Rövid leszek: jó lenne, ha végre abbahagynánk a nemzeti oldalon az őszödi böszme rendkívüli képességeinek nyakló nélküli dicsérgetését.
Állandóan, vagyis inkább túl sokszor hangzik el, hogy „el kell ismerni”, hogy Gyurcsány micsoda kiváló szervező, milyen ügyes stratéga, micsoda remek irányító, hálózatépítő, milyen ravasz, milyen megfontolt, hogy hosszú távon építkezik, egészen biztosan ő fogja vezetni a baloldalt a további évszázadokban is stb., stb., stb.
Ne vicceljünk ezzel!
Először is: Gyurcsány legfontosabb jellemzője, hogy egy piszkos politikai szélhámos, aki 2004 és 2009 között tönkretette az országot. Mind politikailag, mind gazdaságilag, mind – s számomra ez talán a legfontosabb – erkölcsileg. Ez az ember óriási károkat okozott a magyar demokráciának, és még mindig óriási károkat okoz a magyar demokráciának, mert a sors valami furcsa szeszélye folytán még mindig itt van, itt ágál közöttünk.
A Momentum abban éli ki magát a nemsokára összeülő új parlamentben, mint annak idején, tevékenysége kezdetén, 2017-ben: a rombolásban.
Ha tehát Gyurcsányról akarunk bármit mondani, akkor azzal kezdjük, ami a lényege: az ország legkártékonyabb politikusáról van szó, aki mellesleg folyamatosan tönkreteszi a balliberális oldalt.
Ez utóbbi persze nem fáj nekünk, de az már igen, hogy ebben az országban képtelen létrejönni a baloldalon egy tisztességes, nemzeti, konstruktív ellenzék. És ez nagy baj a magyar demokráciára nézve!
És talán ideje lenne elszámoltatni…
Tehát: Gyurcsánynak nem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy okos, ügyes, jó szervező, kiváló vezető, karizmatikus főnök, hanem az, hogy egy kártékony szélhámos, egy Cipolla, aki nagyon sokat árt a magyar politikai életben. A szélhámosok, gátlástalan politikai kalandorok természetesen lehetnek tehetségesek, de ez a tehetség a pokolba vezet – ha ezt nem hangsúlyozzuk ki eléggé és újra és újra, akkor félrevezetjük a magyar közvéleményt, és főleg félrevezetjük a fiatalokat. Ami pedig nagyon veszélyes játék.
Nekünk nem kell Churchillt követni, aki azt mondta a második világháború alatt a Hitler elleni szövetségesek keresésekor, ha kell, az ördögről is hajlandó lesz néhány jó szót szólni (Sztálinra gondolt ekkor).
Szerény megítélésem szerint nekünk már nincs szükségünk arra, hogy Gyurcsányról szóljunk néhány jó szót, annak érdekében, hogy maradjon továbbra is a baloldal vezére.
Azt gondolom, már lehetünk olyan nagyvonalúak, hogy kimondjuk Gyurcsányról azt, amit gondolunk.
Azért, mert szeretnénk megtisztítani a magyar közéletet az ilyen végtelenül kártékony alakoktól.
Ez szép, erkölcsös, tiszta szándék. Nem?
Higgyük el nyugodtan: már egy gyurcsánytalanított baloldal sem jelent veszélyt ránk nézve.
