Helyzetjelentés a pokol küszöbéről.
Érthetetlen és döbbenetes, hogy évek óta csak beszélünk, beszélünk, beszélünk – jóllehet egyre sarkosabban fogalmazva és egyre több félelemmel – arról, hogy a keresztény Európát alattomosan szervezett, háttérből irányított iszlám hódítás sújtja, ami életünk, kultúránk felszámolására tör, de ellene egyetlen határozott lépés sem történik. Mindez 2015-ben azzal indult, hogy Merkel – gyalázatos tettét humanitárius gesztusnak álcázva – behívta országába és egyszersmind az Európai Unióba a gyökeresen és összebékíthetetlenül más kultúrájú migránsok tömegeit, azóta pedig eszmetársaival folyvást azon mesterkedik, hogy a „felesleget” erőnek erejével szétterítse Európában. Már régen nyilvánvaló, hogy az így beindított, s szűnni nem akaró migránsáradat súlyos és messze ható problémákat okoz az európai államoknak, mégpedig minden téren. Vagyis haladéktalanul le kellene állítani. De ez nem történik meg, sőt, az EU felelős vezetői mindinkább elkötelezettek a migráció mellett. Mindez a józan észnek is ellentmond. A legriasztóbb az, hogy a migráció által leginkább érintett nyugat-európai államokban a személyes és az állambiztonság máris tarthatatlanná vált, gyakorlatilag megszűnt. Európa tehát védtelenné vált, lényegében azért, mert az iszlám hódítókkal szemben csak a saját eszközeikkel és módszereikkel lehetne hatékonyan védekezni, eredményesen szembeszállni. Az államnak az adófizetők kontójára végzett szociális kényeztetés helyett kutya kötelessége volna kellő eréllyel szembesíteni a migránsokat a befogadó ország elvárásaival, az atrocitások során pedig ott lenni a lakosság mellett elkötelezett, harcos és következetes kiállással, teljes körű védelemmel, a kihágásokkal szembeni határozott fellépéssel. Minderre azonban láthatólag nincs sem felsőbb akarat, sem hatékony lakossági összefogás, és talán elegendő erő sem. Nézzünk szembe a helyzettel, miről is van itt szó: az európai vezetők és szószólók a maximális toleranciára hívják fel a lakosságot, miközben a befogadott, dédelgetett muszlimok törnek-zúznak, a radikálisabbak pedig legyilkolják a keresztény lakosságot! Mi ez, ha nem muzulmán terror, a meghódítottak leigázása?! Vagyis az derült ki, hogy az európai keresztény kultúra magasrendű eszmeisége a hódító iszlámmal szemben egyértelműen és végzetesen gyengeségnek bizonyul. Ez pedig – iszlám szemmel nézve – azt jelenti, hogy könnyű préda vagyunk, országaink, városaink könnyűszerrel meghódíthatók, népeink rabigába hajthatók, megadóztathatók. (A busás szociális segélyt a keresztények által fizetendő adónak tekintik, ami jár nekik. Az adott ország általi befogadást is teljesen másképp élik meg, mint mi: szerintük azt a földet Allah nekik adta.) Mindez megpecsételni látszik sorsunkat. Az iszlamisták szemében élni sincs jogunk, vagy csakis súlyos alávetettségben. Nagy kár, hogy a középkorban a keresztes háborúk, az arab és török hódítások idején szerzett tapasztalatok nyomán az európai keresztény népek (talán a magyarok kivételével) nem hordozzák zsigereikben az iszlámtól való óvakodást. Meg azt, hogy miként érdemes a keresztényekkel szembeni ellenséges iszlám mentalitásra, agresszivitásra, cselvető harcmodorra megfelelő választ adni, a hódítási törekvéseiket hatékonyan visszaverni, a határokat ellenük megvédeni. Kétségtelen persze, hogy most nem egy szokványos iszlám hódító háború zajlik, hanem a közel-keleti és afrikai bevándorlók befogadásának erkölcsi pressziójával ármányosan kelepcébe csalták a keresztény Európát a globalista pénzügyi hatalmak, érdekcsoportok. (A háttérben aligha pusztán Soros áll.) A nyugat-európai lakosság bénultságát leginkább az okozza, hogy az emberek meg vannak félemlítve, s nem pusztán a rájuk kényszerített és „befogadott” iszlám bevándorlók általi életveszélyes fenyegetettség által, hanem – ami még szomorúbb – a saját vezetőik által is. A nyugat-európai országokban (a közelmúlt egykori minta-demokráciáiban!) az állami, tartományi és városi vezetők, valamint a balliberális sajtó aljas módon eltagadják, nem létezőnek minősítik a lakosság által a migránsok részéről nap mint nap megélt atrocitásokat, sőt, tiltják és rasszista megbélyegzéssel büntetik az igazság kimondását vagy leírását. Vagyis saját nemzetük ellen fordultak, amivel persze még inkább lovat adnak a migránsok alá, akik vérszemet kapván egyre agresszívebbek, s rendre civileket, rendőröket, katonákat támadnak meg, rombolnak, gyilkolnak. Nyugat-Európa legtöbb országában már mindennaposak a migránsok által elkövetett terror-cselekmények, s számtalan helyen „no go” zónák alakultak ki, ahol a dzsungel törvényei uralkodnak, és a rendőröket, katonákat is nagy csoportokban megtámadják. A migránsok igen gyorsan fokról-fokra elhódítják az európai őslakosoktól az élettereket, s a befogadó ország törvényeit felrúgva bevezetik a saját törvényeiket, életmódjukat, amelyet agresszíven az őslakosokra is igyekeznek kiterjeszteni. Utóbbiak pedig saját országukban azt kénytelenek megélni, hogy az agresszorokkal szemben az állam cserben hagyja őket, nem remélhetnek védelmet, sőt, még ők kapnak kioktatást, elmarasztalást! Saját hazájukban másodrendű állampolgárok lettek! Már sok helyen nem hogy panaszkodni félnek, hanem a közterületeken mozogni is, vagyis normálisan élni. Egyre többen fontolgatják, hogy inkább elköltöznek, elmenekülnek a migráns-lakta környékekről más egyelőre még zavartalan vidékekre, akár külföldre is, pl. Magyarországra. Igen, Magyarországra! Németországból, Svédországból, Hollandiából stb. A holland lányokat az erőszakos migránsokkal szembeni megfelelő viselkedésre akarták a hatóságok kioktatni, mire ők válaszul ilyen pólókat kezdtek viselni:
„Nem kérünk a terápiából, inkább elköltözünk Magyarországra”
Mert Európában és a világban egyre ismertebb és egyre méltányoltabb tény, hogy a magyar nemzeti kormány mindent elkövet, hogy megvédje az országot, a lakosságot az iszlám migráns-inváziótól, még az Eu befogadásra szorító növekvő nyomása ellenében is. És persze az is közismert, hogy mindeközben a teljesen szétesett balliberális magyar ellenzék súlyos szereptévesztésben van, hazaárulással felérő cinkosságot vállal a nyugati nemzetvesztőkkel és Európa-vesztőkkel. Az magyar ellenzéki vezetők úgy gondolják, azt remélik, hogy a leendő győztesek oldalán állnak. Ezért nem a hazájuk, nemzetük érdekeit nézik, hanem – becstelen módon – kizárólag a kicsinyes politikai karrierjüket tartják szem előtt, és az európai nemzetek, köztük a magyarság vesztére játszanak. Nem kétséges, hogy a történelem ítélőszéke előtt ezt a bűnt, ezt a szégyent soha le nem moshatják magukról.
És mi most a helyzet a kormány-oldalon? Látjuk, hogy a nemzeti oldal politikusai vállvetve harcolnak a magyar érdekekért itthon és az Eu-ban egyaránt. A tét nagysága hatalmas teherként nyomja a vállukat. Már nem is kormánypártokról van szó, hanem „megmaradás-pártról”. Szándékuk, őszinteségük nem kérdőjelezhető meg. De a lakosság körében vajon mekkora az egység, van-e magyar összefogás a kormány, illetve a nemzeti megmaradás mellett? A nemzeti konzultáció és a Békemenet azt mutatta, hogy van. Ugyanakkor a mindennapjaink súlyos szorongásban telnek, hiszen a kormány-közeli médiában nap mint nap politikai és iszlám-szakértők arról nyilatkoznak, hogy a keresztény Európa gyenge, védtelen, tehetetlen, feladja a harcot, öngyilkos lesz stb. stb. Eközben folyamatosan özönlenek a muszlimok Európába, az otthonunkba, amelynek megvédése érdekében lényegében nem történik semmi!!! Mi lesz így velünk?
Egy biztos: mi magyarok csakis az Orbán kormány győzelmében bízhatunk. Más esélyünk nincs a megmaradásra.
Nem tudom, hogy ebben a sorsdöntő helyzetben a keresztények Istenén kívül illő-e a Magyarok Istenéhez is fohászkodnunk, de bízzunk benne, hogy a kettő végül is Egy.
Javasolt fohász: Ments meg Uram minket az iszlám terrortól!
A magam részéről isteni jelnek tekintem, hogy országunkban a küszöbön álló sorsdöntő választás időpontja dicső forradalmunk és szabadságharcunk évszámát formázza: 18.4.8.
Amennyiben imáink meghallgattatnak, és április 8-án a nép akaratából továbbra is megmaradhat a Fidesz az ország élén, az a jelen helyzetben valódi isteni beavatkozás lesz, amely a magyar nemzet önvédelmi erejének és új öntudatra ébredésének régen várt, cáfolhatatlan bizonyítékát adja. Ez pedig mindennél fontosabb.
Még néhány nap, és eldől a sorsunk.
Dr. R. GY. A.
