Mikor augusztus 20-a felé fordul az idő, Szent Istvánra gondol a magyar. Gazdag és nemes egyéniség
az, akinek szelleme ezer évvel éli túl halandó testét. Még gazdagabb, akinek alkotását ezredév múltán
is méltatni, sőt vágyni és követni lehet. Aki Szent Istvánra gondol, az nemcsak egy nagy királyt érez
magáénak, hanem mindazt, ami Szent István szelleméből nőtt ki: a krisztusi hitet, a Szent Koronából
fakadó jogot, a kárpáti népközösség békéjét.
Hatalmas lélek az, mely dönteni képes ott, ahol egek magasságába nyúló értékek ütköznek egymással!
Szent István döntött a hit dolgában. Aztán döntött népe életrendjének kérdésében. A törzsvezéri ura-
lom, megszokott és családias rendje volt a magyar életnek, olyan szilárd tartó kerete népének, mint
a Kárpátok koszorúja. Szent István döntése mégis e gyökeres rend ellen való volt. Ha a hit dolgában a
nép ereit csapolta meg István király, akkor az alkotmány dolgában: a fejeket vagdosta le, értékes nemes-
főket, melyekből talán boldogabb ezredév hajolhatott volna a magyarság fölé? – Nem tudni.
Mi késztette erre István királyt? Mi adta hozzá neki az erőt, hogy végre is hajtsa? Vajon szabad-e
Szent István alakját gyermeki lélekkel szemlélni, és vajon lehet-e mai szemmel ítélni fölötte? A gyermek-
szem talán csak a hittérítő szentet, a mai szem pedig talán éppen Koppány vezér Árpád-házi herceg fel-
négyelésével csak a vér-apasztó zsarnokot látja benne. A gyermekszem színes emlék-koszorút fon föléje,
a mai szem birodalom-alkotó vasakaratát, meg erőszakát koszorúzza. Az ábrándozó visszavárja az ő al-
kotását, mint egekből hulló harmatot, a tudóskodó magyarázza és korszerűsíti az ő államgondolatát, a bíráló félve beszél róla, ha az új idők szellemében tárgyilagos akar lenni.
Az egek szellemi magasságába kell nyúlnia annak, aki István királyra tekint. Arra az emberre, aki min-den adódó fejedelmi és királyi kérdést roppant értékek összeütközésének terhe alatt oldott meg! Olyan
kérdések eldöntésének súlya nehezedett rá, amilyeneknek a kulcsát még ma sem találni. Szelíd szentség és kegyetlen erőszak népének tizedelése és történelmi életútra terelése, ősi szokások meg vér-alkotmány
széttörése és ezer esztendő erős állambölcseleti maghintés – ezek az ő alkotásai. Hol van az a legcsiszol-
tabb koponya, amely egyensúlyba képes hozni ilyen ellentéteket? Az értelmen messze túlszárnyaló osz-
tatlan emberi szellem hívő sejtelme adhat csak választ István király rejtélyére. Nem faragható mondatok- ba ez a sejtelem, s mégis ez az, ami a magyarság szívében-lelkében él…
Első szent királyunk vallás- és egyházpolitikájával kapcsolatosan, sokat hangoztatott kitétel, hogy népün-
ket azzal “Nyugatba helyezte”, pedig ez nem felel meg a valóságnak. Jóllehet, hogy ő maga és később az
egész Árpád-ház a nyugati kereszténységet vette fel, egyház- és hatalompolitikája nem volt sem nyugati,
sem keleti, hanem kifejezetten középkeleti-európai, azaz kárpátduna-táji. Ez a külpolitika azonban föld-
rajzi és történelmi szükségszerűségből született, melyet a művelt és koncepciózus királyi fő figyelmen kí-
vül nem hagyhatott. A tizedik század végén, ugyanis több évszázados két oldali ráhatás után, a bizánci
térítés és egyházpolitika több eredményt könyvelhetett el magának e tájon, mint a római. Ásatások bizo-
nyítják, hogy a honfoglalás előtti korban ott élő avarok, bolgárok már a keleti kereszténység formái
szerint élték lelki életüket. Sőt a Pannóniát szelő utak mentén és a központokban számos monostor is
épült a görög szertartások intézményesítésére. Az újonnan jött honfoglaló nép kebelében is a hit bizán-
ci formái éltek. Tudjuk, hogy a vezérek közül Bulcsú, akinek a görög császár volt a keresztapja, s a Vidinben megkeresztelt Ajtony, szintén a keleti szertartású egyházhoz tartoztak. Szent István édes- anyja: Sarolt és nővére is, aki a bolgár cár felesége volt, ugyancsak a bizánci egyházi kormányzat hívei
voltak.
Ennek az egyoldalú hatásnak kiegyensúlyozására és európai térnyerésére a clunyi reformban megizmo-
sodott római kereszténység éppen Szent István korában kezdett nagyobb arányú és erőteljesebb térítő
munkába. Az egyházi glóbus két pólusa között a versengés és feszültség állandóan nőtt és a szakadás 1054-ben be is következett, de Szent István életében mindkettő megkerülhetetlen politikai erő volt a tájon.
Az országépítő király egyházpolitikája és külpolitikája nem is volt soha egyoldalú. A keleti és nyugati csá-
szárral kiegyensúlyozott diplomáciai viszonyt tartott. Ha a clunyi szellemiségnek Pannonhalmán várat
emelt, Veszprémvölgyében is megépülhetett a görög apácák kolostora. Zarándokházat építeni Rómában
és Bizáncban, egyformán szükségesnek látta.
Nagy művét: országát is a görög császárok szokásának példáján, halála előtt, Szűz Máriának oltalmába
ajánlotta.
Első szent királyunk apja politikáját folytatva, olyan birodalomba tömörítette a törzsi életet élő magyar-
ságot, hogy azt az akkori keresztény Európa peremén egyformán respektálni kellett, a kor három keresz-
tény világhatalmának, az aranyló Bizáncnak, a Német-Római Császárságnak és a tengereket uraló Velen-
cének. Szent István nem a Saulusból Paulussá vált megtértek típusa, az Ő egész életútja törés nélkül ível a
magasba. Nem választott ő semmit, beleszületett a magyar hazába, annak maradt első szolgája.
Szent Koronánk annak jelképe, hogy a magyarok országa a föld leghatalmasabb országával is egyenjogú,
független ország. A Szent Korona hűségünk jelképezője is: a magyar történelem viszontagságaiban elfer-
dült és ki nem egyenesített kereszt rajta azt jelképezi számunkra, hogy a nemzet szenved, ha szenvednie
kell, de jogait nem hagyja és kötelességeit mindig híven teljesíti. Ha lemondanánk róla, ősi jogainkról mon-
danánk le. Lemondanánk a sértetlen Kárpátmedence hegyeiről, völgyeiről, síkságairól, vízeiről: mindarról,
amit nekünk Szent István óta a Szent Korona nevében birtokolt!
Magyarországot Krisztusért, de mindent Magyarországért, – ez volt életelve.
Az Árpád-házi királyok óta a külső és belső zsarnokok elleni harc mindig a Szent Korona által megtestesí-
tett jogok megtartásáért, vagy visszaszerzéséért folyt. A hazánktól – ősi attilai örökségünkről – ma jogtalanul elszakított területek elvesztésébe való belenyugvásunk, lemondásunk jelentené azt is, hogy előbb-utóbb lemondunk a még meglévő magyar területekről, megtagadnánk az őseink örökével járó sírig tartó
kötelezettséget: hazánk védelmét.
Megtagadnánk, meghazudtolnánk önmagunkat, a huszadik századbeli hősies magyar küzdelmek örökét.
Csak a hitványok, a történelem szemétdombjára való politikusok kreáltak a magyar nép megkérdezése nélkül a trianoni békediktátumok igazságtalanságait elismerő alapszerződéseket. Halljuk az elszakított magyar területek ezer éves kultúrájára zuhanó fejszecsapásokat, a magyar végek pusztulásának állandóan
kongó vészharangját, az elszakított magyar véreink hősies küzdelmét.
Első keresztény királyunk csodatevő szent jobb keze igen kemény kéz volt. Ha Szent István ma élne, szét-csapna a senkiháziak között, akik alapszerződésekkel elherdálták attilai örökségünkben az ő életének művét, az azóta eltelt több mint ezer esztendő magyarságának hazáját. Keményen csapna le azokra a
dögmadarakra is, akik a csonkaország földjének kiárusítására készülődnek.
Szent István formai örökségét ezer év elemésztette, de meg is emésztette! Ez a megemésztett örökség
a záloga a magyar jövőnek is a Kárpát-medencében. A formai kereszténység aranyos-ékszeres tündök-
lése eltűnt, de a krisztusi eszmevilág a rontás romhalmaza alatt is ragyog. Ez az eszme ma is van olyan
erős, hogy kemény kultúrküzdelmét újra megvívja és fölépítse a nemesebb magyar és keresztény élet-
rendet.
Magyarok Istene köszönjük Tenéked, hogy az elmúlt ezer esztendő legválságosabb időszakában sem
hagytad elveszni Szent István országát! Magyarok Istene kérünk Téged, hogy új évezredünk küszöbén
a Te őrzőangyalaid vigyázzanak a mi nagyon szeretett Miniszterelnök úrunkra!
A Halászbástya közelségében ma is áll a magyar szent király széttekintő ércalakja. S időn, sorson,
határokon túl mégis ő maradt az utolsó remény! Mert egyszer győzni fog az örök isteni igazság!
V.T.
a világon szétszóródott 1956-os magyar szabadságharcosok nevében
Ottawa, Ontario, Kanada
2016.augusztus 20.
.
