Rendeletalkotási jogkörrel az átlátható lakossági energiaár-szabályozásért

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a FIDESZ alelnöke 2016. november 15-én törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elnökének „egyes energetikai tárgyú tőrvények árszabályozási célú módosításáról” címmel. A javaslat lényege, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) visszakapná rendeletalkotási jogát – a jelenlegi határozathozatali jogkör helyett – a lakossági földgáz- és villamosenergia-ellátás területén.
A kormány által elindított rezsicsökkentési program 2012 decemberében kezdődött, amikor megjelent az a miniszteri rendelet, amely alapján 2013 januárjától 10 százalékkal csökkent a lakossági távhő, villamos energia és földgáz ára. 2013 óta összesen három szakaszban sikerült csökkenteni a lakossági energiaárakat: először 2013 januárjától és másodszor 2013 novemberétől egységesen, majd harmadszor 2014-ben (az év áprilistól a földgáz, szeptembertől az áram, októbertől a távhő fogyasztói ára esetén).
Kutatások megállapították, hogy az elmúlt években a magyarországi lakossági energiaárak – az OECD más tagállamaihoz hasonlóan – állami intervenció nélkül is mérséklődtek volna, de csak később és kisebb mértékben. A rezsicsökkentés eredményeként azonban már 2014-ben összesen 202 milliárd forint megtakarítás keletkezett a magyar háztartási energiafogyasztóknál, ami a 2014. évi GDP több mint 0,6%-ának felel meg. A több hullámban végbement árcsökkenés tehát sikeresnek bizonyult: szignifikánsan javult Magyarország helyezése az olcsó háztartási energiával rendelkező OECD-tagországok között, például a földgáz esetében már a harmadik „legolcsóbb” országnak számított 2015 első negyedévében, és ugyanebben az időszakban az ötödik legolcsóbbnak számított a lakossági áram esetében (utóbbi vonatkozásában a 2012. végi 16. hely után a 34 vizsgált tagállam közül).
Magyarországon azonban még mindig magasnak mondható a lakossági gáz- és áramár átlagkeresethez viszonyított aránya, ami megfelelően indokolja a mostani jogalkotói szándékot. A törvényjavaslat célja – miként azt benyújtója jelezte – az eddig sikeresnek bizonyult rezsicsökkentés eredményeinek 2016. december 31. utáni megőrzése, amelyhez a hatékony eszköz a MEKH rendeletalkotási jogkörrel történő megerősítése lenne.
Az Országgyűlés 2013-ban egyszer már felruházta rendeletalkotási jogkörrel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, mivel akkor az érintett energiacégek közigazgatási eljárás útján megtámadták a rezsicsökkentést. A hivatal rendeletalkotási jogát később az Európai Unió részéről megtámadták, ezért a jogkör visszavonásra került.
A hatósági határozat és rendelet között a fő különbség az, hogy szűkülnének a szolgáltatók jogorvoslati lehetőségei. Míg egy rendelet (ami már jogszabály) hatálya mindenkire kiterjed, a határozat (egyfajta aktus) csak meghatározott címzettek számára állapít meg jogot, illetve kötelezettséget. A lakossági energiaárak esetében csak a jogalkotó részéről adott erős felhatalmazás, az illetékes hivatal rendeletalkotási jogköre képes megfelelően garantálni az ellátás biztonságát, valamint a fogyasztók érdekeinek hatékony védelmét – vagyis a felelős, fogyasztóközpontú piacszabályozást és a világos, transzparens viszonyok megteremtését az árszabályozásban. A földgáz- és villamosenergia-ellátás rendszerhasználati, csatlakozási és külön díjait szabályozó egyes hatósági elnöki rendeleteket csak az Alkotmánybíróság előtt lehetne megtámadni alkotmányjogi panasszal, amelyben a szolgáltatók – alkotmányos jogaikra hivatkozva – legfeljebb azt sérelmezhetnék, hogy a hatósági árszabályozás sérti a tulajdonhoz való jogot. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 3137/2014. (IV. 24.) AB végzésben megállapította, hogy a veszteséges gazdálkodás nem lehet alapja alkotmányt érintő panasznak; az indokolás szerint ugyanis az Alaptörvénynek a tulajdonhoz való jogot kimondó XIII. cikke a meglévő tulajdont védi, így nem vonható a tulajdoni védelem körébe az esetlegesen deficites gazdálkodás miatti veszteség, illetve az elmaradt haszon. Az Ab döntése alapján – nem alkotmányt érintő és nem a tulajdonjogi védelem körébe tartozó kérdésként – általánosan tág tér nyílik az állami rezsicsökkentési programok számára.
A mostani javaslat módosítaná többet között a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvényt, amelyben a 1-3/A. § és a 6-21. § (és ennek megfelelően az új törvényben a 11. §) az Alaptörvény 23. cikke alapján sarkalatosnak minősül, és miután a kormánypártok (jelenleg 131 képviselővel) nem rendelkeznek kétharmados többséggel a 199 fős Országgyűlésben, a három érintett törvény közül az egyik módosításához szükség lesz legalább két ellenzéki képviselő támogatására.
A kormány 2012-ben megindított, valamennyi magyar polgár életét segíteni kívánó rezsicsökkentési programja összhangban áll alkotmányos alapelveinkkel is. Az Alaptörvény Nemzeti hitvallás című része például kiemeli „az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”. Emellett az is szerepel, „hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”.
Ugyancsak az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. A XIX. cikk (1) bekezdése szerint: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.” Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdés: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”
Az államnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a közszolgáltatás fenntarthatóságának feltételeit is, ezért a rezsicsökkentés nem veszélyeztetheti a közműszolgáltatást, a közszolgáltatók működőképességét; ezt az alapelvet törvényeink garantálják is. Az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése szerint: „…a nemzeti vagyon [az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona] kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.”

Szerző
Ifjlomnicizoltan

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!