Vallom – őrizzük meg magyarságunkat

                                          (egy külhoni magyar megítélése)

                                                       Vallom

                                   (őrizzük meg magyarságunkat)

 

Közismert  a MAGYAR nemzet  asszimiláló képessége. Bizonyítéka ennek a sok Horváth, Rácz, Németh, Tóth, Oláh stb. nevű (igaz) magyar, akik idegen   származásáról  a nevük  árulkodik.  Most fájó szívvel konstatáljuk, hogy elkezdődött és mind jobban felgyorsul  az ellenkező folyamat… Külhonban gyarapodnak a magyar származású (gyakran magyar nevű) ukránok, tótok, szerbek, oláhok  –  janicsárok.

 

Elfogulatlan meggyőződéssel vallom,  hogy tökéletesen  ismerve   és használva három idegen nyelvet (azok tájszólásait és szlengjeit is),  a legkifejezőbb,   leggazdagabb a magyar nyelv.  E nyelven  gondolkodva, írva vagyok a legötletgazdagabb,  legokosabb.  Állítom, hogy magyar embernek csak magyarul gondolkodva, magyar környezetben  bontakozhatnak ki teljes mértékben a tehetségei.

… Külhonban a vegyes házasságban született gyerekek szüleinek, ha otthon  inkább  nem a magyar nyelvet használják, de szeretnék, hogy utódaik minél sikeresebbek  legyenek, magyar nyelvű bölcsődébe, óvodába, iskolába célszerű adniuk gyermekeiket.  Az  államnyelv akarata ellenére is „ráragad” a csemetére. De azokéra is, akik színmagyar családokban nevelkednek. És ha nem magyar iskolába jár, akkor minél többet olvasson magyarul (a kötelező olvasmányokat is lehetőleg   magyar fordításban).  Én kénytelen voltam ukránul érettségizni, mert abban az  időben Ungváron a magyar iskolának csak 7 osztálya volt,  de Tolsztojt, Solohovot,  I. Frankót, sőt Puskint, Sevcsenkót is eredeti nyelven és magyar fordításban  is élveztem. Na és Arany János, Petőfi,  Jókai, Gárdonyi, Romhányi    megcsodáltatták, még jobban megszeretették anyanyelvemet.  A hosszadalmas orosz, illetve türk nyelvű közegben telt  éveim alatt, ha nem kaptam volna  otthonról  magyar nyelvű  folyóiratokat, néha telefonokat,    nem bírtam volna ki – elsorvadtam volna …

Nem fogadom el azt, hogy némely szülők nem magyar iskolába íratják gyermekeiket, azzal érvelve, hogy csak így tudja elsajátítani az állami nyelvet, s csak így tud majd tovább boldogulni.  De hát  a világon sokan felvételiznek más országok egyetemeire és sikeresen diplomáznak a részükre idegen (addig alig ismert) nyelven.  Az az anyanyelvű iskolába járó diák, aki képtelen megfelelő szinten elsajátítani az állam hivatalos nyelvét – tehetségtelen, nincs benne elegendő szorgalom,  ambíció, és aligha sikerül neki bármilyen nyelven is  fényes karriert befutni. Sajnos, nem minden szülő hajlandó ezt beismerni. Vagy csak nem bízik a gyermeke  tehetségében?!

Tapasztalatom, hogy vezető pozíciókba  való kinevezésemkor  (egyetemi tanár mivoltomba is) elsősorban  nem a   nyelvtudásom mértéke érdekelte a feletteseimet, hanem a képességeim – szakmai tudásom,  az eszem, a tehetségem.  Egy sikeres karrier indításához  elegendő  kezdetleges nyelvtudás is.        

Ugyancsak  számos ismerősöm, barátom tapasztalata  alapján   állítom, hogy a vegyes házasságokban született gyerekek életük végéig  tudathasadásban szenvednek. Hisz nem tud egy ember  kettéválni.  Az egyik,  szülő nemzetiségéhez tartozónak    érzi magát  magát, de a másikét kénytelen vállalni. Nem tudja (gyakran nem is meri) eldönteni, ki is ő ?   Ritka az az eset, amikor az egyik fél lemond a nemzetiségéről (adott esetben magyarságáról), aláveti magát a másiknak,   de akkor sem lehet boldog.  Ez is bizonyos feszültséget okoz a házasságban, ami végeredményben nem vezethet semmi jóhoz.   Hisz „a vér nem válik vízzé”…   Különösképp, ha a két nemzet közt feszültség (ellenségeskedés, elégedetlenség) van, ami sajnos nem ritka.

Sokan éppen a másságukkal, különlegességükkel tűnnek ki, keltik fel környezetük érdeklődését  maguk iránt, amiért bizonyos mértékben  elnézőbbek velük szemben az elbírálóik.

Summa summárum: minden szülőnek, de a fiataloknak is alaposan meg kell fontolni, mielőtt beleegyezését adná  egy más nemzetiségűvel  való házasságba, eldöntené, hogy milyen iskolában, milyen közegben  nevelteti  utódait.

  1. Kövér György.

Ungvár-Záhony

 

Ui.  A los alamosi  atomkutató központban  Teller Ede és Szilárd  Leó irányítása                alatt  szinte az összes tudományos munkatárs  magyar származású volt.  A laboratórium  hivatalos nyelve a magyar  volt. Így, a környezetükben bizonyos mértékben a titkosságot is könnyebb  volt biztosítani.         Magyarország adta a világnak a legtöbb Nobel-díjas tudóst.

 

 

A MVSZ alakuló gyűlésének szünetében sikerült szót váltani a tolószékben ülő Teller Edével:

…- de hisz Ön nem is magyar …

– én zsidó származású  MAGYAR vagyok.  Magyar környezetben nőttem fel, magyar nyelven tanultam, magyar barátaim vannak,  magyar levegővel lélegeztem. A magyar nyelv, a magyar  szellem hatása egyedülálló, semmivel nem összehasonlítható.

Ugyanígy  vélekednek a magyar Nobel-díjasok  is.

K.Gy.

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!