–  Ha úgy tekintjük Budapest és további hét nagyváros elveszítését, hogy botlott a professzionális konzervatív politika, akkor most nagyon felértékelődik majd a valódi civil erő jelentősége. Felkészültek erre?

–  Mi mindig készen állunk. A CÖF-CÖKA, azaz a Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány folyamatosan jelen volt a közéletben, a civil ügyek terepén, természetesen a társadalom nemzeti, konzervatív tömbjét képviselve. Lényegünk, kissé furcsa, de valós kifejezéssel élve, a haladó konzervativizmus. Tény, hogy a polgári körök megszűnése…

–  Bocsánat! Megszűntek?

–  Igen. A CÖF igyekezett átvenni a civil front egészét. Szerintem eredményesen. Új klubokat szerveztünk, aktívak vagyunk. Például Dombóváron is fiatal CÖF-klub működik, amelynek része volt abban, hogy megforduljon a városban a helyzet, és az addigi balliberális vezetés helyett konzervatív politikusok vegyék kezükbe a település sorsát. Sajnos országosan egyes helyeken ellenkező tendencia érvényesült.

–  Mi az oka ennek?

–  Ötven-hatvan levelet kapok naponta annak a tizenötezres tábornak a tagjaitól, amely szellemi honvédőnek tekinti magát, és főként a kisvárosok, valamint a falvak népének hangját közvetíti. Azt látom, hogy az önkormányzati választások eredménye hibák, illetve hibás, hosszabb ideje tartó folyamatok következménye.

–  Kiknek kell tükörbe nézniük?

–  Mindenekelőtt a vesztes polgármestereknek. Nem menthetem fel őket. Jól működik a kormány, szép eredményeket ér el gazdasági téren, szilárd nemzetpolitikát és külpolitikát folytat. No most, ha valaki öt- vagy kilencévnyi bizalmat kapott eddig a helyi szavazóktól, de ezúttal nem választották meg újra, akkor annál komoly hibák lehettek. Az illetőnek lett volna ideje arra, hogy megtalálja a hangot az adott közösséggel, közel kerüljön hozzá, megismerje az életét és az érdekeit. Mindehhez megkapta a kormány kiugróan bőkezű háttértámogatását. Most főként erről a problémáról szólnak a honvédők levelei.

–  Várjunk egy kicsit! Hadd legyek a vesztesek ügyvédje! Nem amiatt voltak a vereségek, mert agresszív, spekulációktól, manipulációktól, lejáratásoktól hemzsegő, külföldről pénzelt, sőt Brüsszelből is támogatott kampányt folytatott az ellenoldal?

–  Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy egy jobboldali politikusnak az ellenzék leggátlástalanabb támadásaira és hazugságára is számítania kell. Nem érdekes, hogy ez nem is ellenzék, hanem ellenség, és ezt ő maga sem rejti véka alá. Ellenség, annak ellenére, vagy épp azért, mert a társadalom a legfontosabb kérdésekre a népszavazások és a nemzeti konzultációk kapcsán egyértelmű választ adott.

–  A CÖF-höz is kötődő hét Békemenet is válasz volt, százezreket mozgósított minden alkalommal… Az első Békemenet mentette meg a második Orbán-kormányt és a strasbourgi kihallgatásra rendelt miniszterelnököt…

–  A kételkedők is belátták, hogy mennyire fontos lehet a Békemenet kül- és belpolitikai tekintetben is. Persze, mindig nagyon meg kell gondolni, mikor szervezzük meg. „Budapest mindenkié!” – hirdette kampányában az ellenzék. És tényleg, ez a város az egész magyarság központja. Bizony, jól éreztem, kellett volna egy Békemenet a választás előtt.

–  Miért maradt el?

–  Talán azért, mert bizonyos kényelmi szempontokból és a közvélemény-kutatások eredményeiből kiindulva a legtöbben azt gondolták, hogy nincs rá szükség.

–  Többek szerint a konzervatív politikai elit, ideértve a polgármestereket is, kissé eltávolodott a társadalom egyszerű tagjaitól.

–  Több mint jogos felvetés. Nyilvánvaló, hogy sok helyütt rutinszerűvé és gépiessé vált az önkormányzati munka. A levelek is árulkodnak erről. Nem egy városban vagy településen eltűntek a polgármesterek és a képviselők, hónapok teltek el anélkül, hogy a körzetükben jártak volna. Így nem tudtak információt gyűjteni, benyomásokat szerezni, anélkül váltak sebezhetővé, hogy tudatosult volna bennük. Ez a későbbiekben országgyűlési képviselőket is érinthet.

–  Talán hiányoztak a megszűnt polgári körök is. A CÖF lép majd a helyükbe?

–  Inkább azt mondjuk, hogy kezdődjön önkéntes szerveződés kis kerekasztalok alakítására, amelyek a helyi, de az országos kérdések megvitatására is alkalmasak. Ezekhez nincs szükség bírósági bejegyzésre, nem kell semmilyen adminisztráció sem. A civil társaságok létrehozását segíti a törvény. A CÖF-klubok minden segítséget megadnak nekik és a hasonló szerveződéseknek. Itt elsősorban szellemi támogatásra gondolok. Előadót küldünk, segédanyagokat, könyveket adunk és így tovább.

–  Kitartana ez a civil ébredés 2022-ig?

–  Ha ezek a kis közösségek hozzánk csatlakozva segítik munkánkat, aktívabban hallathatják a hangjukat. Országos kiterjedésű a szervezetünk, a Civil Akadémiánk előadásai elérik a magyar vidéket, de rendszeresen járunk a határainkon túli magyar tömbökhöz is. Van tapasztalatunk e téren, szívesen átadjuk.

–  Nem túl nagy a csábítás, hogy párttá váljon a CÖF?

–  A kezdet kezdetén leszögeztük, hogy ez sohasem történhet meg. Ehhez tartjuk magunkat, civilek maradunk. Nem álcivilek, mert mi is az álcivilség? Amikor valaki politikai ugródeszkának használja a civil létet. Ugyanez az alapprobléma merül fel a magyarországi NGO-knál. Ők elfogadnak külföldi pénzeket. Mi nem. Csak hazai támogatásokra számítunk, és fillérre elszámolunk mindennel.

–  Az ellenzék sok kétséget támasztott a CÖF hazai támogatóival kapcsolatosan. Kik ezek?

–  Akik egyetértenek azzal, hogy a nemzeti és konzervatív politika jelenti az ország jövőjét. Látják, hogy a polgárok többsége már harmadszor adott kétharmados felhatalmazást egy politikai erőnek, és ők is úgy vélik, ameddig jó kormányzás folyik, addig nem gyengíteni, hanem erősíteni kell ezt a kabinetet. Ez mindannyiunk érdeke.

–  Mennyire fér bele a kormány támogatásába a kritikus hang? Mert a CÖF nemegyszer küldött akár élesebb hangú üzeneteket is az Orbán-kabinetnek…

–  Belefér, bőven. Persze, sok olyan üzenetet is kapunk a tizenötezer szellemi honvédőtől, amelyet nem tárunk a nyilvánosság elé. Továbbítjuk a kormánynak és az illetékeseknek, hogy minél előbb javítsanak a helyzeten. Azért tesszük ezt, mert az ellenzéki média a nyilvánosság előtt megjelenő problémákat azonnal felkapja, de ami a lényeg, alaposan kiforgatja. Messze elrugaszkodva a valóságtól és a tényektől. Ennek az úgynevezett nyilvánosságnak nincs értelme. Ez csak rombol ahelyett, hogy javítana.

–  A kritikus üzenetek miatt még nem orrolt meg senki a CÖF-re?

–  Nem. A kormány jól működik, amit az önkormányzati választásokról mondtam, nagyon is belefér az építő kritika kategóriájába.

–  A klímakérdés került a nemzetközi politika centrumába. Ez most a globalista hatalmi körök trójai falova. Le tudná szerelni a CÖF a manipulatív zöldpolitika hazai nyomulását?

–  A baj az, hogy a konzervatív oldal elhanyagolta a tételes és hiteles kommunikációt a kormány zöldpolitikájának törekvéseiről, munkálatairól és eredményeiről. Amikor azt nyilatkozza az agrárminiszter, hogy kétszázezer facsemetét ültetünk az országban, akkor nem jön át ez a hír. Legalábbis nem kellő erővel. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a zöldpártiság nem politikai kérdés, hiszen nincs az az ostoba ember, aki ne védené a saját életét. Mert aki zöldpárti, az a saját életét is óvja. Ezt a problémát nem lehet pártpolitikával megerőszakolni. A kormány szerényen kommunikál ezen a téren, a köztársasági elnök viszont jól! Példát vehetünk róla.

–  Önök például miként kapcsolódnak a természethez, a természetben élő emberhez?

–  Például könyveket adunk ki az egészséges táplálkozásról, az idevonatkozó elveinket bevittük a diákétkeztetésbe is. Az úgynevezett komplettált ételeket népszerűsítjük, amelyekben szinte minden jótékony alkotóelem megtalálható. E téren nagy a zöldségfélék és a gyümölcs szerepe. A magánadományozóinktól kapott támogatásokból pedig mini konzerválógépeket adunk nagycsaládosoknak, egyesületeknek. A gépek az önfenntartást, az önellátást segítik. A segítségével készült konzerveket a piacon is el lehet adni.

–  Tudjuk, nem csak hazai pályán focizik a CÖF, kilépett a nemzetközi színtérre is, de vajon tetszik ez a brüsszeli vezetésnek?

–  Azt láttuk, hogy a polgári kezdeményezések hatékonysága nulla volt eddig az Európai Unióban. Tehát le kell rakni egy új tudomány, a civilitika alapjait. Kiadtunk már egy idevonatkozó kötetet is. Arra gondoltunk, egy közös, nemzetközi szervezetbe tömörülve lehetnek a leghatékonyabbak a civilek. Még 2011-ben megalapítottuk idehaza a Civil Együttműködési Tanácsot, ebbe beléptek a határainkon túli magyar szervezetek is, majd a lengyelekkel összefogva létrehoztunk Európai Civil Együttműködési Tanácsot. Ez lett az EUCET. Idén tavasszal tartottuk az első tanácskozásunkat, amelyre tizennégy EU-s tagországból érkeztek küldöttségek. Határozatunkban leszögeztük, hogy az EUCET-et ki kell terjeszteni az unió teljes spektrumára. Jövőre Krakkóban tanácskozunk. Nem álmodunk túl nagyot, ha azt mondjuk, hogy a szervezetnek előbb-utóbb létre kell hoznia a maga brüsszeli képviseletét is. A fő csapásirányunk most a keresztény szabadság gondolatának kitöltése. Ehhez minden második hónapban imareggelit szervezünk, hogy ezzel is inspirálhassuk egész Európát. A kormány, az egyházak és a civilek. Az első ima december 2-án volt.