Székely Szabadság Napja – CÖF Klub Miskolc

Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntelek Benneteket és köszönöm, hogy ilyen szép és évről évre gyarapodó számmal emlékezhetünk a székelység szabadságvágyának ünnepén!

Különösen fontos hangsúlyt kap éppen ma ez a megemlékezés, hiszen egy háború árnyékában megkülönböztetett figyelmet érdemel minden nép szabadság utáni vágya és tiszteletet hőseinek áldozata.

Nos, néhány szót engedjetek meg a mai ünnep előzményeiről, okairól.

Még 1851-ben Törökországban dolgozta ki Kossuth Lajos és Makk József tűzérezredes annak a felkelésnek a tervét, amellyel az akkori közigazgatást megzavarva lehetetlenné tették volna a Habsburg uralmat és egy Kossuth vezette, újonnan alakuló kormánnyal átvették volna a hatalmat.

Legkomolyabban a Kárpátok bércei között, székely területeken indult meg a lázadó magyar katonaság felállítása. Sajnálatos módon egy, a mozgalomba beépült osztrák kém lebuktatta a szerveződést, így a letartóztatások már 1851 decemberében elindultak. 1852-ben már 60 felkelőt tartóztattak le, majd a perek lezárulta után a fővezéreket kivégezték Marosvásárhelyen, 1854. március 10-én, és Sepsiszentgyörgyön április 29-én.

Véráldozatuk emlékére emelték a Székely Vértanúk Emlékművét és az 1875-ös avatást követően ettől az időponttól kezdve ünneplik itt a március 15-i megemlékezéseket, majd 2012-től a Székely Szabadság Napját.

A marosvásárhelyi emlékoszlop feliratának fennkölt sorai így állítanak emléket:

Bágyi Török János 47,
Martonosi Gálfi Mihály 37,
Nagyváradi Horváth Károly 25
éves korukban
MAGYARORSZÁG ALKOTMÁNYOS SZABADSÁGÁÉRT
M.-Vásárhelytt, 1854. márcz. 10-én együtt kivégzett
SZÉKELY VÉRTANUK EMLÉKÉNEK
szentelte a kegyeletes nemzedék.

Szent hely ez, oh vándor!
egy nemzet tette e jelt itt
Leghűbb gyermekei végzetei sírja fölé.
Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
Ezt hitték; vallák s haltak érette híven.
Törvényes, szabad és független nemzeti állás
Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!

Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, a székelység összetartozásának napja.

Mivel ez a nap az idén hétköznapra esik, ezért, szervezéstechnikai okok miatt, hogy többen lehessünk, mi ma ünnepelünk.

2013-ban a szervezők becslése szerint mintegy harmincezren gyűltek össze, S később is tömegrendezvények voltak e napon, annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és az állami hatóságok a későbbi években megpróbálták megakadályozni a felvonulás megtartását, több ízben is tetemes bírságot róttak ki a szervezőkre és a résztvevőkre. Az Izsák Balázs vezette Székely Nemzeti Tanács perek tucatjával érvénytelenítette a bírságokat, és vívta ki a felvonulás jogát, mert amint azt megfogalmazta, „a székely szabadság eszmény, amelyért évszázadokon át küzdeni kellett”.

Mi is támogatjuk ezt az eszményt a magunk módján, lehetőségeivel, eszközeivel. 

Többen ismerik már e megemlékezés általam alkalmazott módját, de azért az újonnan csatlakozók kedvéért most újból elmondom.

2015-ben éreztem először, hogy a Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonlóan, de nyilván attól jóval szerényebb körülmények között, meg kell mutatni a világnak, hogy itt a mi szűkebb pátriánkban is vagyunk, akik velük éreznek, fontosnak tartják törekvéseiket, tisztelettel emlékeznek az ünnepekről.

Ideológiát is gyártottam az elhatározásomhoz, s úgy tűnik, hogy ez a mai napig elfogadhatónak bizonyult.

E szerint korábban a lakásomtól, s miután ilyen sokan lettünk, most már innen a Városház térről, országalapító Szent István királyunk elejiből, mint jelképes Anyaországtól indulva, keresztül haladva a városon érkezünk meg tisztelgő sétánkkal az általam jelképes Székelyföldnek tartott telkemig.

Közben több jeles helyen, mint például a népkerti Országzászló, vagy a hejőcsabai Milleniumi emlékmű előtt tisztelgünk, s a végén az én itteni, kicsi Székelyországomban pihenünk meg egy-egy pohár bor mellett.

Erre az útra indulunk hamarosan. 

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy eljöttetek!

Ezért jöttünk ma ide és ezért indulunk szolidaritási sétánkra, hogy megmutassuk székely testvéreinknek, nemzettársainknak, hogy közösek érzéseink és, bár részben különbözőek útjaink, de egyfelé visznek céljaink!

Kívánom, hogy érezzétek át szándékom fontosságát, a benne rejlő jóságot, továbbá, hogy érezzétek jól magatokat ezen a kora tavaszi együttléten és széles körben vigyétek hírét ügyünknek!

 

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!