Amerikában és az Unióban brutális háború dúl az identitások mezején. Az identitás fogalom lelkierőt befolyásoló én/önazonosságot jelent, korunk forradalmárai szerint éppen ezért kell azt lerombolni! A sokféle identitásból – nemzeti-nemzetek feletti, egyéni-közösségi, vallásos-ateista, kulturális, faji, nemi, feminista, stb. – árulkodó módon, az angolszász liberálisok a nemzetek feletti, az individualista, a nemi, a feminista, valamint a bevándorlók faji és erkölcsi identitását tartják jónak, a többi szerintük rossz identitás, ami ellen harcolni kell! (Schöpflin György történész, politológus, EP képviselő: „A modern nemzet”.) A továbbiakban ennek okait próbálom bővebben kifejteni.
Korunk liberálisai szerint legveszélyesebb a nemzeti identitás, mert az útjában áll a világállam és a nyílt társadalom létrehozásának. Ez két ügy. Amíg a világállam létrehozásában az egész pénzügyi világelit érdekelt, addig a társadalmat szétziláló nyílt társadalom csak Soros Györgynek, és a mögötte álló pénzoligarcháknak a szívügye. Grandpierre Attila az „Ősi Magyarország” című könyvében írja: „A nép lényege tehát az a kapcsolatrendszer, érzelmi, szellemi kapcsolat, amely a népesség tagjai között fennáll. Mindaddig, amíg ez a kapcsolatrendszer esetleges, szórványos, alkalmi jellegű, nem beszélhetünk népről, csak lakosságról.” Most éppen a nép/nemzet lakossággá alakítása van folyamatban!
A hitében meggyengült Európában csak a második legerősebb közösségszervező erő a vallás, de ez is inkább csak keleten. A hit erejére már a jakobinusok és bolsevikok is rájöttek, korunk liberálisai csak folytatják az általuk megkezdett vallásellenes háborút. Amikor a társadalomban a vallás végletes módon meggyengül, akkor a jogalkotásban megszűnnek a korlátok. Így áll elő az a helyzet, hogy az Unióban és Amerikában gátlástalanul áthágják az isteni/természeti törvényeket (genderek burjánzása, férfi is szülhet, abortusz a szülés időpontjáig végezhető stb.). Az új jogfilozófia szerint egy választott grémium mindent törvényerőre emelhet, ehhez elegendő a gondolatot liberális/európai értéknek minősíteni. Megjegyzem, hogy ez az út vezetett a nácizmus és kommunizmus borzalmaihoz. A zsidókat és a kommunizmus ellenségeit precíz, de erkölcsiségétől megfosztott törvények alapján ítélték vagyonelkobzásra, internálásra, valamint küldték a gulágokra és a haláltáborokba.
A család pedig azért áll a balliberálisok célkeresztjében, mert az egy igen erős kisközösség, továbbá itt történik a hagyományos identitás átörökítése. Wilhelm Reich (Szexuális forradalom): „Az önkényuralmi család kicsiben önkényuralmi állam…A családi imperializmus ideológiailag megismétlődik a nemzeti imperializmusban…A tekintélyelvű család…olyan tényező, amiben reakciós ideológia és reakciós struktúrák jönnek létre.” A magyar családtámogatási törvénycsomagot angol, skandináv és német balliberális politikusok és médiájuk – környezetvédelmi lepelbe burkolva – ezért támadják folyamatosan, azt rasszistának és nácinak bélyegezve. A támadás másik oka/célja az őshonos európai népesség csökkentése.
A sokféle nemi identitás és a szélsőséges feminizmus a társadalom további atomizálását szolgálja. Most éppen a társadalmi nem, a gender, természeti törvényeket megtagadó kultusza van napirenden. Már az óvodások és kisiskolások is célkeresztbe kerültek, nem véletlenül. Kodály Zoltán a „Visszatekintés” (1964) című művében a következőket írja a népzene jelentőségével kapcsolatban: „Az újabb lélektan meggyőzően fejti ki, hogy a nevelésben a három-hét éves kor sokkal fontosabb, a következő éveknél. Amit ez a kor elront vagy elmulaszt, később helyrehozni nem lehet. Ezekben az években eldől az ember sorsa jóformán az egész életre. A tudat alatti nemzeti vonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsősorban a játék- és gyermekdalaival…A lélek alaprétegét nem lehet kétféle anyagból lerakni.” Hát ezért olyan fontos a gender lobby számára az óvodások és kisiskolások „érzékenyítése”.
A társadalom szétzilálását szolgálja az értéksemlegesség képtelen elve is, mely szerint nincs etalon, nincs semmilyen tekintély, bármi érték lehet. Lánczi András filozófus szerint: „…ha az új az előző teljes tagadásán alapul, akkor bármilyen elképzelés legitim lehet. Ebben az esetben viszont nincs, ami elválassza a helyeset a helytelentől, a megvalósíthatót az utópisztikustól.” Ennek a nagy szabadságnak, a társadalom atomizálásának valódi célja az ellenállás lehetőségének megtörése, a keresztény alapú identitás lerombolása, az állampolgárok egymás ellen uszítása, a társadalom folyamatos hiszterizálásával vitáik vakvágányra terelése.
A hagyományos, keresztényalapú identitás felszámolásának taktikai célja – a fenti eszköztár igénybevételével – identitás nélküli tömegemberré formálni a társadalmat. A stratégiai cél pedig a nyílt társadalom és a világállam felépítése. Fontosságára való tekintettel, kénytelen vagyok a CÖF honlapján 2020 októberében megjelent írásomból idézni. J. Ortega már 1929-ben „A tömegek lázadása” című könyvében a tömegembert ekként jellemzi: „Az új tömeg…elkényeztetett gyermekként él. Az elkényeztetettség, a vágyak szabadossága, az, az érzés; hogy neki mindent szabad, de ő semmire sem köteles…A tömegember tökéletesnek érzi magát…Közhelyeket, előítéleteket, gondolatfoszlányokat, vagy egyszerűen üres szavakat…hangoztat váltig…A közönségesség jogát, a közönségességet, mint jogot hirdeti és viszi keresztül…A szindikalizmus és fasizmus változataiban először tűnik fel Európában az, az embertípus, aki nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen, hanem egyszerűen elszánta magát a saját felfogásának a kierőszakolására. Ez az új: az elvtelenségre való jog, az elvtelenség elve…A társadalmi életben a „jólneveltség” háttérbe szorul. Az irodalom, mint actio directa, inzultus. A nemek közötti kapcsolat az ösztönéletre szorítkozik…A technika civilizált, de embere nem az…A „műveltebb” emberek ma hihetetlen történelmi tájékozatlanságban élnek…a bolsevizmus és a fasizmus, az a két „új” politikai irányzat, mely Európában és a szomszédságában megalakult…primitívség…A tömegember egyszerűen nélkülözi az erkölcsöt…Ha valaki semmi normának nem rendeli alá magát…minden morált tagadni kénytelen…ez a személyiség nem valami más, a régivel harcoló civilizációt, hanem csak puszta tagadást képvisel.” J. Ortega zseniális megállapításai tökéletesen ráillenek korunk balliberálisaira, különös tekintettel elvtelenségükre, erkölcstelenségükre és gátlástalan erőszakosságukra.
A másik hatékony társadalomnevelő eszköz pedig az egzisztenciális félelem. Aki szembeszáll a fősodorral, az úgy jár, mint Petry Zsolt labdarúgó edző a Hertha BSC-nél Németországban. Óvatos, magyar nyelvű gender mozgalom elleni megnyilvánulása azonnali állásvesztéssel járt. A Puskás stadionban pedig egy gender mozgalom elleni molinó felemelése a FIFA brutális megtorlását vonta magára. És Brüsszel – a jogállamisági vizsgálatok során – még rajtunk kéri számon a szólás- és véleményszabadságot! Németországban a munkáltatók egyre nagyobb része antirasszizmus szemináriumokra kötelezi dolgozóikat. Ezzel Németországban beköszöntött a Rákosi éra szerinti „Szabad Nép-félórák” kora. A gondolkodó, felelősséget vállaló embernek tömegemberré való alakítása folyik minden eszközzel!
Amint fent említettem, a napjainkban kulmináló kulturális forradalom egyik stratégiai célja a nyílt társadalom létrehozása. Ennek szellemi atyja Karl Popper. Kiss János liberális filozófus az eszme lényegét ekként foglalja össze: „Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra…Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldöntenék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes…Bár a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja össze őket egyetlen közösségbe, állampolgárokként mégis közösséget alkothatnak egymással, amíg közös alkotmányukhoz valamennyien lojálisak.” Ez egy egyénekre bontott társadalom víziója. Kiemelem, hogy a liberális filozófus elmegy a mellett a jelenség mellett, hogy éppen a mai liberálisok törekednek kizárólagosságra.
A fehér ember világára leselkedő fenti veszélyre Tőkéczki László (Van idő, avagy amiről nem szabad hallgatni, arról beszélni kell. – Kortárs, 1996/3.) ekként figyelmeztet: „…egy társadalom akkor válik, illetve válhat „egészségessé” vagy normálissá, ha van egy úgynevezett csendes többsége, amely többé-kevésbé hasonló életmódot vagy életformát folytat, s amelynek nagyjából egy irányba mutatnak érték és érdekkövetési stratégiái…Ha azonban ez a többség valamilyen okból nem jön létre, az a társadalom mindennapi életében katasztrofális következményekkel jár…végletes relativizmus lesz úrrá. Integráló, de nem homogenizáló társadalomszervező erő nélkül az emberi közösségek atomizált és szekularizált egyénekből álló tömeggé válnak, mely állapot aztán a legkülönfélébb devianciák, viselkedési és lélektani torzulások, állandó zavarok kialakulásának kedvez.” Majd a gondolatot tovább fűzi (T. L.: „A nemzeti politika funkciói” – Magyarország politikai évkönyve, 1995.): „Ha egy társadalom többségének nincs semmiféle belsőleg elfogadott vallási vagy nemzeti identitása, szolidaritása…áldozatvállalási készsége, akkor ott csak kemény kéz vagy totális manipuláció fékezheti jól-rosszul a mindenki harcát mindenki ellen.” Manapság a nagy manipuláció leghatékonyabb eszköze a kereskedelmi televízió és rádió, valamint a közösségi média, melyek házhoz viszik az agymosást. A médiában rejlő lehetőségét már J. Goebbels is felismerte: „Képtelenek lettünk volna megszerezni a hatalmat, és oly módon gyakorolni, ahogyan azt tettük, ha nincs a rádió.” A technikai fejlős csupán „felturbózta” a korábbi lehetőséget.
Korunk problémáinak gyökere a liberalizmus szélsőséges, intoleráns eszmévé való válása, melyet Tőkéczki László egyetemi tanár ekként ír le (Mit jelent ma nálunk a liberalizmus? – Hitel, V. évf. 1992/1.): „A liberalizmusnak tehát addig volt létalapja, amíg kivívta a nem hagyományszerű életvitelek, gondolkodások, eszmék egyenjogúságát…Miután a régi eszmények mögött többé nem állt a közösségi „erőszakszervezet”, az állam, attól kezdve a liberális-libertinus eszmék képviselőinek agresszív antikonzervatizmusa ellenszenves, „modern” keresztes-háborúvá lett…A „szabadság fiai” diktátorokká, inkvizítorokká váltak.”
A kommunizmus koporsójába mi, magyarok vertük bele az első szöget, és úgy tűnik, hogy lengyel barátainkkal összefogva ugyan ez a szerep vár ránk a degenerálódott liberalizmus koporsójánál is. A vallását és erkölcsét vesztett, hedonizmusba süllyedő, a provinciákat (a perifériát) kizsákmányoló Római Birodalom összeomlása után ezer esztendőnek kellett eltelnie, hogy Itália a reneszánszban elérje az ókor színvonalát. Az erkölcsi nihilizmusba süllyedő Nyugat-Európa hány generáció után rehabilitálódna? Ha azt a fehér ember egyáltalán túléli, mivel a demográfiai öngyilkosságból már nincs visszaút!
2021.08.09,
B.P.
nyugalmazott erdőmérnök
