Magyar Hírlap 2014.11.05.
Az események felszíne alatt több réteg húzódik meg, mint amit első látásra gondolnánk. Így van ez a köznyelvben „internetadónak” elnevezett törvényjavaslat elleni tüntetések esetében is.
A nyilvánvaló tanulságok egyike az, hogy a jövőben egy, az állampolgárok széles körét közvetlenül érintő törvényjavaslat benyújtása előtt a kormány nem spórolhatja meg a lelkiismeretes előkészítést, azaz alapos hatásvizsgálatok elvégzését, a szakmai érvrendszer kidolgozását és a közvéleménnyel történő megismertetését.
A magyar emberek az elmúlt négy évben fegyelmezetten megfizették a válságból való kilábalás árát. Így a konszolidációt célul tűző jelenlegi választási ciklusban joggal igénylik, hogy a mindennapi életüket közvetlen érintő döntésekről előzetesen megkérdezzék őket.
Gazdasági szempontból pedig kiemelkedő jelentősége van annak, hogy új adók bevezetése előtt az érintett cégeknek módjuk nyíljon részt venni a jogszabály előkészítés folyamatában.
Kölcsönösen tudomásul kell vennünk, hogy mi is és ők is ugyanarról a piacról élünk. Az extra profit nélküli, tisztességes nyereség jogos igény a gazdasági szereplők részéről, és ennek biztosítása a felek közötti, hosszú távon megkerülhetetlen konszenzus feltétele.
A kormány részéről távközlési adónak nevezett, csak cégekre kivethető törvénytervezet miatt „felhasználók” – többségükben fiatalok – sokasága vonult az utcára. Sokan a munkájukhoz szükséges információk beszerzésének lehetőségét, míg mások szórakozásukat féltették az új adónemtől.
Bebizonyosodott, amit eddig is sejtettünk: az internet, mint az információáramlás legfőbb eszköze ma már mindennapi életünk része. Ha valaki csak egy kicsit is hozzá akar ehhez nyúlni, azonnal létünk alapjait érezzük meginogni.
Az események azonban az internet egy másik jellemzőjére is felhívták a figyelmet: az a tény, hogy az információra mindenki éhes, azt is jelenti, hogy az internetezéshez szükséges eszközök a rendeltetésellenes használat folytán fegyverré válnak. Esetünkben konkrétan a vandál pusztítás eszközeivé.
Akár azt is mondhatnánk, hogy kellően nem kommunikált törvénytervezetekkel éppúgy tilos dobálózni a törvényhozásban, mint számítástechnikai eszközökkel szétverni egy pártszékház kerítését és ablakait.
Idáig tehát rendben volnánk, a kormány és a tiltakozó fiatalok kölcsönösen egymás tudomására hozták az akaratukat és mindenki levonta a következtetéseket.
Ami nincs rendben, az az, hogy a választásokon három ízben elporolt ellenzéki pártok azonnal készen álltak egy kormányellenes tüntetés megszervezésére, meglovagolták a kormányellenes hangulatot, és hipp-hopp, a Gyurcsány-féle „ellenállás” vezetőivé avanzsáltak.
Kérdés, honnan kapták a pénzt mindehhez?
Magyarországon is felsejlik annak lehetősége, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt újságírója nemrég megjelent könyvében tényként írt le. Nevezetesen, hogy bizonyos politikai erők titkosszolgálatok közreműködésével, kilóra vásárolnak meg újságírókat és egyéb médiaszereplőket pártpolitikai célok elérése érdekében.
Világossá kell tenni az emberek, a jóhiszemű, pártsemleges vagy éppen nemzeti érzelmű fiatalok előtt, hogy az ellenvélemény szabad kinyilvánítása nem azonos azzal, hogy a demonstrálók tehetetlen eszközzé váljanak bizonyos, a legitim kormány megdöntésére szövetkező politikai erők kezében.
A civil kurázsit a valós állampolgári akarat kinyilvánítására kell használni, a közjó érdekében, persze mindig békésen, demokratikus eszközökkel. A demokratikusan megválasztott kormány erőszakos megpuccsolása nem azonos ezzel. Egy kormányt a választási cikluson belül csak a választók többsége válthat le, úgy, hogy a képviselőkön keresztül megvonja tőle bizalmát.
A fiatalok hevületére reagálva a kormányfő engedett és bejelentette, hogy nem lesz „internetadó”. A tárgykörben nemzeti konzultációt helyezett kilátásba, bizonyítva, hogy a népnek van kormánya és nem fordítva. A tüntetők nagy többsége értett a szóból, a több tízezres tömeg pár ezressé olvadt, hiszen a kormány teljesítette a demonstrálók által megfogalmazott követelést. Azok, akik ezt követően is a József nádor téren demonstráltak, végre színt vallottak. Őket nem az internetadó, hanem Orbán Viktor és kormánya zavarja. A kormány megbuktatása mellett kardoskodnak „reggel, éjjel meg este”.
De hiába volt az amerikai követség támogatása, a norvég pénzek osztogatása, az Európai Unióba történő szaladgálás. Gurmai Zita, a Tavares-jelentés tollbamondóinak egyike, volt, szocialista EP-képviselőnő. Érzelmeit fiába, Gulyás Balázsba is sikeresen átplántálta, mert a jelek szerint a családban öröklődik a haza kiárusításának eltökélt szándéka. Bízzunk benne, hogy a mostani főszervező, fiatal lévén, talán még eljut a mea culpá-ig.
A józan ész most is győzedelmeskedett, a magyar társadalom mindenkor büszke lehet a pártpolitikai érdekek nélkül utcára vonuló, békésen demonstráló fiatalok kiállására. Ezek a polgárok soha nem lesznek részesei egy polgárháborús konfliktusnak. Az 1956-os októberi forradalom szelleme mindenkor megakadályozza, hogy a Kossuth térből Majdan tér legyen.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy csak magunkra számíthatunk. Foggal-körömmel kell kiállni érdekeinkért. Az utóbbi időben egyre nyíltabban hangoztatott, nem csak verbális megnyilvánulások egy része felveti egyes politikai szereplők cselekvéseinek kivizsgálását, mert ezek néhány esetben olyan szélsőségesek, hogy már-már kimerítik a nyílt lázadásra szítás jogi kategóriáját. Nemzetbiztonsági szempontból aggályos, ha ezek az emberek arra biztatnak minket, hogy tagadjuk meg az adófizetést, és azt hirdetik, hogy bármely eszköz felhasználható a legitim hatalom megdöntésére.
Nemzetközi szinten az összes rendelkezésre álló kommunikációs eszközzel biztosítani kell arról szövetségeseinket, barátainkat, hogy tanácsaikat értékeljük, megfontoljuk, és az aláírt nemzetközi szerződéseinket szigorúan betartjuk. Ezen belül azonban a magyar nemzet ragaszkodik megválasztott parlamentjéhez és kormányához. A Békemeneten résztvevők számának összehasonlítása a József nádor téren maradók létszámával pedig legyen figyelmeztető jel.
Ha az USA magyarországi ügyvivője és a norvég állam nagykövete valóban érzékelni kívánja a magyar állampolgárok többségének véleményét és a szuverén államunk melletti kiállást, meghívásukra szívesen vonulunk békésen, baráti kézfogásra követségeik elé.
Ha meghívnak minket, vállaljuk a nyugati sajtó előtti megméretést, és tiszteletben tartva a jogállamiság minden szabályát, újra tiszta vizet önthetünk a demokrácia mérőpoharába.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
