Remények és kételyek

Csizmadia László írásának gondolatai (Szellem, erély és a bot, Magyar Hírlap, 2015. március 31.) széles körű társadalmi azonosulásra számíthatnak, ugyanakkor bizonyos kételyek is megfogalmazódhatnak bennünk. Különösen azokban, akik a történtek láttán kevésbé tudnak jóhiszeműek lenni az EU-t vezető politikai elit és a NATO irányában.

Olvasom: „a jelenlegi, Uniót vezető bürokrata elit nem meri magának föltenni a kérdést, vajon a most követett brüsszeli út hová vezet?” Egyre többen gondoljuk úgy, hogy tudják ők azt nagyon jól. A Calerghi tervvel és a transzatlanti forgatókönyvvel is teljes mértékben tisztában vannak. Amit nem mernek, az inkább az ettől a forgatókönyvtől való elszakadás. Egyre nehezebb elhinni, amit többen még mindig gondolnak, hogy jóhiszemű, jó szándékú, csak ügyetlen, tehetségtelen, doktriner politikusokról van szó. Ezek profik, csak másban utaznak. Amiben persze a megzsaroltság állapota alighanem döntő szerepet játszik. Azt, hogy mivel vannak megzsarolva, pontosan nem tudhatjuk, de főleg Merkel asszony esetében volna egy pár ötletünk. Merjük már végre kimondani: egy nagyhatalom kollaboráns elitjéről van szó, amely ugyanúgy elárulja saját népe érdekeit, mint hajdan a Szovjetunió által megszállt országokban a megszállókkal kollaboráló kommunisták.

Ami pedig a NATO-t és Törökországot illeti, messzemenően egyet érthetünk azzal, hogy „Szíriában békét kell teremteni, az ISIS-t le kell győzni. Azzal is, hogy „Európa határainak védelmére a NATO hivatott”. De vajon szándéka van-e a NATO vezető erejének és legnagyobb létszámú hadsereggel rendelkező tagjának, Törökországnak az ISIS-t legyőzni? Ha akarták volna, már régen megtehették volna. Sajnos, úgy tűnik, hogy az USA számára jól jön egy politikai mumus, amivel riogatni lehet. Törökország pedig nem az ISIS-t tekinti fő ellenségének, hanem az ISIS ellen a legbátrabban és legelszántabban harcoló kurdokat. Az ISIS-szel inkább üzletel. „Fegyvert olajért!”

Egyre többen kételkedünk abban is, hogy a NATO hajlandó- lesz-e ellátni azt a feladatát, hogy Európa határait védje? Feladatának tekinti-e egyáltalán? Nem lehetséges-e, hogy inkább kivárja (erre játszik), amíg Európa országai a migránsok beözönlésétől és a velük érkező terroristák merényleteitől destabilizálódnak, és kormányaik maguk kérik majd a NATO segítségét, beavatkozását? Ilyen forgatókönyvek is olvashatók az interneten, és elgondolkozni mindenképpen érdemes rajta. Kizárni nehéz. A modell egyébként valahonnan ismerős. Felszabadító szovjet csapatok, felszabadító NATO csapatok… Kell ennél jobb alkalom, lehetőség az Európai Egyesült Államok létrehozására, amelyről bizonyos politikai erők mindmáig nem hajlandók lemondani?

Azt hiszem, érdemes a legrosszabb eshetőséggel is számolnunk annak érdekében, hogy a legjobbért küzdhessünk.

K.I.B.

 

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!