. (Az MSZP-nek 2011-ben, a DK párttá alakulásának évében még 33 ezer tagja volt.) Az összes ellenzéki párt együtt kb. 45 ezer taggal rendelkezik az országban (beleértve tehát a Jobbikot is). A Gyurcsány-párt szervezetileg mind a 106 választókerületben képviselteti magát, összesen 99 központtal és 92 választókerületi elnökkel. Van azért néhány megye, ahol „foghíjasabb” a képviselet: például a hat borsodi választókerületből csak háromban van DK-s kerületi elnök. Ez némileg összefügghet a hagyományos vidéki MSZP irányvonalától való eltérésekkel is, hiszen Borsod két évtizeden át szocialista fellegvár volt: az „emberjogi” DK-nak azonban ez már nehezebb terep, és nem igazán tudja megszólítani a korábban szocialistákra szívesen szavazó, azóta elpártolt – például a hátrányos helyzetű roma népcsoporttal szemben egyre türelmetlenebb – kisembereket.

Bár az említett 2016-os adatok szerint a Demokratikus Koalíció tagsága kisebb az MSZP-énél, a tagdíjbevétele már meghaladja a szocialista pártét. Gyurcsány Ferencék 2015-ben 25,8 millió forintot könyvelhettek el tagjaiktól, miközben az MSZP 22,3 millió forintot szedett be a tagoktól. Ennek alapvető oka, hogy a DK-nál van fix tagdíj (ez havi ezer forint volt a vizsgált 2015-ös évben, ha nem volt az illetőnek szociális rászorultsága), míg az MSZP-nél nincs egységesen meghatározott tagdíj, és az összeg egyes helyi szervezeteknél egészen jelképes is lehet. A baloldal ezen a téren sokkal jobban áll a radikálisoknál: az MSZP-hez hasonlóan nem megállapított tagdíjat alkalmazó Jobbik 2015. évi tagdíjbevétele – hivatalosan közölt adatok szerint – ötmillió forint alatt maradt.

A Demokratikus Koalíció szervezeti és tagsági szinten elért figyelemreméltó eredményei mellett fontos leszögezni, hogy a párt társadalmi támogatottsága továbbra is erősen korlátozott. A 2014-es EP-választásokon elért meglepetésszerű listás eredmény után ugyanis elmaradt a párt áttörése. Érdemes emlékeztetni: a Demokratikus Koalíció 2014 májusában EP-listán megszorongatta a szocialistákat (országosan az érvényes szavazatok 9,8 százalékát kapták, míg az MSZP 10,9 százalékát), sőt Budapesten és Pest megyében megverték az MSZP-t: a fővárosban és Pest megyében 13, illetve 10 százalékot szereztek, míg a szocialisták csak 11,5 és 8,4 százalékot. De például Szabolcs-Szatmárban a DK 6 százalék alatt maradt, az MSZP pedig közel 15 százalékot szerzett. A DK kiemelkedően teljesített Komárom és Baranya megyében (2006-ban még mindkettő balos, „MSZP-s” megyének számított a választókerületes eredmények alapján). A korábbi választási eredmények és a szervezeti kiépítettség alapján is elmondható, hogy a DK igazi bázisát a nagyvárosi körzetek jelentik, legfőképpen Budapest, és a megyeszékhelyek környéke jelentheti számára a legerősebb eredményt, míg támogatottsági (és szervezeti) helyzete a kisvárosi-községi vidékben a legrosszabb. A 2014-es EP-választásokon a községekben 6,6 százalékos eredményt szerzett a DK, a városokban 9,3 százalékot, míg a fővárosi kerületekben és a megyei jogú városokban átlagban 12 százalékot (arról nem is beszélve a „legeurópaibb” párt kapcsán, hogy az EP-választást lényegesen kisebb választói érdeklődés kísérte, mint a másfél hónappal korábban tartott parlamenti voksolást).

A Demokratikus Koalíció egy klasszikus one-man párt: a DK igazi létezése, a párt közéletben mutatott ereje és pozíciója alapvetően Gyurcsány Ferenc szerepének köszönhető. A magyar pártrendszerben tipikusan ilyen párt még az LMP (Schiffer András) és a Jobbik (Vona Gábor) is. A DK igazi problémája viszont maga Gyurcsány: neki köszönheti létét és egyben azt is, hogy a párt képtelen az igazi áttörésre. A volt miniszterelnök hosszú évek óta az egyik legelutasítottabb politikus, 2016 májusában például a felnőtt népesség kétharmada azt nyilatkozta a Nézőpont kutatása szerint, hogy nem szeretné a jövőben fontos politikai pozícióban látni a DK elnökét. A Medián felmérései szerint a DK elutasítottsága alapítása óta többnyire (jócskán) 40 százalék feletti. A Koalíciót a negatív szimpátialistán csak az MSZP előzi meg – amelynek azonban a támogatói is többen vannak.

A legutóbbi, 2017. februári országos közvélemény-kutatási eredmények alapján, a biztos pártválasztóknál legalább kétszeres az MSZP támogatottsága Gyurcsány pártjához képest: a Nézőpont Intézet a szocialisták táborát ebben a közben 14 százalékra, a DK-ét 7 százalékra mérte. A Závecz Research háromszoros különbséget mért: legfrissebb kutatásuk szerint az MSZP 19 százalékon, a Demokratikus Koalíció pedig 6 százalékon állt a biztos pártválasztók körében. Egy éve, 2016 februárjában hasonlót mutatott a Medián-mérés: MSZP 15 százalék, DK 7 százalék, vagyis a helyzet változatlan.

 

Felelős gazdaságpolitika: csökkenő adósság, alacsony deficit, növekvő magyar gazdaság

Borbély László András közgazdász, államadósság-kezelési szakember szerint a mindenkori kormányzat közvetlen hatást tud gyakorolni az államadósság alakulására, mégpedig a költségvetési hiányon keresztül; ha a hiány magas, gyorsabban nő az adósság, ha mérsékelt, akkor az államadósság nominális növekedése is elfogadható mértékű – ilyenkor stagnál vagy csökken az adósság GDP-hez mért aránya. A magasabb adósság, a növekvő tendenciájú adósságráta – mutat rá Borbély – magasabb kamatterheket eredményez, a magas terhek pedig szűkebbre szabják a gazdaságpolitika és a költségvetés lehetőségeit, mivel a kamatok kifizetését csak más területekről történő elvonásokkal lehet finanszírozni, a hiánynövekedés megakadályozása érdekében. A helyzet kezelhetetlenné válása jelenti az adósságcsapdát.

Ez az összefüggés jól nyomon követhető a magyar államadósság-ráta alakulásánál is. A 2001-ben 52%-os GDP-arányos magyar államadósság 2010-re 80% fölé emelkedett, és ennek legfőbb magyarázata az egyre elszabaduló költségvetési hiány volt. A költségvetési hiány 2000-ben még megfelelt a maastrichti kritériumoknak, ugyanis 3% alatt volt (2,9%), azonban 2006-ra – komoly hullámzásokat követően – 9% fölé emelkedett. A hiány már 2001-től növekedett, és az emelkedő kamatterhek fizetéséhez szükséges összeget nem előteremteni próbálta a Medgyessy-kormány elvonásokkal, költségvetési átcsoportosításokkal, hanem ehelyett például közalkalmazotti béremelést hajtott végre és adómentessé tette a minimálbért, ami a deficit további növekedését eredményezte.

A konkrét számokat nézve: a GDP arányos államháztartási hiány 2001-ben még 4% volt, 2006-ban már 9,3%, még 2010-ben is 4,2%, aztán 2011-ben – a magánnyugdíj-pénztári vagyon átvétele miatt – többletes lett a költségvetés, 2012-ben pedig 2,5%-on alakult a hiány.

A legfrissebb előrejelzések szerint 2017-ben és 2018-ban a költségvetési deficit a 3 százalékos uniós tűréshatár alatt fog maradni, a tavalyi 1,8 után az EU-s fejlesztési projektek hazai társfinanszírozásának növekedése, az emelkedő kiadások és az adócsökkentések miatt idén 2,4, jövőre pedig 2,5 százalék körül várható az Európai Bizottság prognózisa szerint.

A Bizottság szerint az államadósság tavaly 1,2 százalékpontos csökkenéssel a GDP 73,5 százalékára mérséklődött (MNB-adat: 73,9), 2017-ben 72,3, 2018-ban pedig 71,2 százalékra lehet számítani.

A várhatóan élénkülő beruházásoknak és a növekvő háztartási fogyasztás felhajtóerejének köszönhetően, az Európai Bizottság esedékes téli előrejelzésében idén 3,5, jövőre pedig 3,2 százalékos gazdasági növekedést jósol Magyarországnak.

A magyar növekedés (+3,4 százalékon) már 2015 első negyedévére megszilárdult, köszönhetően a korábbi években főleg az ipar és a turizmus teljesítményének, de a kiskereskedelmi forgalom is kedvezően változott, ami azt jelenti, hogy a reáljövedelmek növekedése nemcsak a megtakarításban, hanem a fogyasztásban is megmutatkozott.

A rendőrterror megítélése a bírói gyakorlatban itthon és Németországban – rövid áttekintés

I. Fővárosi Ítélőtábla: Gergényi 400 ezer forint büntetést kap

Jogerősen 400 ezer forintos pénzbüntetésre ítélte Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitányt 2017. február 13-án a Fővárosi Ítélőtábla a 2006. őszi eseményekkel összefüggésben elkövetett katonai bűncselekmények vádjával magas rangú rendőrtisztek ellen indult büntetőperben.

Az ügyészség a 2006. szeptember 18-án este a tévészékháznál, szeptember 19–21-én és október 23-án Budapest utcáin történtek miatt elöljárói intézkedés, illetve utólagos felelősségre vonás elmulasztásával vádolt meg három rendőr tábornokot, Bene László akkori országos főkapitányt, Gergényi Péter akkori budapesti főkapitányt és Dobozi Józsefet, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori vezetőjét, továbbá tucatnyi másik rendőrtisztet. Az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés vagy enyhébb szankció kiszabását indítványozta.

A tévészékház ostrománál mintegy kétszáz rendőr megsérült, a televízió és a rendőrség eszközeiben összesen százmilliós nagyságrendű kár keletkezett. Az összecsapások a következő napokban is folytatódtak, majd október 23-án az akkor ellenzéki Fidesz Astoriánál tartott nagygyűlése után ismét súlyos atrocitások történtek a rendőrség és a tiltakozók között.

A vád főként mulasztásos bűncselekményeket ró a rendőri vezetők terhére. Részben azért, mert a rendőröknek kezdetben hiányos volt a védőfelszerelésük, a tévészékházhoz kinevezett helyszínparancsnok nem tudta koordinálni a rábízott rendőröket és megvédeni az épületet, a budapesti főkapitány pedig mindezt észlelve sem tett érdemi lépéseket a helyzet megoldására. Másfelől az ügyészség azért is vádol egyes rendőri vezetőket, mert a székházostromot követő napokban a csapaterős rendőri intézkedések során az alegységparancsnokok nem tettek azért, hogy megelőzzék, félbeszakítsák, illetve utólag kivizsgálják az alárendeltjeik által elkövetett túlkapásokat.

A vádlottak az eljárás során zömmel tagadták bűnösségüket és védőikkel együtt felmentést kértek.

Az elsőfokú büntetőper két évig tartott. A Fővárosi Törvényszék 2015 októberében kihirdetett, nem jogerős ítéletében Gergényi Pétert elöljárói intézkedés elmulasztása, míg a per negyedrendű vádlottját, aki a tévészékház ostromakor a rendőri erők helyszínparancsnoka volt, parancs iránti engedetlenség miatt bűnösnek mondta ki és a legenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette. A többi vádlottat felmentette a vádak alól az elsőfokú bíróság.

Az ügy fellebbezések folytán került másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára. Itt az ügyész perbeszédében Bene László, illetve Dobozi József esetében új eljárást indítványozott, a többi vádlott esetében pedig jobbára a bűnösség kimondását és felfüggesztett börtön-, illetve pénzbüntetés kiszabását javasolta

II. Vízágyús-szemkilövetéses „fekete csütörtök” Stuttgartban: 15.600 euró büntetést szabott ki a járásbíróság Siegfried Stumpf rendőrkapitányra, aki a büntetést elfogadta

2010. szeptember 30-án, csütörtökön több száz ember megsérült Stuttgartban, amikor a rendőrség gumibotokkal, vízágyúkkal és paprikaspray-vel támadt a főpályaudvar átépítése ellen tiltakozó tömegre (a Deutsche Bahn Stuttgart 21 projektje keretében le akarták bontani a régi főpályaudvart, és a város – a vasúttal és a tartományi kormánnyal egyetértésben – új, a föld felszíne alá helyezett pályaudvart akart építeni a lakossági tiltakozások ellenére). A nagyszabású tüntetésen legalább 360-370 ember megsérült, a helyszínen 114 embert láttak el ambulánsan és 16 embert azonnal kórházba szállítottak. Négy ember szeme súlyosan megsérült, Dietrich Wagner mérnök szinte teljesen magvakult.

Az esetből politikai botrány lett és parlamenti vizsgálóbizottságok álltak fel. Összesen 380 büntetőfeljelentést tettek rendőrök ellen, ebből 19 vezetett nyomozási eljáráshoz, de 85 demonstráló ellen is eljárás indult. Összesen 28 eljárás vezetett bírósági tárgyaláshoz (rendőrök, illetve demonstrálók ellen). Több rendőrt is elítéltek, egyet például azért, mert minden ok nélkül egy földön ülő asszony arcába paprikasprayt fújt, amit kollégái a göppingeni készenléti rendőrség részéről jelentettek. Egy másik rendőrt 18 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek gumibot aránytalan mértékű használata miatt.

Az illetékes rendőrkapitányra, a jelenleg 66 éves Siegfried Stumpfra 2015 márciusában 15.600 euró (közel ötmillió forint) büntetést szabott ki a stuttgarti járásbíróság hivatalból elkövetett gondatlan testi sértés miatt. (Ez a Büntetőtörvénykönyv „hivatalból elkövetett testi sértésről” szóló 340. §-ában szerepel; aki szolgálatának teljesítése közben vagy szolgálatával összefüggésben testi sértést elkövet, illetve annak elkövetését hagyja.) Stumpf a büntetést elfogadta, mivel nem kívánt továbbra is a média középpontjában maradni. Stumpf egyébként – Gergényi Péterhez hasonlóan – jó fél évvel „élte túl” a brutális rendőrattakot, és 2011 áprilisában, hivatalosan egészségügyi okok miatt vonult vissza. Kritikusai szerint azonban egyértelműen a 2010. szeptemberi eseményekkel hozható összefüggésbe, hogy Stumpf öt év után leköszönt a stuttgarti rendőrkapitányi posztról.