Nagykoalíció? Micsoda?

Elvontan és elméletileg persze lehet beszélni a nagykoalíció gondolatáról, hiszen valóban előfordulhatnak olyan helyzetek egy ország életében, amikor nincs más és jobb megoldás, mint ez, bár erősen ellentmond a demokrácia versengő, pártok versenyére épülő jellegének. Ám vis maior megoldásként elképzelhető: nagyon súlyos válságban, tartós katasztrófaidőben, háborúban, hadmozdulatok esetén, vagy, ami más logika, amikor patthelyzet alakul ki a választási eredmények következtében.

Ilyen körülmények azonban nincsenek Magyarországon, s remélhetőleg 2014-ben sem fognak fennállni. Valóban egyetlen forgatókönyv okozhat problémát – erre utal Suchman –, mégpedig az, ha a Fidesz–KDNP, bár megnyeri a választásokat, nem szerez abszolút többséget, s koalíciós partnerre szorul. Ebben az esetben még választhatja a kisebbségi kormányzást, de lehet, hogy ennek nem lesznek meg a politikai feltételei – bár most még ez sem kizárt. Ha viszont nem lehet kisebbségben kormányozni, akkor valóban szükséges a partner. Ekkor kell az alternatívák közül választania a győztes pártkoalíciónak, hogy a Jobbikkal, az LMP-vel vagy az MSZP-vel kössön koalíciót.

Gyorsan hozzáteszem: jelenleg minden értékelhető tendencia azt mutatja, hogy a Fidesz–KDNP megszerzi az abszolút többséget a 2014-es választásokon, s nem kényszerül semmiféle politikai kompromisszumra, mint 1998-ban. Viszont az is tény, hogy érdemes számba venni a kevésbé valószínű, de annál kellemetlenebb forgatókönyveket is. Ez lenne tehát az ötven százalék alatti győzelem.

Bizonyos fogalmi zavar áll itt fenn. Az MSZP ugyanis a 2010-es választásokon csúfos vereséget szenvedett, a 2006-ban elért durván 48 százalék után 2010-ben 15 százalékot ért el, miközben a Jobbik 12 százalékkal került be a parlamentbe. Az MSZP tehát – mint azt már korábbi cikkeimben leírtam – néppártból középpárttá változott át, a Jobbik pedig középpártként jelent meg az Országgyűlésben, ami azt jelenti, hogy jelenleg van egy nagy néppártja, két középpártja és egy kispártja a parlamentnek.

Politológusként meg kell jegyeznem: nagykoalíció kifejezetten meghatározó erejű néppártok között szokott létrejönni, a centrum bal- és jobboldaláról, vagy ha úgy tetszik, a balközépről és a jobbközépről. Tisztelettel megkérdezném Suchman Tamástól: ezek után milyen nagykoa­lícióról beszél, különösen annak a fényében, hogy a választások óta eltelt két év alatt sem változott lényegileg a helyzet? A szocialisták ugyan valamelyest talán erősödtek, ám ezt tette a Jobbik is, kicsit erősebb lett mind a két középpárt, de ettől még mindig középpárt maradt az MSZP, és én nem látom, hogy ez a helyzet változni tudna.

Beszéljünk egyértelműen: egy középpárt, jelesül az MSZP, Suchman Tamás javaslata alapján szívesen csatlakozna egy, a magyar politikában meghatározó erejű néppárt által 2014-ben létrehozandó kormányhoz mint kisebb koalíciós partner. Ez a javaslat így pontos, s gondolom, a politikai közéletben így illik és így helyes kezelni.
Ez a kérdés formai, de egyáltalán nem elhanyagolható része. A másik része tartalmi, értékbeli, politikai. Tényleg lehetségesnek gondolja az ötletadó, hogy a Fidesz–KDNP éppen a szocialistákkal akarna koalíció­ra lépni? Azzal a párttal, amellyel a késhegyre menő küzdelmeket folytatott-folytat a rendszerváltás kezdetétől egészen napjainkig? Azzal a párttal, amely képtelen volt arra, hogy megszüntesse a jogfolytonosságát az MSZMP-vel, a diktatórikus állampárttal, amely annak idején a szovjetekkel leverette az 1956-os forradalmat? Azzal a párttal, amelyik még egyszer sem tett kísérletet arra, hogy a nyilvánosság előtt – hangsúlyozom, a legszélesebb nyilvánosság előtt – bocsánatot kérjen a magyar nemzettől a kommunizmus-szocializmus évei alatt elkövetett bűnei miatt, amelyek következtében százezrek szenvedtek hátrányokat, hagyták el az országot, üldözték-megfigyelték őket, s kellett – a legkülönfélébb módon – ártatlanul szenvedniük?

Meg kell mondanom őszintén: nem is értem a szocialistákat, hogy miért nem teszik meg ezeket a gesztusokat. Képtelenek észrevenni, hogy ha ezeket az elengedhetetlen lépéseket nem teszik meg, akkor ebben az országban az emberek igen nagy többsége soha nem fogja őket elfogadni és reális politikai alternatívaként kezelni? Hogy lehet, hogy ezt nem érti Mesterházy Attila, Suchman Tamás, illetve főként a fiatalabb, szakmailag felkészültebbnek látszó MSZP-s vezetők?

Mert így tovább tart a hideg polgárháború, ez által a nagy rendszerviták ideje sem múlt el, és valójában politikai konszolidáció sincs még. A Fidesz-KDNP nem engedhet az elveiből, antikommunizmusából, mert ha ezt megtenné, nem lenne jobb, mint az SZDSZ volt. És nem is fog engedni, és ezért a jelen körülmények között szóba sem jöhet a szocialistákkal semmiféle nagykoalíció – helyesebben nagy-közép-koalíció.

Egyébként pedig: mint látjuk, a Fidesz-KDNP jelenleg önmagában is akkora erőt mutat fel, mint egy nagykoalíció.

Fricz Tamás

Forrás: Magyar Hírlap 2012.07.20. 

Szerző
CÖF

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!