A szakember számításai szerint mai értéken 10-12 ezer milliárd forintra tehető az a vagyon, amely a spontán privatizáció korától kezdve 2008-ig eltűnt vagy magánzsebekbe vándorolt. Egy másik tanulmányban, amelyet Mándoki Andor közgazdász készített, harmincezermilliárd forintnyi vagyonvesztés szerepel. Bencze Izabella szerint ez a két értékhatár is mutatja, hogy milyen irtózatos mértékű volt az állami vagyon felszívódása. És ha a mai kormány marad hatalmon, akkor ez a folyamat aligha áll meg.
„A vagyontörvénnyel a Gyurcsány-kormány üzleti vagyonná minősítette és így szabad prédává tette a termőföldet is. Egy jogszabály félreértelmezésével úgy értékesítenek állami tulajdonú termőföldeket, hogy kizárják belőle az elővásárlásra jogosultakat – mondta Bencze Izabella. – A tulajdonosi joggyakorló ugyanis úgy rendelkezett, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földek értékesítése esetén nem kell közzétenni a hirdetményt.”
Bencze Izabella szerint a stratégiailag fontos ágazatok nemzeti tulajdonban tartásához politikai szándék és új vagyontörvény szükséges. Ám ezt mindenképpen meg kell előznie a nemzetstratégia kidolgozásának és elfogadásának, feketén-fehéren rögzíteni kell, mi az állam feladata és célja. A nemzetstratégia megléte azért is fontos, mert meg kell határozni az állam szolgáltató szerepét. Ezután lehet deklarálni, melyek azok a nemzetstratégiai szempontból fontos vagyontárgyak, amelyek állami tulajdonban tartása mindenképpen indokolt. Mert az állam igenis lehet jó gazda, ha megfelelő politikai szándék és stratégia van mögötte, illetve olyan állami vezetők, akik nem lopnak.
Emlékeztetett rá, hogy 2001-ben, az Orbán-kormány idején született egy kormányhatározat, amely elrendelte az állami feladatok tételes meghatározását, és a KVI el is készítette a kapcsolódó vagyonleltárt. De jött a kormányváltás, és a Medgyessy-kabinet az első intézkedései egyikével nyomban hatályon kívül helyezte ezt a határozatot.
Ma a magyarországi összes magánvagyon 48 százalékát mintegy háromszázezer ember, azaz a lakosság három százaléka birtokolja, a maradék 52 százalékon osztozik a nagy többség. Sokakban csak most kezd tudatosulni, hogy ez a vagyonmegoszlás jórészt a nemzeti vagyon privatizációjából vagy másfajta korrupciós „lenyúlásából” ered.
Bencze Izabella a közelmúltban megszaporodott demonstrációkról és tüntetésekről azt mondta, a kiváltó ok az, hogy a pártokrácia az utóbbi húsz évben teljes mértékben eluralkodott az országban. A többség ma úgy látja, a pártoknak csak a négyévenkénti voksoláskor van szükségük az állampolgárokra. Mindemellett a társadalmi szerződés oly mértékben sérült, hogy a nemzet kiszorult a közéletből. A kormányátalakítás módja is azt mutatja, hogy a hatalmi arrogancia nem átallja diktatórikus eszközökkel a társadalom tudomására hozni, hogy semmi keresnivalója sincs a közéletben.
„A konstruktív bizalmatlansági indítvány – bár a közjogban nincs ilyen fogalom – egyértelműen a joggal való visszaélésnek egy olyan magas foka, amire talán a világon sehol nem volt példa” – mutatott rá a szakember. – Az alkotmány harmadik paragrafusának harmadik bekezdése szerint párt közvetlenül nem irányíthat állami szervet. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc pártelnöki minőségében szólította fel a frakció tagjait, hogy nyújtsák be ellene a bizalmatlansági indítványt. Ezt a felszólítást kormányfői minőségében Gyurcsány nem tehette meg, mert nincs a parlament fölé rendelve.” Bencze Izabella szerint Gyurcsány eljárása az alkotmány lehető legdurvább megcsúfolása, ami egy demokratikus jogállamban nem lehetséges. Ez is azt mutatja, hogy a hatalmi arrogancia oly módon szorította ki a népet – akié az alkotmány szerint minden hatalom – a saját országából, s olyan mértékben fordult szembe az állam a saját nemzetével, mint talán még soha. S ez a tény április 14-én a Parlament előtt manifesztálódott is, hiszen a hatalom és a nép farkasszemet nézett egymással. „Tudni való volt, hogy a csatát ki nyeri meg – mondta Bencze Izabella –, de nem csatát, hanem háborút kell nyerni. Persze nem erőszakkal és vérrel, hanem kitartással. A civilekre vár ez a feladat, mert egyetlen olyan állami szervezet, közintézmény sincs ma, amely a nemzet pártján állna. Ezért, ha a civil társadalom nem tudja elérni, hogy elismerjék és a jogaiba visszahelyezzék, akkor a magyar társadalom végképp elveszett. Ezért is van szükség mielőbb egy, a nép pártján álló nemzeti kormányra.
