Nézzük a bajok elsődleges forrását, a Clinton–Obama-féle, politikailag korrekt demokráciafogalmat. Szerintük az Amerikai Egyesült Államokban leledző demokrácia annyira kiállta az idő próbáját, hogy minden további nélkül átültethető a világ bármely országába. Nevezett urak elhanyagolható problémának tekintették, hogy a demokrácia kitalálói, az ókori görögök eredeti elképzelésükre már rá sem ismernének. Téves elképzelésnek bizonyult az Afrikába és a Közel-Keletre exportált amerikai mintájú demokrácia. Az érintett népek más körülmények között szocializálódtak, és nemzeteikben, országaik­ban, olyan demokráciában kívánnak élni, amely szülőföldjük hagyományait is figyelembe véve, akaratuk szerint formálódik. Azok után mindez persze érthető, hogy gyarmatosításuk száz éve alatt meglehetősen korlátozottak voltak szabadságjogaik.

Új korszakot jelzett Donald Trump, amikor választási beszédében azt mondta, hogy Amerikát vissza kell adni az amerikai népnek. Ennek kell történni a Közel-Kelettel és Afrikával is ahhoz, hogy népeik saját szülőföldjükön otthon érezhessék magukat. A Nyugat száz évig jól élt gyarmataiból, lesz miből törleszteni. Ha jobban tetszik, píszí nyelven nevezhetik az elrabolt tételek szerény visszaadását nagyfokú szolidaritásnak. Ez a kötelezettség azonban nem terhelheti a kelet-közép-európai és a nyugat-balkáni országokat.

A pénzhatalom spekulánsai, élükön Soros Györggyel mindig is jól tudtak a zavarosban halászni. Nem véletlen, hogy több helyen elősegítették a polgárháborúkkal súlyosbított társadalmi káoszt. Most a nyílt társadalom eszmeiségének önmaga által felkent kitalálója kétszínű játékelméletet alkotott. Ez nem lesz olyan népszerű, mint az otthon melegében szórakoztató Capitaly társasjáték volt. Annak a lényege a pénz és a gazdasági javak megszerzéséről szólt. A játékból felállók szórakoztak, közöttük nem volt olyan, aki saját pénzét elvesztette. Ezzel szemben a nyílt társadalom játékelmélet a nemzetek kifosztásából megszerzett vagyont állítja világuralmi céljainak szolgálatába. Soros önző zsenije abban is felismerhető, hogy az eddig követett stratégiáját, látva a neoliberalizmus politikai és gazdasági összeomlását, képes volt új verzióra váltani. Rájött, hogy egyre kevésbé számíthat az általa is hatalomhoz segített kormányok bennfenteseinek információira, hiába tömte tele a zsebüket. Előrántotta hát a nyílt társadalom intézményesítésének gondolatát, amelyhez megszervezte jól megfizetett álcivil szabadcsapatait.

Egyre több az olyan – saját nemzetének érdekeit képviselő – választott politikus, aki visszautasítja a pénzkupecek kínálta mutyizást. A pénzguru ezzel szembesült Magyarországon, de a Trump-éra sem kedvezett szándékainak választott hazájában. Ezért új szövetségeseket keresett, megtalálta az Európai Unió balliberális érdekeltségű vezetését és a hozzá kötődő szolgasereget. A lekötelezett társaság már-már államfői tiszteletadással fogadja az Európai Parlament intézményeiben megjelenő álcivil vezért. Az Egyesült Államok új elnökének figyelme Európában is utolérte: Trump varsói beszédében jeges vízzel nyakon öntötte azt. Amerika azt üzente, hogy Lengyelország Európa lelkiismerete, és a volt szovjet birodalom országait szövetségesként, üzlettársként és barátként is kezeli.

Az európai civilek nem táplálnak illúziókat, tudják, hogy a nagyhatalmak gondolkodásának primátusa mindig is az oszd meg és uralkodj elmélet volt. Azonban nem mindegy, hogy kinek mi jut. Lengyel barátaink levonták a következtetést, hogy sem az orosz, sem a német kizárólagos hegemónia nem ígér sok jót. A NATO kapcsán megerősített Amerikával továbbépített szövetség egyensúlyozó tényező. Az amerikai elnök által bejelentett erősebb szövetségi kötődés a V4-hez lebiggyesztette a brüsszeli bürokraták szája szélét. Végre kimondták, hogy Amerika és az európai uniós nemzetek azonos pályán haladhatnak, amely elvezethet saját szuverenitásuk megőrzése mellett a zsidó–keresztény civilizáció megtartásához.

Helyezzük górcső alá a Soros-féle hazugságelméletet! A kérdés úgy merül fel, hogy a migránsok lettek jobban átverve, vagy az európai népek? Soros útmutatását követően a brüsszeli bürokrácia évente legalább egymillió illegális gazdasági bevándorlót telepítene Európába. Kánaánnal biztatják őket, ígérik vallási, erkölcsi identitásuk megtartásuknak lehetőségét. Terített asztalt és vendéglátást. Kérdésünk az, hogy miből? Talán Soros-féle banki hitelekből, magas kamatokkal az európai polgárok adóiból, visszafizetési kötelezettség mellett? Megerősítve az elképzelést elkülönült no-go zónákkal, kijelölt faluhelyekkel? Itt megint álljunk meg egy pillanatra. Az európai őslakosok sok helyen, saját szülőföldjükön hiába követelnek területi autonómiát, lásd a székelyeket, a katalánokat stb. A brüsszeli bürokraták meg sem hallják jogos üzeneteiket. Ezzel szemben betelepítenék az illegális bevándorlókat, nekik szavazati jogokat adva erősítenék hatalmi pozíciójukat. Ma már nem kérdés, hogy miért is halványult el az európai cigányság sorsának javítása, gyengült el irántuk a szolidaritás, pedig itt is helye lenne az uniós szolidaritási és felzárkóztatási pénzeknek.

Keserű valóság, hogy a nyílt társadalom csak látszólag ígér jólétet az egyébként nagy többségében integrálhatatlan illegálisan érkező migránsoknak. Már az Európa felé vezető első lépések megtételénél találkoznak átverőikkel, az embercsempészekkel összejátszó NGO-knak nevezett segélyszervezetekkel, akik galád módon szedik a sápot. A szóban forgó milliárdos kiépítette, intézményesítette és pénzével kezében tartja már-már a világot átszövő rendszerét. Az álcivil egyesületek és alapítványok a politikai ambícióit szolgálják, feladatuk törekvéseinek kikötőbe juttatása.

A nyílt társadalom valódi lényege kettős célt követ: elindította az újkori rabszolga-kereskedelmet, ezen rabszolgák foglalkoztatását alacsony bérekkel kívánja megoldani, gazdagítva a pénzhatalmasokat (multikat, bankokat). A gazdasági globalizáció után következhet a politikai világuralom átadása a pénzhatalmasoknak. Az áldemokrácia díszcsomagolása alatt az európai őslakosságnak bele kell nyugodnia abba, hogy a nyílt társadalom nekik is az örökös rabszolgaságot jelenti.
Európa nyugati országai úgy döntöttek, hogy munkaerőhiányukat a gazdasági bevándorlókkal enyhítik. Észlelve, hogy jócskán elszámították magukat, nap mint nap találkoznak a terrorizmussal, és most már hajlanak az illegális bevándorlás megfékezésére. Mi sem természetesebb, hogy ezt is saját érdekeik szem előtt tartásával kívánják megvalósítani. Elsődleges elképzelésük a nyitott kötelező kvóta törvényi intézményesítése, aminek elszenvedői a kelet-közép-európai, illetve azok a nyugat-balkáni országok lennének, amelyeknek nincs törlesztenivalójuk a volt gyarmati Afrikának és a közel-keleti országoknak. A migránsokat meghívó országok villámgyorsan áttelepítenék hozzánk a használhatatlan, integrálhatatlan, félrevezetett újkori honfoglalókat. Ezek az emberek soha nem akartak a kelet-közép-európai országokban letelepedni. Meghívást sem kaptak tőlünk. Erőszakos áttelepítésük azt eredményezné, hogy országunk határait most már nemcsak kívülről, hanem belülről is megostromolnák.

A meghívóra érkező sok százezer ember egyéni szabadságjogának korlátozása ellentétes az unió jogi és demokráciafelfogásával. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az európai jogállamiságot megtestesítő bíróság a kötelező kvótarendszer elbírálása során mintegy mellékesen börtönországokat jelölne ki. Ez a döntés az idecsalt emberek sokaságának szemébe vágná, hogy rabok lettek és nem szabadok. Nem lehet kétséges, hogy Soros álciviljei viszont a busás megbízási díjakból megélhetési jogvédőként újabb „áldásos” tevékenységbe kezdenének. Követelnék a betelepített migránsoknak a honiakkal egyenlő béreket, teljes körű egészségügyi- és szociá­lis ellátást és a családegyesítést.

A magyarok megtanulták, hogyha kell, miként védjék meg az őseik vére árán szerzett hazájukat. Tisztességük szerint a tágabb haza, Európa is idetartozik. A magyarok 99 százalékban elutasítják az illegális bevándorlást, mindaddig ragaszkodnak az országot védő kerítéshez, amíg az Európa Unió nem talál megoldást nemzeteinek megvédésére. Ezért szervezzük az unió szellemi honvédői­nek összefogását, meggyőződésünk, hogy a népfelség akaratából származó erő a nyílt társadalom rafinált kitalálójának hamarosan arcára fagyasztja a mosolyt.

Csizmadia László