Vélemények

AZ ELMARADT MEGTORLÁS BOSSZÚJA

„Szomorú, felháborító, de csak ismételni tudom magam, ez nem jött volna létre, ha megtorolják 2006 ot! „- véleményével teljesen egyetértek!

Ha megbüntetik Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, Bene László Országos Rendőrfőkapitányt s távollétében döntő helyetteseit, Budapest főkapitányát, a REBISZ akkori parancsnokát s alsóbb rangú tisztjeit, a lovasrendőrök parancsnokait, a kardlapozó lovasrendőröket, a szemkilövő mesterlövészeket- tudjuk, kik voltak stb, a Magyar Rádió udvarán kíméletlen módszerekkel kínzó-bántalmazó: megalázó ha számonkérik az ügyészségen a vádat emelőket, a ma is lapuló- döntő nyomozási bírókat, az ítélkező bírákat, a börtönökben bántalmazó fogdmegeket, az ujjtörőket, a nőket földreteperő-verőket, azokat a bírókat, akik a hamis vádak alapján kritikátlanul, jogellenesen, bizonyítékok hiányában ítélkeztek, azokat, akik a média embereiként: külföldi tudósítókat, tényeket, eseményeket hamisítottak, megtévesztve a gyanútlan hazai , sőt a külföldi olvasóközönséget, a diplomatákat, akik igazolták állomáshelyeiken a Gyurcsány-féle rendőrterrort – szóval mindenkit, aki ebben a csikorgó lánc-mechanizmusban tevékenyen részt vettek – tehát mindezeket a ma is fertőző politikai pincéreket — bűnvádi eljárások után – egytől – egyig elmarasztalják, leváltják, akkor a visszatartó hatás miatt talán nem kapnak vérszemet az efféle politikai térféren kívülre szorultak, akkor a szánalmas bér-csőcseléket nem merték volna kivezényelni az utcára. Akkor nem merték volna kifütyülni a nemzeti – a lengyel és a magyar- himnuszokat, a Lengyel Köztársaság elnökének beszédét, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének – mint közjogi méltóságnak – a forradalom 60. évfordulóján ( tehát nem pártrendezvényen ) elmondott szónoklatát. Az életüket áldozó halott szabadságharcosok emlékét nem gyalázták volna meg s  az élőkét sem, akik a világ legtávolabbi tájairól is eljöttek, hazajöttek  október 23-ára: meghitt megemlékezésben bízva. Akkor hallhattuk volna üzeneteiket, beszédeiket. Ám most csak az őrjöngő- sípoló-dudáló- elvadult baloldali – liberális, ápolatlan-rosszleheletű haramiahad vad tombolásának lehettünk döbbent átélői.

M.Sz. I.

_______________________________________________

SOROS köpönyeg és a szónoki hordók

Ennyire már rég éreztem szégyenteljesnek az október 23-i „megemlékezést”. Kormánypárt oldaláról nemcsak azért, mert hajdani párttitkárok, államelnökök hajdan is nyomatott csemetéi beszélnek úgy, mint jogos örökösei a 60 évvel ezelőtti eszmének – és akik az egész politikai, közéleti tevékenységükkel ennek pont az ellentétét tették eddig is.

És mi van a másik oldalon? Az ellenzék talán még gyalázatosabb.

Titokban szemita hitre tért szónokok, népbutítók és manipulátorok, másrészt alvilággal és SOROS szervezetekkel kéz a kézben együttműködő nagymellényűek hordóra állása ez a mai nap. Olyanokról van szó, kik gátlástalanul vádolnak minket rasszizmussal, antiszemitizmussal és minden egyéb féle –izmussal, csak hogy az igazságról ne keljen beszélniük. Olyanok, akik arra büszkék, hogy a migráncs horda által eldobált szendvicseket nem engedték a magyar hajléktalanoknak, éhes koldusoknak összeszedni. Olyanok, akik nem a négymillió mélyszegénységben élő gondjaival foglalkozik, hanem a terrorista gyanús migráncsok többszázezres magyarországi letelepítésének támogatását tartja a legfontosabb feladatának. Olyanok, akik a Questor és főleg a „devizahitel bankcsalás” áldozatainak gondjait legszívesebben az asztal alá söprik, ahogy a 10 évvel ezelőtti gyurcsányi tömegverést, szemkilövetéseket is pofátlan módon szinte meg sem történteknek minősítik.

Ennyire még nem volt reménytelen a magyar politikai paletta. Ahogy hajdan az orosz irodalom Gogol Köpönyege alól bújt elő, úgy a mai magyar politikai elit, és e hatalom megszerzésére törtető mai hordószónokok legtöbbje – a SOROS köpönyege alól. Van, aki látszólag már ellenszegült e SOROS köpönyeg védelmének (bár a baráti, és legfőbb tanácsadói körét elnézve, azért ebben nem lehetünk annyira biztosak), míg mások –leginkább a mai hordószónokok legtöbbje- nagyon is élvezi ennek e SOROS köpönyegnek a biztonságát és meleget nyújtó kényelmét. Ismerik jól a köpönyeg varázserejét. Időnkénti megjátszott rendőrségi elbeszélgetések csak díszletek számukra, amivel a demokratikus elkötelezettségüket lehet indokolni, ahogy hajdanán a kék madarasoknál. De a SOROS köpönyeg varázslata egy illúzióban rejlik. Hogy mindig hinni akarunk benne, hogy van becsületes politikus, és hogy az adott szó kötelezi annak a kimondóját – főleg ha parlamenti, önkormányzati zsírós pozíció is jár ezek megszegéséért. De hát a SOROS demokráciának ez a lényege, és ehhez kellenek az aktuális hordószónokok, kik pár év múlva már a parlament padsoraiban fognak pöffeszkedni hasonlóan, mint azok, akiket most a hordón állva annyira kritizálnak.

Ahogy 60 éve Komlós János humorista és legfőbb izraeli összekötő (Lásd Szűrős Mátyás hajdani Köztársasági Elnök visszaemlékezését) aktív szerepet vállalt az emberek heccelésében és a forradalom kirobbantásában, majd pedig pár hét múlva a véres leszámolásokban, „ellenforradalmi listák” összeállításában és az általa felheccelt, feltüzelt ezrek kivégzésében, megkínzásában… úgy hasonlót érzek a mai nap is több szónok hordóra állásában is. Ezért is keserít el a mai nap, mely a 60 vagy éppen a 10 évvel ezelőtti események arcul köpése.

D.Cs.

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!