Magyar Hírlap publicisztika
Szerző: Csizmadia László
Csendet kérünk!
Vajon kért-e csendet Decartes, a francia filozófus, mielőtt leírta híres mondatát, amely azóta szállóigévé vált: „Gondolkodom, tehát vagyok”? Talán a 17. század közepén még nem kellett kérnie, csendesebb volt a világ, mint manapság.
Mindenesetre a csend olyan alapvető emberi szükséglet, mely nélkül a nyugodt, megfontolt gondolkodás szinte lehetetlen.
A magyarországi országgyűlési választások előtt is egy kis csendre lenne szükség, hogy gondolkodhassunk. Hiszen négy évre adjuk át a mandátumot – vagyis a sorsunkról döntünk! Talán nem sértjük meg Descartes-t, ha kissé átalakítjuk az örökérvényű mondatot: Gondolkodjunk, hogy legyünk! Hiszen a nemzeti lét a tét.
Miniszterelnökünk szavaival „befejeztük a rendszerváltást”. Mi, civilek azonban tudjuk, hogy ez hosszú távú folyamat. Még sok minden – gyermekeink és unokáink jövője – függ attól, hogy most sikerül-e bölcsen döntenünk. Nem könnyű feladatunk a 2010-es semmiből egy új, élhető Magyarországot teremteni.
Az elmúlt években a kormány és a választópolgárok kormánypárti többsége új nemzetstratégiát dolgozott ki. A társadalmi és gazdasági átalakítások célrendszerében a magyar nemzet érdeke került a középpontba. Nem volt ez kockázatmentes célkitűzés, de az elért eredmények a polgárok példás türelmét és odaadó munkáját igazolják. Ez az erőfeszítés azonban – amely a 2010-ben átvett csődhelyzetet figyelembe véve kiemelkedőnek tekinthető – csak a társadalmi konzultációkra alapozott kormányzati munka következménye és eredménye lehetett.
Hosszan lehetne sorolni az elmúlt ciklusban megkezdett társadalmi és gazdasági átalakításokat, valamit azok hozamát. A gazdaság a csődhelyzetet legyőzve kezd erőre kapni, a „futottak még” kategóriából európai összevetésben is az élmezőnyhöz közelít. Az eredmények értékeléséhez azt is idézzük eszünkbe, hogy mindezt erős ellenszélben értük el. A hazai ellenzék aknamunkája nem könnyítette meg a kormány munkáját, az Európai Unióban velünk szemben alkalmazott kettős mérce kifejezetten gátolta a magyar érdekek szem előtt tartását a globális pénzhatalmi érdekekkel szemben.
A kormány a küzdelemben maga mögött tudhatta a többségi társadalom támogatását, amelyet jól példáz a Békemenet.
A társadalmi és gazdasági rendszerek mélyreható átalakításának legfőbb kifejezője az új alaptörvény megalkotása, amely szilárd hátteret biztosít nemcsak az egyének, hanem a közösségek számára is, lehetővé téve számukra a közügyekben történő részvételt. Az államigazgatási rendszerek átalakítása pedig megerősítette a szubszidiaritást. Négy év után is elmondhatjuk azt, amit a kétharmados győzelem után így fogalmaztunk: a népnek van kormánya és nem fordítva. A nemzeti kormány nem feledte a 2010-ben részére átadott Társadalmi Szerződésben foglalt javaslatokat.
Első intézkedései között közös teherviselésre késztette a multinacionális cégeket és a bankokat. Elzárta, vagy legalábbis folyamatosan szűkíti az igazságtalan extra profitok és uzsorás kamatok pénz-szivattyúit.
Mindez kihívja a globális pénzvilág ellenállását, ugyanakkor a könnyítések ellenére sem képes teljes körűen tehermentesíteni az országot és az embereket az adósságcsapda nyűgjei alól.
Ugyanakkor a múlt árnyai ismét feltámadtak. A bukott politikusok hataloméhsége nem csökkent, gyakorlatilag a kormányzati ciklus teljes tartama alatt csalással, lopással, hazugságokkal kívánták félrevezetni a választópolgárokat. 25 év óta folyamatosan azon dolgoznak, hogy tovább szélesítsék a magyar társadalom jóhiszemű polgárai között kiásott árkot. Ők az egyetlenek, akik a polgárháború-pszichózis létrehozásában és elterjesztésében érdekeltek, hiszen a zavarosban halászásnak a káosz és a gyűlölködés az ideális közege. Teljesen mindegy, mi a zászlóra fölírt célkitűzés. Először „korszakváltásról”, aztán „összefogásról”, most éppen „kormányváltásról” beszélnek ugyanazok az emberek, akik 8 éven át visszaéltek az emberek bizalmával. Hiába próbálják eltakarni igazi arcukat néhány ál-civil szervezet maszkjával, vagy más pártokból jó pénzért átcsábított figurák hosszabb-rövidebb időre történő előtérbe helyezésével. Globális érdekcsoportok igényeinek kiszolgálása fejében olyan pénzügyi támogatásokat fogadnak el, melyekre utalva éppen Gyurcsány Ferenc nyilatkozta, hogy „jobb, ha nem tudjuk, honnan származnak”. Simon Gábor mély hallgatása és Zuschlag János szabadulás utáni csicsergése azonban jelzik, hogy Gyurcsány ezúttal nem a levegőbe beszélt.
A Civil Összefogás Fórum a választások előtt több mint 100 helyen tart lakossági fórumot. Az emberekkel történt konzultációk alapján, az ő ajánlásukkal állítja össze az új Nemzeti Társadalmi Szerződést, melyet a jövő ciklus kormányának kíván átadni.
A nemzetjárás során egyre világosabbá válik, hogy a jelenlegi ellenzék 2014-ben „másodfokon” is elítéltetik. Mégpedig azért, mert a magát baloldalnak nevező politikai csoportosulás elkövette a legfőbb bűnt, amit ellenzék az ország ellen elkövethet. Ahelyett, hogy a 2010-es csúfos vereség után minden erejükkel a megújuláson dolgoztak volna, változatlan módszereikkel és bebetonozott bukott politikusaikkal elbitorolták a közéleti teret egy valódi, nyugati szellemiségű, szociális érzékenységű versenypárt létrejötte elől, amely igazi kormányképes erőként lehetett volna jelen a választási palettán, és ellenzéki pozíció esetén is konstruktivitásával vállalhatott volna részt az ország talpra állításában.
A Civil Összefogás Fórum, a Civil Együttműködési Tanácskozás és a Szellemi Honvédelem mozgalom soha nem titkolták, hogy a nemzeti oldal politikai erőit támogatják. Ugyanakkor azonban az országon belüli megbékélés szorgalmazói. A március végére tervezett következő Békemenet legfőbb üzenete és célja éppen ezért a „magyar-magyar kiegyezés”. Ennek érdekében a közös értékek talaján, az emberi méltóság tisztelete mellett kívánunk hitet tenni egy közös nemzetstratégia mellett, etnikai, felekezeti és vallási hovatartozásra tekintet nélkül. Széchenyi István drámai erejű üzenete ezt így fogalmazza meg: „Mentsük meg nemzetünket az emberiségnek!”
