Kedves Komám! Hallám, hogy erőst ideges vagy, mert azt hallád, hogy terrorista, agymosott, zombi, orbánbérenc, bunkó fidesznyik vagyok. Hallod-e, honfitárs, én veled nem vitatkozom, a bicska sem nyílik ki a zsebemben. A te bajod, hogy hallgatsz-e a vadakat beszélőkre, hagyod-e, hogy hergeljenek, s osztán úgy belélovalod magad, hogy még az Erdélyt s a székelyt is j-vel írod. Én nem tudom, komám, jó-e ez, de ha erőst jót tesz a lelkednek, felőlem eresszed. Nem haragszom reád, megbocsájtottam azt is, amikor bedőltél a süket dumának, hogy ha mi itt, a határon túliak, ha magyar állampolgárok leszünk, sebtében hagyunk csapot s papot, s bévonulunk hezzátok buszon, vonaton, fehér lovon, síppal, dobbal s nádi hegedűvel, s osztán mind feléljük a nyugdíjadot. Jó vicc, nem es mondom, mert nem vagy te még nyugdíjas, nem es értem, mit kellett idétlenkedj, s mit kell neked úgy félteni azt, ami nincs, de hát ez már legyen a te bajod. Én azt tudom mondani csak, mi jól megvagyunk itt, bajunk is, dolgunk is van elég, s megölne a szégyen, ha felverné a gaz a portánkat, apáink sírját, s itt hagynánk a templomot s az iskolát. Nem akarom itt a múltat hánytorgatni, de úgy tudd meg, még ma is fáj nekünk, hogy megtagadtál, de lelked rajta, s Isten segítsen, mint tököt a lejtőn, ha nem hiszel a szemednek, de hiszel a lopott fényképeknek, s ma esmenn jajveszékelsz. Megmondom az egy őszintét, én tényleg nem értelek, kicsi komám, pedig értek én a magyar szóból, még akkor es, ha te vágódeszkán klopfolod, s én lapítón potyolom a flekkennek valót, s ami neked hasábburgonya, nekem szalmapityóka.
Azt látom, hogy mostanában erőst fel vagy idegesedve, s feszt azzal bajmolódsz, hogy izengess otthonról haza: ne szavazzak, mert semmi közöm, s nem fizetem az adót. Hát ide figyelj, kedves komám! Jusson eszedbe, hogy megfizettünk mi eléggé Trianonért, száz éve fizetjük annak adóját. Nyugodjál meg, feleslegesen ne gyötrődj, mert árt az egészségednek, s ha tényleg olyan sz@r állapotban vannak a kórházak, mint ahogy azt híreszteled, jobb lesz neked, ha elkerülöd, hogy ott kúráljanak. Szóval, inkább szedd össze magad, s gyere hozzánk, meglássad, hogy szép itt nálunk, Erdélybe’. Emmá ecce’ így igaz, s tudjad, hogy az idegek nyugtatására van elég bévált gyógymód: friss levegő, finom borvíz, füstölt szalonna, kolbász, pityókás házi kenyér, az es bizonyított, hogy pár kupica oroszhegyi pálinka kiöli a mérget a szervezetből. Erőst el fogsz csodálkozni, hogy nem vagyunk se terroristák, se zombik, gerincünk is van. Nem járunk mi talpig székely gúnyába öltözve, s nem a széklábat faragjuk feszt a székely himnuszt énekelve, sült galambra várva. Hallod-e, édes komám, ha jót akarsz magadnak, s az agyadat még nem mosták ki, sokat ne politizálj, ne bőcselkedjél, s ne is oktass minket, mert mi itten makacs székelyek vagyunk, s eddig es úgy vót, s most sem lesz másként: ha eccer is rajtunk múlik, azt csinálunk, ami nekünk jólesik. Ha választani adatott jogunk, hát választunk, s ezér’ ne mocskolj minket, hanem szavazzál te es a neked jobbikra, s mi es arra, ki nekünk jobb. S ezzel el van boronálva. Na, s még egyet mondok: ha minket megtagadsz, magadat es megtagadod, mert mi úgy tanultuk, s úgy tudjuk, s ehhez tartjuk magunkat, hogy egy az ország, egy a haza, egy a nemzet, s nem méltó magyarnak vallani magát, aki ezt elvitatja, megtagadja. Tiszta beszéd, ugye? Azt mondom, csúfot magadból ne űzz, s ha még izennél valamit, arra válaszolj, hallám, amit itt leírtam, megértetted-e?
T.Gy.