Kedves barátaim!
Akinek van türelme és ideje hozzá beleolvashat. Így látom a székely nép mai helyzetét. Nagyon sötét képet mutat.
Ami továbbra is rejtély, milyen erők működhetnek és milyen érdekek mentén, melyek egy őstelepes , ezer éves múlttal rendelkező népet tudtak rávenni múltja és önmaga megtagadására, jövőjének teljes feladására?
baráti üdvözlettel, B.G.
„SZÉKELYEK (KETTŐS) SZORÍTÁSBAN”
A témaválasztás indoklása.
Orbán Dezső a Székely Gesta című könyvében igen találóan fogalmazza meg a kettős szorítás lényegét: „A székely nép történelme folyamatos harc a megmaradásért és hihetetlen véráldozattal járó küzdelem a szálláshely a szabadság megtartásáért, a mindenkori központosító hatalommal és idegen hódítókkal szemben”(Orbán Dezső, Székely Gesta).
A „mindenkori központosító hatalom” fogalmába természetesen beletartozik kevés korszak kivételével a Magyar Királyság, Erdélyi Fejedelemség, az osztrák uralom, de a dualizmus korszaka, és a mai napig tartóan a megszálló román hatalom is.
Ez a „folyamatos harc” mai szóhasználattal nem más, mint a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítéséért folytatott küzdelem.
Amennyiben a jelenlegi folyamatok nem vesznek gyökeres fordulatot, akkor néhány évtized leforgása alatt megvalósul az „erdélyi magyar nemzeti közösség homogenizálása”, azaz a Székelyföld szórvánnyá változtatása.
Ez természetesen egyet jelent a székely népnek, mint történelmi, etnikai és kulturális közösségnek a felszámolásával.
Ez az eredmény, amennyiben bekövetkezik, nem annyira a román sovinizmus hatékonyságát dicséri, hanem mindenekelőtt az erdélyi és magyarországi hatalmon levő politikai elit árulásának lesz köszönhető!
Ez a helyzet teszi kötelezővé minden népéért aggódó, annak sorsában osztozó székely embernek, de különösen értelmiségiek és közéleti szerepkört vállalók számára a felelős gondolkodást, megoldáskeresést és CSELEKVÉST.
Mindezek ellenére a székely nép fennmaradt, és ha megfogyva és erkölcsiekben meggyengülve is, de ma is szerves közösséget alkotva él őshonosként szülőföldjén, a Székelyföldön. Hosszas történelme során arra is futotta erejéből, hogy a hatalmas vérveszteségek után, gyakran a kiirtás küszöbéről is talpra álljon, újraépítse társadalmát, újrafogalmazza jövőképét, taníttassa legtehetségesebb fiait és szellemi értékeivel is gazdagítsa a magyar nemzet kultúráját.
Honnan ered, mivel magyarázható ez a csodával határos túlélési erő?
A túlélés egyik fontos, és talán legfontosabb tényezője épp abban a szilárd erkölcsi értékrendben és az ősiség tudatára támaszkodó önazonosságtudatban keresendő, mely sajátja volt hosszas történelme során.
Minden székely a közösségi tudatból merítve tudta honnan jött és merre tart, milyen hivatást teljesít!
Az ebből a tudatból fakadó és táplálkozó sajátos kultúrája, társadalmi berendezkedése, az hozzá igazodó jogrendje, önvédelmi rendszere tette igazán egyedien szilárd, a belső bomlasztásnak is ellenálló önigazgató rendszerré, társadalommá! Méltán nevezhették őseink dokumentumaikban a Székelyföldet a „mű országunknak” és a székely közösséget „Nemes Székely Nemzetnek”!
Nem véletlen, hogy napjainkban a nemzetromboló erők épp ennek az önazonosságtudatnak a gyengítésére fektetik be a legtöbb energiát.
Történetiségében vizsgálva a székely nép helyét és szerepét a magyar nemzet testében, mint folyamatot, eljutunk arra a következtetésre, melyet a Magyarok VIII. Világkongresszusa is magáévá tett, nevezetesen, hogy a székely nép, az ezeréves együttélés során igyekezett, akár fegyveres konfliktusokat is vállalva, megtartani azt a mellérendelő viszonyt, melyet őseink alakítottak ki a magyar néppel az államalapítás időszakában. Idézet a Kongresszus határozatából:
(2.8. A magyar néppel egymást kiegészítő, mellérendelő viszonyban él az ugyancsak magyar anyanyelvű, határőrző székely nép, amelynek tagjai születésüknél fogva nemességet élveztek[18].)
A fenti megállapítás megfogalmazásának idején (2012) úgy tűnt mi sem természetesebb ennél, hisz tulajdonképp egyértelmű választ adott erre a székely közösség történelme és a magyarsággal való ezeréves együttélése, melynek lényege: a Székely Nép elfogadva a Szent Korona hatalmát, annak védelme alá helyezte sorsát . A Szent Korona országának egyik, máig leghűségesebb népeként vállalta, és vállalja mind a mai napig a sorsközösséget és az ebből fakadó kötelezettségeit.
Mi a helyzet napjainkban? Nép vagy kisebbség Székelyföld mai magyar ajkú közössége?
Más szóval, Székelyföld mai többségi lakosságát a szülőföldjén őshonos SZÉKELY NÉP, vagy az ERDÉLYI MAGYAR KISEBBSÉG székelyföldön lakó része (tömbmagyarsága) alkotja?
A Trianon utáni erdélyi magyar politizálás nagy dilemmáját és máig megoldatlan kérdését tulajdonképpen a székely kérdéshez való viszonyulás módja képezte és képezi jelenleg is! A többi Kárpát medencei elszakított nemzetrészektől eltérően, Erdélyben a székely közösség nem csak területi elkülönültsége által meghatározott „regionális tudatának” (Izsák Balázs) köszönhetően, hanem mindenekelőtt sajátos történelmi hagyományai, őshonos származástudata, hosszas történelmi ittléte során kimunkált és sajátos erkölcsi értékrendjéből fakadó (ma már csak a szokásjog szintjén élő) jogrendjének, köszönhető székely önazonosságtudata alapján követel magának különleges, a népeknek kijáró státuszt és bánásmódot!
Ezt tagadja meg tőle a magyar (értsd erdélyi és magyarországi) és román politikai osztály egyaránt.
Teszi ezt a magyar politika, szinte érthetetlenül annak ellenére, hogy amennyiben a Székelyföld sokat hangoztatott autonómiáját, mint a székely nép önrendelkezési jogára (és nem kisebbségi jogokra) alapozott kérdést vetette volna fel (vetné fel!), két lényeges előnnyel járt volna:
A nemzetközi jogra (népek önrendelkezési joga) alapozott kérdésként lényegesen eredményesebbé tehette volna az erdélyi politizálást.
Radikális pályára állíthatta volna (és talán még most is állíthatná) a kárpát-medencei magyar önrendelkezés ügyét is!
Hogy mennyire tisztában van a székely kérdés súlyával a román hatalom, azt mutatják a hatalom megfélemlítést célzó székelyellenes akciói (1990.- márciusi marosvásárhelyi pogrom, a Harkov jelentés, gazdasági ellehetetlenítés, régiósítás próbálkozások, stb.).
Az viszont, hogy a székely kérdést mennyire helytelenül (székelyellenesen) kezeli a magyar politikum, kitűnik abból, ahogyan igyekszik azt mindenáron kisebbségi kérdéssé leminősíteni!
Az utóbbi évek eseményei egyértelműen arra engednek következtetni, hogy megújult erővel és összehangoltan zajlik a székely nép „nemzeti kisebbséggé” történő átminősítése „székelyföldi magyarság”, „erdélyi tömbmagyarság”, címszavak alatt! Sajnálatos módon, egyáltalán nem sikertelenül!
Lehetséges túlélési stratégiák egy államon belüli számbeli kisebbség számára.
A kérdés megválaszolásának fontossága.
Az adott válasz rendkívüli fontossága abban áll, hogy ennek a választott státusnak a birtokában alkothat magának jövőképet és túlélési stratégiát a székely közösség. A meghozott döntés függvényében a stratégiaválasztásra két lehetséges út kínálkozik:
A kisebbségi jogokra alapozó (beolvadás, felszívódási) stratégia.
A népek önrendelkezési jogára alapozó (megmaradási) stratégia.
Nézzük meg mindkettőt közelebbről, az alábbi szempontok alapján:
Jogi megalapozottság, történelmi hagyomány és közösségi elfogadottság szintje, melyik, milyen jövőképet kínál, és végül megvalósításuk feltételei és esélyei.
Mindkettőt csak vázlatosan mutatjuk be.
Megj. A nép és nemzeti kisebbség, azaz nemzeti közösség fogalmakat az alábbi a Magyarok VIII. Világkongresszusa által elfogadott meghatározások értelmében használjuk!
Kisebbségi jogokra alapozó politizálás, vagy az önrendelkezési jog érvényesítése? Két lehetséges stratégia az államon belüli számbeli kisebbségnek, mint nemzeti közösségnek a fennmaradása és közösségi jövője megteremtésére. A választás mindenekelőtt attól függ, hogy az adott közösség milyen történelmi feltételek közepette jutott kisebbségi helyzetbe, ugyanakkor saját magát, mint közösséget hogyan határozza meg!
Az emberi és egyéni kisebbségi jogokra építő stratégia (kis lépések stratégiája) .
a. 1 A jogi alapja, az a belső jog, melyet a befogadó államnak kell megteremteni a kisebbségi közösséggel létrejövő megállapodás alapján. Nemzetközi szabályozás csak a „kisebbségekhez tartozó személyek jogaira” létezik, melyek egyéni és nem közösségi jogok!
a. 2. A történelmi hagyomány szempontjából Romániában a rövid életű Magyar Autonóm Tartomány ezt a megoldást képviselte, kulturális autonómia formájában.
a. 3. Közösségi elfogadottság szintje. Tekintettel arra, hogy a székelyek egy kettős beszéd áldozatai, hisz vezetőik, beleértve a SZNT- t is 2008-tól, mást mondanak és közvetítenek a közösség felé, és mást mondanak a hatalom irányába, így nem állapítható meg egyértelműen, milyen arányban támogatnák a kisebbségi helyzet elfogadását.
a. 4. A megvalósítás feltételei. A legfőbb feltétel, hogy a befogadó, nálunk hódító állam és a kisebbség közötti megegyezés megszülessen. (a Román Parlament törvényt alkosson Székelyföld régió különleges állásáról, azaz autonómiájáról.)
a. 5. Kik vehetik igénybe? Ez az út mindenekelőtt a bevándorló kisebbségek számára kecsegtet sikerrel.
a. 6. Ennek a stratégiának megfelelő fogalmak: erdélyi magyar nemzeti közösség, kisebbségi jogok, egységes magyar képviselet, székelyföldi magyarság, „regionális tudat” erős parlamenti képviselet, kormányba lépés, stb.
a. 7. Fő jellegzetessége, hogy folyamatos harcot jelent a többségi hatalommal és a megvalósítás mértéke, annak sikeressége az erőviszonyok pillanatnyi helyzetétől függően húzd meg – ereszd meg folyamat.
a. 8. Maximálisan elérhető eredmény egy olyan területi autonómia, melynek döntéshozó testülete kizárólagosan a kulturális autonómia elemeit magába foglaló jogkörrel rendelkezik (lásd Magyar Autonóm Tartomány).
Összefoglalva tehát: A kisebbségi politizálás egy kívülről vezérelt folyamat, mely külső források és erők bevonását teszi szükségessé, és ezek hatásában bízik (lásd SzNT uniós polgári kezdeményezés). Az anyagi érvényesülést, a közösségi értékek mellőzését, a kisebb ellenállás irányába való sodródást, a liberális életfelfogást, mint erkölcsi értékeket helyezi védőpajzsként maga elé.
Megjegyzés. Betelepülőben levő, vagy betelepült nemzeti kisebbségek esetében pozitív megoldás is lehet, hisz előkészítheti történelmi távlatban a néppé alakulás folyamatát! (pl.: erdélyi románság 1918-ig, koszovói albánok, stb.)
Alkalmazása a történelmi múlttal, önszerveződő hagyományokkal rendelkező közösségek, népek esetén, végső soron az ősi lelki kohézió és szolidaritás szétrombolását a népi önazonosságtudat lebontását és ezzel a közösségi lét megszüntetését, majd a teljes beolvadást eredményezi! !
Az elmúlt 25 év erdélyi magyar politizálása, melynek meghatározója természetesen az RMDSZ, egyértelműen a kisebbségi jogok kiharcolására és elismertetésére alapozott és alapoz ma is. Mindenekelőtt ennek köszönheti eredménytelenségét és teljes csődjét! Sajnálatos módon, épp ebből kifolyóan nem hozott lényeges változást ebben a felfogásban az új politikai alakulatok (MPP, EMNT) megjelenése sem. Ami számunkra, székelyek számára még sajnálatosabb, hogy 2008-tól a SZNT-ot is erre az útra térítették.
A népek önrendelkezési jogára építő stratégia.
b. 1. Jogalapja: Van nemzetközi jogalapja! Az 1977-ben ENSZ határozattal elfogadott és így a nemzetközi jog részét képező Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya kimondja, „minden népnek joga van az önrendelkezésre”.
b. 2. Történelmi hagyomány. Az illető ország területén őshonos erős és öntudatos népi-nemzeti közösségek számára járható és eredménnyel kecsegtető út! Legfőbb eszköze az illető őshonos nép erős nemzeti önazonosságtudatára, önkormányzati, kulturális (vallási) elkülönülésére, önigazgatási hagyományaira és gyakorlatára építő közösségi akarat kinyilvánítása és közösségi fellépés ennek elérése érdekében, ha kell, áldozatok árán is!
A székely népet hosszas történelmi ittléte, őshonossága, önszerveződő képessége, sajátos jogi és közigazgatási rendszere, sajátos kultúrája, önvédelmi hagyományai teszik nem csak alkalmassá, de jogossá is mondhatni predesztinálják ennek kiharcolására!
b. 3 Közösségi elfogadottság szintje. A székely nép 2004-2006-os belső népszavazása egyértelművé tette 98%-os elfogadottságát. Több mint 215000 igen szavazat igazolja, hogy önrendelkezési jogának érvényesítése mögött közösségi akarat áll.
b. 4. A megvalósítás feltételei. Legfontosabb feltétele, hogy az illető közösség NÉPKÉNT határozza meg önmagát.
A történelem során a székelység mindég is székely népként, székely nemzetként határozta meg önmagát, Székelyföldet pedig a „a mű országunk”- ként nevezte meg. Utoljára 1918-ban a Székely Nemzeti Tanács alakulásakor tette ezt egyértelművé.
b. 5. Ennek a stratégiának megfelelő fogalmak: „székely nép” , „székely nemzet”, népek önrendelkezési joga, társnemzet, szövetségi állam, stb.
b. 6. Fő jellegzetessége, hogy a magát népként meghatározó közösség önakaratából táplálkozó és önerejére támaszkodó egységes fellépéssel próbálja célját, területi önigazgatását, függetlenségét elérni.
b. 7. Kik vehetik igénybe? Mely közösségek számára járható ez az út? Mindenekelőtt az illető országban élő, vagy oda csatolt, meghódított területek őshonos közösségei számára, melyek önmagukat népként határozzák meg!
b. 8. Maximálisan elérhető eredmény a társnemzeti, szövetségi államszerkezet létrehozása, vagy az önálló állam megteremtése.
Megjegyzés. Az is nyilvánvaló, hogy a „népstátus” megtartása és erősítése mindenekelőtt a közösség, évezredeken át felhalmozódott belső tartalékaira az összetartozás, a saját közösségi értékeink ismeretére, azok megóvására, közösségi jövőnk iránt érzett felelősségtudatra, mint erkölcsi értékekre alapoz és így azok felszínre hozásával erősíthető, újraépíthető.
A jelenlegi székely közösség, a NÉP, vagy a nemzeti kisebbség, fogalmi követelményeit elégíti ki?
Kik is a székelyek?
A szkíta-hun származástudat családi örökségként él ma is minden székely családban. A székelység tudja, hogy a Kárpát-medence őstelepes népe.
Az 1437-es kápolnai unió (Erdély alkotmánya) három egyenrangú független nemzetet ismer el, a magyart, a szászt és a székelyt, az 1691-es Diploma Leopoldium ezt megerősíti.
A kérdésre adott válasz egészen 1918-ig teljesen egyértelmű, hogy a székelyek önmagukat mindég is „székely népként”, Székely nemzetként” határozták és nevezték meg dokumentumaikban szülőföldjüket, a Székelyföldet pedig „a mü országunknak”.
Ez az önmeghatározás szervesen illeszkedett az akkori Magyarország, a Szent Korona országának jogrendjébe, az ország szervezés koncepciójába. A Székely Nép léte tehát a XX. század elején még történelmi valóság!
Erre utalnak a történelmi források mellett a népszámlálási adatok is. pl. 1890-es népszámlálás Gyergyócsomafalván 62 magyar, 2400 székely és 6 más állampolgárt vett nyilvántartásba.
Az sem mellékes, hogy a Trianoni Diktátumot megelőzően egyedüli volt a székely nép, amely hosszas történelmi tapasztalata és magárautaltsága alapján helyesen érezte meg a fegyveres ellenállás szükségességét, annak lehetőségét és megpróbálta saját önrendelkezési jogát érvényesíteni.
Székelyföld szerte és Budapesten Székely Nemzeti Tanácsok alakulnak, és kísérlet történik a Székely Köztársaság létrehozására, majd megalakul a Székely Hadosztály.
Idézet a „Székely Nép”, 1918. nov. 16-i számából:
November végén a még meg nem szállt területek küldöttei tartottak népgyűlést Kézdivásárhelyen, ahol a következő határozati javaslatot fogadták el:
,,1. A székely nemzet ragaszkodik Ma¬gyarország területi épségéhez, a nemzetiségek önkormányzata mellett és fenntartandó államegységhez.”
Bármely eshetőségre is készen állva már most megállapítja, hogy a székelység jóval a honfoglalás előtt, mint szabad nemzet, itt székelt a Keleti-Kárpátok lábánál, és hazaszerető őseinket, mint ilyen fogadta, velük a történelem folyamán testvéri kapcsolatba lépett, azonban sajátos nemzeti egyéniségét, tiszta jogegyenlőségen felépült népuralmi alkotmánytervezetét – úgyszólván végig a ’48-as teljes unióig – híven megőrizte.
Ez alapon minden erejéből tiltakozik a magyar egységből való kiszakítás, idegen államtesthez való csatolás gondolata ellen is.
4. Másfél ezer éves léte történelmi jogának birtokában Isten és a nagyvilág ítélőszéke, a békekonferencia előtt ezennel bejelenti igényeit az önrendelkezési jog alkalmazása tárgyában.
E tekintetben csatlakozik az Országos Székely Nemzeti Tanácshoz, s felkér minden székelyt, hogy igaz érdekeink megvédelmezésére haladék nélkül egybeseregeljék.”
Épp ez a még élő székely önazonosságtudat tette lehetővé a SZNT megalakítását 2003-ban, és tette pillanatok alatt népszerűvé a székelyek körében.
Kissé sarkítva azt mondhatjuk, hogy a székely közösség napjainkban maga fölött tud egy őt megtagadó és eláruló, érdekeit kiárusító politikai réteget, ezt kiszolgáló értelmiséget, és a hatalomhoz igazodó egyházakat, melyek közös erővel, a kezükben lévő lakájsajtó és média segítségével mindent megtesznek annak érdekében, hogy véglegesen átmossák a székely nép önazonosságtudatát, rávegyék a kisebbségi lét elfogadására.
Ebben a törekvésükben sajnos a teljes magyarországi és erdélyi magyar politikai és értelmiségi réteg támogatását élvezik!
Válaszunk tehát egyértelmű: A mai székely társadalom még mindég magában hordozza a népekre jellemző tulajdonságokat, mint szálláshelyén őshonos, önkormányzati, kulturális, önigazgatási hagyományokkal rendelkező közösség. Egyetlen feltétel hiányzik, hogy NÉPKÉNT határozza meg önmagát!
A NÉPSTÁTUS visszaállításának tudatos akadályozása.
A székely nép önazonosságtudatának szándékos gyengítése, rombolása a Trianon óta eltelt időszakban és napjainkban.
1867 és 1918 között megindult a székelység szerves integrálása a magyar polgárosodó társadalomba és ebben a folyamatban gyakorlatilag megszűntek a különálló önigazgatás törvényi feltételei, de erősödött a kulturális egységesülés folyamata. Ez a folyamat ugyan gyengítette a székely önazonosságtudatot, de kárpótlásul a magyar kulturális és gazdasági életbe való szerves bekapcsolódást hozta magával. Ennek dacára igen erősen élt az ősi erkölcsi értékrendből fakadó és arra támaszkodó szokásjog, mint a belső kohézió és szolidaritás alappillére.
Ennek az integrálódási folyamatnak, magyar identitásvállalásnak, éppen Trianon következtében ma is legfőbb eleme a kulturális magyarságtudat.
A székely önazonosságtudat rombolása, leépítése viszont napjainkban is folyamatosan zajlik. Zajlott és zajlik a magyar ősiség tudatának rombolásával párhuzamosan, abba beépítve, ugyanakkor erre rátevődik az elnyomó politikai hatalom és annak székely-magyar szolgalelkű kiszolgálói ez irányú munkálkodása által.
Ide sorolhatjuk a hivatalos oktatási rendszert, a kulturális irányítást és a hatalom által finanszírozott lakájmédia áldatlan tevékenységét.
Hogyan alakult a történelem során a székely nép viszonya a mindenkori államhatalommal?
Jól megkülönböztethető szakaszokra tagolhatjuk ezt a folyamatot. Az államalapítástól 1867-ig, 1860-1918, 1920-1940, 1940-1945, 1941-1989, 1989-től napjainkig.
Ezen szakaszolás arra vonatkozik, hogy milyen szerepet szánt a székelységnek az államon belül a mindenkori államhatalom! ! Hangsúlyozni szeretném, hogy önmaga státusának népként való megítélésese a székelység részéről töretlen egészen Trianonig!
A két világháború között meghirdetett transzilvanizmus szellemében, majd a kommunista diktatúra korszakában alakul ki, az un „erdélyi magyar nemzeti kisebbség egységének” felmutatása érdekében az a kényszer, hogy a székelyek is magyarnak vallják magukat a hivatalos statisztikákban.
1989 után, Románia európai integrációjával tulajdonképp megszűnt ez a kényszer, amint azt a 2011-es népszámlálás is mutatja, hisz a székelyeket a magyar etnikum alcsoportjaként vették nyilvántartásba. Hamis volt tehát az érvelés, mely szerint a székely etnikumhoz való tartozás bejegyzésével csökkent volna az erdélyi magyarság létszáma!
A kommunista diktatúra időszaka.” A román nép mellett a történelem során más nemzeti kisebbségek is megtelepedtek Románia földjén”, hangoztatta a hivatalos román propaganda és állampolitika „együtt-élő nemzetiségek”, „nemzeti kisebbségek” megjelölést használva.
1989 után ezt a mentalitást és terminológiát vette át az RMDSZ és ennek fényében dolgozta ki stratégiáját a „kisebbségi jogok” alapján, melyről mindenki tudja, hogy mint emberi jogok, csak a kisebbségekhez tartozó személyek jogaiként szerepelnek, és nem közösségi jogok. Ennek az értelmében nyilvánvaló, hogy a székely nép számukra nem létezik, hasonlóan nincs és nem is szerepelhet a szóhasználatban az önrendelkezés szó. Az autonómia, mint az „egy tömbben élő, kisebbséghez tartozó személyek önazonosságának védelmére létrehozandó adminisztratív egység” jelenik meg, és hangsúlyozottan nem a székely nép önrendelkezési jogának gyakorlatba ültetéseként!
Egy ezer éves és annál régebbi időkre visszanyúló múltat akar felejtetni, közösségi önazonosságtudatot lerombolni a nemzeti egység jelszava mögé bújtatott politikai érdek. A folyamat érdekessége és sajátossága, hogy ebben a törekvésben segítő partnerként jelenik meg a magyarországi politika. Ez sem új keletű jelenség!
Orbán Dezső Székely Gesztájában keserűen állapítja meg: „Keserűség fogja el a székely embert, ha az elmúlt 1000 év együttélési tapasztalataira gondol és próbálja számba venni a kölcsönösség alapján az egymást, segítő gesztusokat. A Székely Nép az elmúlt ezer esztendő során mérhetetlen áldozatokat hozott a magyar állam védelme és fenntartása érdekében. Ezzel szemben magyar részről nemhogy semmit nem kapott, hanem úgy bántak vele, mint a mostohagyerekkel, teljesen megfeledkezve arról, hogy a székely nép a magyar államnak talán legfőbb tartóoszlopa volt, és ha ez elsorvad, annak kárát az egész ország megérzi”.
Az első világháború végén még feléledt a felismerés, hogy a székely kérdés megoldásának kulcsa az önálló Székelyföld és ennek politikai jogalanya maga a „nemes székely nemzet”.(Székely Nemzeti Tanácsok megalakítása, Jancsó Benedek, Sebes Dénes és Urmánczy Nándor, Rugonfalvi Kiss István, Páll Árpád, stb.)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ellenkezése, a magyar politikai támogatás hiánya, sőt ellenséges magatartása következtében (Székely Hadosztály lefegyverzése) ezek gyorsan kifulladtak.
A SZNT eltérítése az önrendelkezési stratégia meghirdetett útjáról.
2003-ban SzNT-ot azzal a gondolattal hoztuk létre, hogy kiemelje a székely kérdést a kisebbségi politizálás tárgyköréből és elindítsa a népek önrendelkezési jogára építő önálló politizálás útján, majd készítse elő a közösséget ennek végrehajtására!
2008 –ban Izsák Balázs elnökké választásával megindul a SZNT stratégiájának átfogalmazása is, mely 2010-ben a budapesti üléssel válik uralkodóvá és melynek lényege:
Nincs székely nép csak székelyföldi magyarság, tehát nem a székely nép önrendelkezési joga alapján, a területen őshonos nép szálláshelyeként, hanem a kisebbségi jogok és Európai Tanácsi ajánlások alapján kell elérni Székelyföld autonómiáját.
A SzNT semmi mást nem akar, mint elérni ezek (kisebbségi jogok és Európai tanácsi ajánlások) betartását és érvényesítésük által rávenni a román hatalmat a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvény megalkotására az Európában kialakult minták alapján.
Sajnálatos módon 2008-tól kezdve fokozatosan adta fel a SzNT a megkezdett önrendelkezési stratégiáját és tért rá a kisebbségi politizálás RMDSZ-es útjára. Ez a fordulat végérvényesen a 2011-es népszámlálási kampány során, a székely nép létének nyílt tagadásában csúcsosodott ki.
Íme, Izsák Balázs válasza arra a kérdésre, hogy ma, 2011-ben kit tekint székelynek: „Székely az, aki Székelyföldön lakik és magyarul beszél”! Innen már csak egy lépés annak dokumentumba erőszakolása és megszavaztatása, hogy a székely nép olyan közösség, mely egyformán őrzi magyar nemzeti és sajátos regionális önazonosságát”. , azaz a székely önazonosságtudat nem őseinktől örökölt meghatározó genetikai és tudati elem, hanem a régióban tartózkodás következtében felvett tulajdonság, amely természetesen megszűnik, eltűnik a régióból (értsd Székelyföldről) történő távozással, és magától kialakul a Székelyföldre történt betelepülés által!(migráns székelyek!)
Az RMDSZ a pártok és a közéleti szereplők szerepe.
A diktatúra megszűnését követő 25 év tapasztalata azt mutatja, hogy a romániai magyar politikai elit és értelmiség, megalkotva az egységes erdélyi magyar nemzeti közösség fogalmát, mereven ragaszkodik az erre felépített „kisebbségi politizáláshoz”, közismert nevén a „kislépések” stratégiájához. Ugyanakkor tudomást sem akar venni a székely közösségnek, mint „népnek” a létéről.
Az erdélyi magyar politikai életet, 2003-tól az SzNT megszületését és annak működését a 2010. november 19-i Budapesti ülésig valamint mai helyzetét vizsgálva, világosan kirajzolódik, hogy a „székely kérdés” ilyetén megítélésében teljes egyetértés uralkodik, és eredményes együttműködés jön létre a hazai magyar politikai pártok, az, a hozzájuk igazodó egyházak és civil szerveződések, valamint a magyarországi politika hatalom körében.
Ennek a politizálásnak a legnagyobb, mondhatni történelmi vesztese maga a SZÉKELY NÉP!
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a magatartás és az említett erők összefogása volt tetten érhető az erdélyi magyar politizálás minden olyan 1990 utáni mozzanatában, mely felcsillantotta a reményét annak, hogy a székely kérdés kikerülhet a kisebbségi politizálás tárgyköréből és elindulhat az önrendelkezési jogra építő közösségi akaratot érvényesíteni szándékozó önálló székely politikai küzdelem.
A székelyföldi értelmiség és kulturális elit viszonyulása a „székely kérdéshez”.
A székelyföldi szellemi élet egyik ma is jelesnek tartott képviselője Székelyudvarhelyen élő dr. Hermann Gusztáv Mihály történész, fennen hirdeti, hogy a székelységnek van egy ” virtuális (képzeletszülte) múltja”, (a szkíta-hun eredet) és mellette létezik a valós, melyről ugyan semmit sem tudunk, de szerinte valami sárba ragadt, a honfoglaló magyarsághoz tapadt, Erdélybe betelepített népesség lennénk. Ez a szemlélet dominál, a szellemi életben és az oktatásban!
Hogy ez a népesség hogyan volt képes saját írást alkotni, önigazgatásra alkalmas sajátos jogrendet, katonai és adminisztrációs szervezetet létrehozni, és évezreden át működtetni arról nem beszél a szerző! A legfontosabb számára „a mítosszal való leszámolás”, az egészséges nemzeti önazonosságtudat lerombolása, sárba tiprása!
A 2011-es népszámlálás, mint a székely nép statisztikai eltüntetésére tett kísérlet.
Hogy mennyire így van, erre a 2011-es népszámlálás előtt kifejtett összehangolt és hazugságokra alapozott, székelyellenes kampány derített egyértelműen fényt.
Jó előre közismertté vált a tény, hogy az összeíró lapon a székelyeket a magyar(1100) alcsoportjaként (1103) veszik nyilvántartásba, tehát a székely etnikumhoz való tartozás nem befolyásolja (nem csökkenti) az erdélyi magyarság létszámát. Ennek ellenére az elmúlt húsz év legszervezettebb és legátfogóbb, a székely önrendelkezés elvi alapját támadó, lényegében székelyellenes kampányának lehettünk tanúi.
Egyetlen táborba verődtek a magyarországi, az erdélyi politikai pártok, az egyházak és a civil szerveződések jeles képviselői a lakájsajtó teljes támogatását élvezve, hazug érvekkel beszélve rá a székelyeket arra, hogy tagadják meg székely-magyar kettős identitásukat, és vallják magukat csak magyarnak!
A SZNT elnökének, Izsák Balázsnak ebben a szégyenteljes kampányban vállalt vezető részvételével veszítette el végérvényesen a Székely Nemzeti Tanács a 2003-ban kinyilvánított közképviseleti jellegét, és esett végérvényesen a politika uszályába.
„Mi székelyek, ennek megfelelően fogjuk magyarnak vallani magunkat, ha ma megkérdeznek, akár a népszámlálás alkalmával, és ezt fogják tenni utódaink is minden időkben.” Izsák Balázs 2011-11-13
Álljon itt egy részlet Nt. Jakubini György gyulafehérvári érsek 2011.október 4-i körleveléből:
„Egyházunk számára nem lényegtelen a nemzet sem. Az Evangélium változatlan, de annak igazságait nemzeti köntösben éli meg minden nép. Ezért kérem híveimet, hogy mindenki vallja annak magát, aminek tartja lelkiismeretben. Felhívom a figyelmet azonban a szándékos megosztásra: a megadott nemzetiségi listán külön szerepel magyar/ungur, székely, csángó, külön szerepel német, szász, sváb, és külön szerepel rutén, ukrán stb. Eszerint a cél az, hogy kimutassák: sok a nemzeti kisebbség Romániában, de jelentéktelen a számuk. Ezért fontos, hogy minden magyar, székely, csángómagyar magyarnak vallja magát, minden német, szász, sváb pedig németnek, hogy a nemzetiségek egysége és létszáma valóság hűbb legyen!
Ez a későbbiekben hivatkozási alapnak fog számítani, amikor kisebbségi jogainkért, a nekünk járó juttatásért szót emelünk. Mint veletek együtt érző és értetek felelősséget vállaló főpásztor, ezeket szerettem volna megosztani. A jó Isten áldása és szerető gondoskodása legyen mindennapjaitokon. Imádságos szeretettel köszönt–„
Gyulafehérvár, 2011. október 4-én.
† György s. k.
Érsek
A Székely Székek Fórumának résztvevői a 2011-09-30-án kiadott Közleményükben még tettek egy kísérletet és felhívták a kampány szervezőinek figyelmét a székely nép statisztikai eltüntetésének veszélyeire!
Idézet a Közleményből: „Aggodalommal állapítjuk meg, hogy az erdélyi magyar pártok pártérdekektől vezérelve a népszámlálást megelőző kampányukban a székely nép önazonosságtudatát gyengítő és sértő módon a “székely önazonosság tudatot” ”regionális tudat”-nak állítják be. Ezzel nemcsak az egyén jogát sértik meg identitása szabad megvallásában, de tagadják a Székely Nép mai létezését, és súlyos következményként, veszélybe sodorják önrendelkezési jogának érvényesítését, így Székelyföld területi autonómiájának megvalósítását.”
Székely Székek Fóruma 2011-09-30
A népszámlálás eredményeinek következményei.
Álljon itt egy részlet Gyergyószék Székely Tanácsának a 2011-es romániai népszámlálás kapcsán kiadott Állásfoglalásából.
„A székelyeket megalázó félrevezetés történelmi felelősséget ró mindazokra, akik ezt meghirdették és azokra is, akik véghezvitték, akik fejet hajtva vagy csak hallgatásukkal váltak cselekvő részeseivé az elkövetett történelmi bűnnek.
A székely nép statisztikai eltüntetése a jogalapját szünteti meg a székelység önrendelkezési törekvéseinek.
Az úgynevezett „székelyföldi magyarság” autonómia igénye a kisebbségi jogok kategóriájába sodródik és újabb tíz esztendőre a román hatalom jóindulatára bízatik!”
Gyergyószentmiklós, 2011-11-16
Megjegyzés. Jelen dokumentumot Gyergyószék Székely Tanácsa a 2011.november 16-án, Gyergyószentmiklóson tartott ülésén elfogadta.
A 2011-es népszámlálás adatainak tudományos feldolgozása után a közzétett adatok szerint Romániában mindössze 1665 székely etnikumú állampolgár létezik!
Statisztikailag tehát, Székelyföld többségi lakossága nem székely! És ezt a bizonyítványt velünk állítatták ki! Lehet-e ezek után a székely nép önrendelkezési jogáról, erre a jogra alapozott követelésekről, önrendelkezési stratégiáról beszélni? Olyan fegyvert adtunk látszólag önként, a félrevezető propagandának köszönhetően a román hatalom kezébe, melynek semlegesítése nehezen képzelhető el jelen körülmények között.
A székelyekkel mondatták ki: Nincs székely nép. Romániában tehát nincs a román népen kívül más nép, csak nemzeti kisebbségek léteznek! Ezek közül egy a magyar!
Már be is indult a gépezet és gyártja is a tudományos szféra az érveket a politika számára!
A bukaresti Nicolae Titulescu egyetem nemzetközi jogi előadásán hangzott el egy bukaresti oktató szájából, hogy „Az egyoldalú függetlenségi nyilatkozat nem mond ellent egyetlen nemzetközi jogi normának sem”
Beatrice Onicea Jarka, a bukaresti Nicolae Titulescu Egyetem jogi karának egyetemi előadója a népek önrendelkezési jogáról tartott előadása keretében, Koszovó esetével példázva, hangsúlyozza, hogy az egyoldalú függetlenségi nyilatkozat igazából nem mond ellent egyetlen nemzetközi jogi normának sem. Az egyik hallgató kérdésére, miszerint akkor a Romániában élő székelyek is tulajdonképpen kikiálthatnák a függetlenséget, tanárnő az önrendelkezési jog meghatározására hivatkozva leszögezi, hogy az önrendelkezés alapkövetelménye a nép létezése.”
A vita egyik kulcskérdése tehát a székelyek önazonossága, melynek kapcsán kijelentette, hogy a székelyek magyarok, tehát kisebbségiek, így a nemzetközi jog szerint semmiféle önrendelkezési joggal nem rendelkeznek. A hallgató erősíti, hogy a székelyek igenis önálló nép. Végül is a hallgatónak el kell ismernie: „A felvázolt helyzet elméleti jellegű, ugyanis a legutóbbi népszámlálási adatok egyértelműen mutatják, hogy Romániában valójában egyetlen más nép sincs, a románon kívül, és így elszakadási törekvést sem lehet megállapítani”.
Ez volt tehát a népszámlálást megelőző hazugságokra alapozott, összehangolt kampány igazi célja! Sikerült a székely közösséget rávenni, mondjon le székely népi státusáról és ez által adja fel önként önrendelkezési jogát.
A következmények beláthatatlanok!
A történteket azért sem hagyhatjuk szó nélkül, mivel ez a kérdés amellett, hogy a székely emberek önazonosságtudatát zavarta meg, nemzetpolitikai jelentőséggel és aktuálpolitikai következményekkel is jár, ugyanis a székely nép statisztikai eltüntetése jelentősen beszűkíti a székely közösség önrendelkezési mozgásterét, és fontos politikai fegyvert ad a román hatalom kezébe a székely önrendelkezési törekvések figyelmen kívül hagyására, elfojtására.
Hogy mit veszített ezzel a székely nép az nyilvánvaló. Ebből most csak kettőt említünk:
Lényegesen beszűkültek a székely nép esélyei önrendelkezési jogának érvényesítésére. Az önrendelkezési jog ugyanis a népek számára garantált nemzetközi jog .
Ismételten csorbult a székely nép székely-magyar önazonosságtudata.
Hogy mit nyert a román hatalom az is nyilvánvaló: Mi magunk teremtettünk hivatkozási alapot a székely nép önrendelkezési jogának megtagadására!
A következő kérdések megválaszolását viszont a kampány szervezőitől várjuk és várják mindazok, akik rájuk hallgatva hozzájárultak ennek a helyzetnek az előidézéséhez!
Mi volt a kampány igazi célja?
Mit nyert a székely nép, azzal, hogy statisztikailag nem jelenítette meg (eltüntette) önmagát, mint közösséget?
A népszámlálás eredményeként milyen új, a politikai küzdelemben bevethető eszközökhöz jutott a székely nép?”
Hová sorolja önmagát, mint közösség a mai székely társadalom? Nép, vagy nemzeti kisebbség?
A 2011-es, népszámlálás alapján a válasz teljesen egyértelmű: Ma, Romániában NINCS SZÉKELY NÉP!
Ez az eredmény annál is meglepőbb, mivel az eddigiekből egyértelműen kiderült, hogy 1918-ig minden székely számára egyértelmű volt, a székely néphez való tartozás és, hogy a székely nép egy sorsáért felelősséget vállaló közösség, a „nem-székelyek” számára pedig a székely közösségnek népként történő számontartása!
Íme, hogyan vallottak 1918-ban a népükért felelősséget érző székely őseink:
Székely Nép, 1918. nov. 16:
„November végén, a még meg nem szállt területek küldöttei tartottak népgyűlést Kézdivásárhelyen, ahol a következő határozati javaslatot fogadták el:
„2. Bármely eshetőségre is készen állva már most megállapítja, hogy a székelység jóval a honfoglalás előtt, mint szabad nemzet, itt székelt a Keleti-Kárpátok lábánál, és hazaszerető őseinket mint ilyen fogadta, velük a történelem folyamán testvéri kapcsolatba lépett, azonban sajátos nemzeti egyéniségét, tiszta jogegyenlőségen felépült népuralmi alkotmánytervezetét – úgyszólván végig a ’48-as teljes unióig – híven megőrizte.
4. Másfél ezer éves léte történelmi jogának birtokában Isten és a nagyvilág ítélőszéke, a békekonferencia előtt ezennel bejelenti igényeit az önrendelkezési jog alkalmazása tárgyában.
5. E tekintetben csatlakozik az Országos Székely Nemzeti Tanácshoz, s felkér minden székelyt, hogy igaz érdekeink megvédelmezésére haladék nélkül egybeseregeljék.”
Ezzel szemben a 2011-es népszámlálás alkalmával, ezzel ellentétes, a teljes önfeladást jelző eredmény született.
Székelyföld lakossága elsöprő többsége lemondott székely-magyar identitásáról és csak magyarnak vallotta magát. Egész Románia területén mindössze 1665 székely-magyart (etnikai hovatartozása székely, anyanyelve magyar) vettek nyilvántartásba az összeíró biztosok. Hivatalosan tehát nincs székely nép, csak székelyföldi magyar kisebbség!
Joggal tesszük fel a kérdést: Elképzelhető józanésszel, hogy ilyen történelmileg rövid időszak alatt ilyen mérvű identitásvesztés (váltás) menjen végbe egy ezer évet meghaladó múlttal rendelkező közösség esetében? Egy olyan közösség adja fel népi identitását, közel egy évszázad leforgása alatt, mely önálló közigazgatási, jogi rendszerrel, alkotmánnyal, sajátos kultúrával, írásbeliséggel és önvédelmi rendszerrel rendelkezett, őslakósként biztosította létét, gyarapodását véráldozattal védett ősi szülőföldjén?
Arra a kérdésre, hogy mekkora szerepe volt ennek az „eredménynek” az elérésében a szándékos és valótlanságokra alapozott, a magyarországi és hazai politikai pártok az SZNT elnöke, az egyházak és a lakájmédia által támogatott a székelyeket félrevezető kampánynak, az összeírók esetleges részrehajlásának és mekkora szerepe van a székelyek etnikai asszimilációjának, arra csak egy újabb, szabad bevalláson alapuló összeírás adhatna választ.
Lehetséges-e, hogy egy ezredévet meghaladó népi önazonosságtudat közel egy évszázad alatt ilyen gyökeres átalakuláson menjen át? Vagy valami más történt? Valakik erőszakosan beavatkoztak a népszámlálás során az elérendő eredmény érdekében?
A választ nem nehéz megtalálni! Igenis erőszakos beavatkozás történt, tudatosan, előre megfontolt szándékkal, a székely közösség „NÉP STÁTUSÁNAK” eltörlése és ezzel önrendelkezési jogáról való „önkénti” lemondatása érdekében! Akik kigondolták, szervezték, tudatában a következményeknek, részt vállaltak, vagy támogatták végrehajtását történelmi bűnt követtek el, a székely nép érdekei ellen cselekedtek.
Azok pedig, akik ezt megelőzően a székelyek képviseletében tüntették fel magukat, és részt vállaltak, vagy támogatták végrehajtását, tudatosan cselekedve saját nemzetük érdekei ellen, nemzetárulókká váltak!
Létezhet-e akár csak logikai érvek alapján is, Székely Nemzeti Tanács, ha nincs székely nép? Kiket képviselnek és kiknek a nevében beszélnek azon vezetők, akik részt vállaltak a székely nép statisztikai eltüntetésében? Mindenképp válaszolniuk kell a fentiek mellett az alábbi kérdésekre:
Mit nyert a „székelyföldi magyarság” a székely nép statisztikai eltüntetésével?
Milyen, az önrendelkezési jog nyújtotta stratégiánál hatékonyabb eszközökhöz jutott a „székelyföldi magyarság” Székelyföld autonómiájának megvalósítása terén?
Kik alkotják (vannak-e benne székelyek?), és kiket (milyen közösséget) képvisel a Székely Nemzeti Tanács?
Van-e megoldás? Mi a teendő?
Egy sikeres küzdelem feltétele pedig az, hogy legyen egy, a nemzet érdekeit az illető nemzet szemszögéből megfogalmazó, ideológia. Ez az ideológia akkor válik sikeres tettek forrásává, ha van egy független szervezet, amely ezt vállalja es nem pedig más szervezetek, pártok vagy nemzetek érdekeit szolgálja”.
Egy, a siker reményével történő közösségi fellépés minimális feltételei:
Belső feltételek.
Legelső és legfontosabb feltétel az, hogy a székelység helyreállítsa székely önazonosságtudatát.
Erre támaszkodva, mint közösség NÉPKÉNT határozza meg önmagát (a jogalannyá válás feltétele).
Szükség van a társadalmi egyetértés megszerzésére olyan Székely Nemzetgyűlés, vagy népszavazás megejtése során, melynek alkalmával az önrendelkezési jog gyakorlásának lehetséges módjai közül dönthet maga a nép. (Lásd Cossiga szenátornak az Olasz Parlament Felsőházába benyújtott törvényjavaslatát.)
Külső feltételek.
1. A követelést legitimnek elismerő és azt támogató külső erő. (védő hatalmi szerep vállalása)
2. A belföldi hatalmat befolyásolni képes külső erő.
Tennivalók:
Meg kell kezdeni a székelyek székely népi önazonosságtudatának helyreállítását. Ez mindenekelőtt a székely értelmiség feladata, hisz a politikai vezetők kevés kivétellel részesei az árulásnak.
2011-ben a székelyek szándékos félrevezetés áldozataivá váltak, és akik ezt irányították nemzetárulást követtek el.
Az előállt helyzetért nem a székely közemberek a felelősek, hisz ők jóhiszeműen hallgattak vezetőik és a média szavára.
Meg kell szervezni a belső népszámlálását.
El kell indítani a Székely Nemzetgyűlés előkészítését.
A szervezet meg kell, keresse a magyarországi nemzeti elkötelezettségű erőket, szerveződéseket, annak érdekében, hogy elnyerje elvi és gyakorlati támogatásukat.
A Székely Nemzetgyűlésnek lesz feladata a Ditrói Nemzetgyűlés szellemében, annak határozata értelmében megalkotni és meghirdetni a Székely Nép önrendelkezési stratégiáját! Ennek alapvető tételei:
A kinyilvánított népakarat a közösség minden tagjára kötelező.
A közéleti cselekvés alapvető normájává kell tenni a székely nép önrendelkezési akaratához való viszonyulást!
Elmondhatjuk tehát, hogy Közép Európa Keleti Kárpátok övezte részén, a Székelyföldön él egy, a szálláshelyén őshonos, ma is 700.000-es lélekszámot számláló nép, mely ezer éve rendelkezik az államiság minden feltételével, megteremtve az államszervezés minden eszközét. Saját hadseregével és vérével védett ősi területe, maga teremtette alkotmányos jogrendje, kultúrája, ősi írása, himnusza és identitás jelképei, zászlaja, címere van.
Hadserege mindég komoly erőt képviselt a Magyar Királyságban (40-60 ezer fő) és Közép Európában egyaránt, de soha nem használta hódításra, idegen népek leigázására, új területek szerzésére. Ma, a modern Európában ettől a néptől tagadja meg a román hatalom nagyhatalmi rábólintással, nem csak az önigazgatáshoz, de még az önazonosság megőrzéséhez való jogot is!
Kiszolgáltatottságban és veszélyeztetettségben él, a felmorzsolódás és erőszakos beolvasztás fenyegeti.
Ez a nép ma idegen elnyomás alatt, egy olyan, magát „nemzetállamnak” tituláló állam keretében él, mely nem-létezőnek tekintve tagad meg tőle minden, a közösségi fennmaradást biztosító önigazgatási lehetőséget.
Következésképpen, a Székely Nép önrendelkezésre ítéltetett!
Gyergyócsomafalva, 2015-08-01
Borsos Géza, a SzNT alelnöke.
Felhasznált források.
Szadeczki K. Lajos: A Székely Nemzet története.
Szentkatolnai Bálint Gábor: A honfoglalás revíziója.
Csíki Székely Krónika.
Sántha Attila: Hamisítvány-e a Csíki Székely Krónika.
Rugonfalvi Kiss István: A Nemes Székely Nemzet képe.
Varga Géza: A székelység eredete.
Nathalie Kálnoky: A Nemes Székely Nemzet konstitúciói és privilégiumai.
Dályai Bíró Lajos: Székely őstörténet és ősvallás.
Thuróczy János: A magyarok krónikája.
Képes Krónika.
G. Borbély Levente: Tennivalóinkról-2014.
Orbán Dezső: Székely Gesta.
Vékony Gábor: Magyar őstörténet- Magyar honfoglalás.
