A migrációs csomag a világkormány élesített fegyvere.
A globális elit világkormányzásra készül, és ezt most már nem is igazán tagadja. Jómagam ezen belül három területet különítenék el: a gazdaságot, a társadalmat és a politikát. A globális gazdasági irányítás intézményei már többé-kevésbé adottak, ide tartozik többek között az IMF és a Világbank, de fontos szerepe van a világkereskedelmi szervezetnek (WTO), a G7-eknek és a G20-aknak is, hogy más példákat ne említsek. A társadalom globális irányítását készítik elő az elsősorban Soros Györgyhöz és a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető, civilnek gúnyolt hálózatok, amelyek a nemzetállamok fölött és alatt helyezkednek el – ezek a társadalom átgyúrásának elsődleges bázisai.
És hátravan még a politika, itt a cél a globális kormányzás megvalósítása. Érdemes észrevennünk, hogy a globális elit számára kapóra jött a migránsválság, amelyet természetesen részben maga idézett elő: amúgy is az Európába irányuló migráció megszervezése és Európa etnikai és felekezeti átalakítása a céljuk, ennek kapcsán pedig tesztelni lehet egy új típusú globális irányítást. Éppen ezért érdemes alaposan tanulmányoznunk, hogyan is lép életbe az ENSZ migrációs csomagja, hogyan válik globálisan érvényes jogi és normatív keretszabállyá, amelyet később már minden nemzetállamnak be kell tartania.
Mik ennek az először élesbe kapcsolt világkormányzás-modellnek az alapvető elemei?
Először is, kiválasztották a világkormányzásra szerintük leginkább alkalmas nemzetközi intézményeket, ez lenne globálisan az ENSZ; a célkontinens, vagyis Európa szintjén pedig az Európai Unió, különösen annak bizottsága. Nem vitás, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a hidegháború időszakában lényegében véve sóhivatallá vált, döntéseinek és határozatainak nem volt sem súlya, sem különösebb jelentősége.
A Szovjetunió megszűnése, a világ látszólagos egypólusúvá válása után azonban – de különösen az utóbbi években – a globális elit ismét felfedezte magának ezt az intézményt, amit ma már alkalmasnak tart arra, hogy a világkormányzás egyik meghatározó szervezetévé váljon – természetesen az ő hathatós segítségükkel. Az Európai Unió vezetése, a brüsszeli elit pedig már régóta a globalizmus, a világkormányzás híve. Közben az ENSZ elitjébe beáramlottak Soros György emberei, akik egy az egyben, szolgai módon követik főnökük utasításait.
Nézzük a neveket: 2018. augusztus 10-én Michelle Bachelet chilei szocialista politikus lett az ENSZ új emberi jogi főbiztosa, aki 2009-ben Chile köztársasági elnökeként a legmagasabb állami kitüntetést adta Soros Györgynek mint a demokrácia és a haladó eszmék bajnokának (reméljük, nem lesz örökös bajnok Sorosból).
Egyébként elődje, Zeid Raad al-Husszein sem volt éppen Soros ellensége, viszont annál inkább Magyarország ostorozója. Michelle Bachelet egyébként korábban súlyos korrupciós ügyekbe keveredett, de semmi vész, a globális elit kezében lévő, kézi vezérelt The New York Times feloldozta bűnei alól, ugyanis azt írták róla, hogy ő az egyetlen tisztességes női vezető széles nagy Latin-Amerikában. Ettől kezdve Bachelet asszony máris oké lett.
De ennél még fontosabb, hogy amikor az ENSZ februárban nyilvánosságra hozta a migrációs kompakt tervezetét, akkor a globális elitnek nyakig elkötelezett főtitkár, António Guterres nevében a kanadai származású Louise Arbour asszony mint az ENSZ különleges képviselője készített el egy véleményező dokumentumot a tervezetről.
Az anyag címe már önmagában beszédes: „Tegyük a migrációt mindenkinek hasznossá!”, s a következő alapvetéseket tartalmazza: népszerűsíteni kell a migrációt, a pozitívumait kell hangsúlyozni a közvélemény előtt, segíteni kell a migránsok családegyesítését, a migráció ellen bevezetett biztonsági intézkedéseket le kell állítani, mert az fenyegeti a migránsok biztonságát és megbízható útvonalakat kell létrehozni a migráció számára – tehát nem leállítani, hanem megszervezni kell a migrációt.
A különleges képviselő valóban rendkívül egyedülálló, hiszen egészen véletlenül szoros szálak fűzik Soros Györgyhöz: ő korábban a Soros által pénzelt, brüsszeli székhelyű nemzetközi kríziscsoport vezérigazgatója volt, s tevékenységéért 2010-ben a Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom díját vehette át személyesen Soros Györgytől. Soros tehát szoros pórázon tartja a hölgyet – s mint a migrációért felelős különleges megbízott, Sorosért és a globális elitért meg is tesz mindent.
Módja is volt rá, hiszen egészen sajátos módon az ENSZ migrációs paktumja a tagállamok közötti megbeszélések után még visszakerült a nemzetközi migrációs konferencia főtitkárához, aki még javíthatott a tervezeten a marrákesi, illetve a december 19-i közgyűlési elfogadás előtt. A főtitkár neve egész véletlenül: Louise Arbour…
Talán mindezek után nem csoda, ha kijelentjük: a 152 igen, 12 tartózkodás és 5 ellenszavazat mellett elfogadott migrációs csomag nem más, mint a globális elit által kidolgozott, diktált, az ő céljaikat szinte százszázalékosan érvényesítő terv a világ etnikai, vallási, civilizációs és kulturális keveredésére, ezáltal egy új kozmopolita világtársadalom kialakításának forgatókönyve. A világkormányzáshoz tehát feltétlenül szükség van megfelelő intézményekre, megfelelő személyi hálózatra, utána következhet a megfelelő célok megfogalmazása, elfogadtatása és érvényre juttatása.
Ez utóbbi esetében a következőkre mint modellértékű elemekre érdemes felfigyelnünk: új identitás teremtése, ehhez normák megfogalmazása, illetve a cselekvési formák fokozatos, eleinte óvatos és engedékeny javaslata, később ezek szigorú (jogi alapú) számonkérése és kikövetelése, a végén pedig az ellenállókkal szemben kemény szankciók alkalmazása.
Kezdjük az új identitással: ha világkormányzást és világtársadalmat akarunk (mármint az elit), akkor ehhez meg kell teremteni a globális identitást. Ezért nem véletlen, sőt nagyon tudatos, hogy már a 2016. szeptember 19-i, az ENSZ által elfogadott New York-i nyilatkozat – mely elindította a migrációs csomag elfogadásáig vezető utat – kijelenti: „A menekültekért az egész világközösség felelősséggel tartozik.”
A kulcsszó: a világközösség. Ez a fogalom jelenik meg a végső, most decemberben elfogadott csomagban is: világközösség, nemzetközi közösség vagy globális közösség. Nyilvánvaló, hogy akkor lehet globális kormányzásról és társadalomról beszélni, ha van globális identitás is. Ezért vezették be a fogalmat, s a következő hónapokban-években egyre többször fogjuk ezt hallani nemzetközi fórumokon és nyilatkozatokban. Előkészítendő a szép, új világot.
Ezek után jönnek a normák: a migráció váljon emberi joggá, szűnjenek meg a legális és az illegális migráció közötti megkülönböztetések, hiszen a migráció alapjában véve pozitív folyamat, mindenki számára roppant hasznos és üdvözlendő. Ezért tegyük normává azt is, hogy a migrációt nem megállítani, hanem megszervezni és menedzselni kell; a határvédelem helyett beszéljünk határigazgatásról; a bevándorlók személyes adatait ne adjuk ki (az európai őslakosokról viszont mindent tudjunk); segítsük a migránscsaládok egyesítését, ezzel is gyorsítsuk a kevert fajú Európa létrejöttét.
Identitás és norma azonban csak akkor érvényesül, ha teszünk az érvényesülésért: a migrációs csomag szövegében számtalan helyen szerepel a „kötelező”, „tegyük kötelezővé” kitétel. Egyes helyeken persze csak ajánlásról, javaslatról van szó, más helyeken viszont már feltűnik a szigorúbb hangvétel. És persze arra hivatkoznak, hogy nem kell félni a csomagtól, hiszen összességében ez egyetlen országra nézve sem kötelező érvényű. Ez azonban semmi más, csak taktikázás és szemfényvesztés a globális elit részéről. A most még csak ajánlások a későbbiekben etikai, majd jogi normává válnak.
Mindezek után, az utolsó szakaszban következhet a keményebb fellépés a globális kormányzás irányában: a szankciók az ellenállókkal szemben. Pedig ki fogunk tartani – ezt üzenjük a globális elitnek Budapestről. Nem akarjuk és nem fogjuk menedzselni a saját nemzeti, vallási és kulturális identitásunk meggyilkolását. Nem, nem és nem.
Szerző: Fricz Tamás politológus
Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/ki-fogunk-tartani-3847763/
