Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) 2003-as bevezetésével a Medgyessy-kormány elviekben a mikro- és kisvállalkozások adófizetési és adminisztrációs terheit kívánta mérsékelni gazdasági aktivitásuk növelése érdekében, hogy versenybe tarthassa őket a nagyobb vállalkozásokkal szemben. Az eva adókulcsa később fokozatosan emelkedett: a kezdeti 15 százalékról 2006-ban 25 százalékra, majd 2010-től 30 százalékra, 2012-től pedig 37 százalékra.
Az eva negatív adózási hatása a korábbi vállalkozói tapasztalatok alapján több szempontból is tetten érhető volt. Egyrészt az áfa-csalás ösztönzésén keresztül, mivel az árbevétel eva-kötelezettsége kiváltotta az áfa-kötelezettséget, a visszatérítés lehetőségének megszűnésével. A vállalkozónak a nem evás tevékenysége után sem volt áfa-kötelezettsége. Mivel áfa-visszaigénylésre nem volt mód, ezért ez ott lehetett jövedelmező, ahol más, csatolt vállalkozáson keresztül visszaigényelhető volt a beszerzések áfája, illetve már a beszerzések is számla nélküliek voltak (vagy a tevékenység hozzáadott értéke magas).
Az evának más adózási formákhoz képest alacsonyabb adókulcsa adóelkerülésre ösztönözött azáltal, hogy az átlagos költségszintű, de adózó vállalkozások számára az átlagosnál kisebb relatív adóteher elérésére adott legális lehetőséget.
Az eva emellett a színlelt szerződésekre is ösztönzött, vagyis arra, hogy munkavállalói státus helyett egyszerűsítetten adózó vállalkozói szerződéssel foglalkoztassák a munkavállalót. Az Orbán-kormány által 2013-tól bevezetett kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) esetén viszont a jogalkotó megpróbálta egészen minimálisra csökkenteni ennek lehetőségét, így alapvetően a munkaviszony fennállását feltételezi a jogszabály, és a katás adózónak kell bizonyítania, hogy ez nem az. Egy adóhatósági ellenőrzés során a felállított kritériumrendszer kellemetlen tud lenni az ezt a tételes adónemet nem kellő körültekintéssel választó vállalkozásoknak.
A kata összességében jobb és átgondoltabb koncepciót tükröz, mint akár „fénykorában” az eva, amelynek akkor ugyan alacsonyabb volt az adókulcsa, mint az áfa összege, és az így adózó vállalkozónak nem hogy adófizetési kötelezettsége, hanem haszna jelentős származott abból, ha számlát állított ki.
Az eva nagy hátránya a katával szemben, hogy a vállalkozásnak minden bevétele után 37 százalék adót kell fizetnie, ami összességégében nem teljesítményösztönző. A katánál viszont havi fix összeggel történik az összességében minimális közteherrel járó kisadózás, ami főállásban havi 50 ezer, mellékállásban pedig havi 25 ezer forint az adókötelezettséget jelent. Az adminisztráció is viszonylag egyszerű (kivéve, ha alkalmazottat is foglalkoztat a vállalkozás). Mindez már jobban ösztönzi és bátorítja – „árnyékból a napvilágra” – a vállalkozásokat. Az evánál nincsen meg az alanyi áfa-mentesség lehetősége, a katánál viszont igen: alapesetben kell áfa-bevallást készítenie a katás vállalkozásnak, de az alanyi adómentességet is választhatja. A katára év közben bármikor be lehet jelentkezni (ez az evára nem igaz), az alanyi adómentességre pedig az év utolsó napjáig. A társasági adó csökkentése miatt egyre kevésbé éri meg evázni, amit az is jól mutat, hogy három év alatt mintegy 50 ezerrel, 33 ezerre csökkent az evás cégek száma, míg a kata fordított utat jár be: 2013-as indulásakor 75 ezren választották ezt az adónemet, ma pedig már 153 ezer a katások száma.
A tételes kisadózás az elmúlt években az egyik legsikeresebb gazdaságpolitikai döntésnek bizonyult, és fontos lehetőséget jelent a hazai vállalkozások számára.
