A Parlament szocliberális ellenzéke nem akar különbséget tenni az igekötők értelmezésében. Fontos tehát figyelmeztetni arra, hogy óriási a különbség a „be” és a „ki” igekötő jelentése között.
Például a kommunista rendszer alatt Rákosi és Kádár által épített drótkerítés és határzár a magyarokat nem ki, hanem bezárta országunkba. A szabad világ felé nem létezett kiút.
A nyugati határra épített vesztegzár állandóságot teremtett és kiegészült a „baráti”szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodásával.
A liberális és szocialistának mondott utódok hajlamosak elfelejteni miként tartották elődjeik rabságban saját népüket. A módszereket azonban átvették és modernizálták. Így lettünk 2002 és 2010 között a kordonok országa, ahol több tonnányi vassal zárták el a polgárok szabadságot követelő meneteinek útjait.
Ekkor már nem a szovjetek döntöttek, hanem a regnáló hatalom arról, hogy mikor kell a tömegbe lövetni, vagy éppen kardlapozni.
Amnéziájukhoz tartozik, hogy elődeik ’56-ban a hazából megtorló terrorral kiüldöztek 200 ezer fiatalt. A magyar ifjak legjavát kényszerítették először ausztriai lágerekbe, majd a világ minden tájára Svédországtól, USA-n át Új-Zélandig. A drótkerítés ezután is maradt.
A mai liberális és szocialista ellenzék sajátos fogyaszthatatlan keveréke most az újkori gazdasági bevándorlók szószólójává lett. Esze ágában sincs védeni az itthon élőket.
Emlékezzünk 2010-re, amikor is a hazát kiárusító hatalomgyakorlásuk eredményeként ugyanolyan helyzetet idéztek elő, mint ami ma Görögország jellemzője. Íme az ok, hogy a magyar fiatalok egy része nyugaton miért is keresi átmeneti boldogulását.
2015-re a magyar gazdaság fejlődésnek indult. A kormány megbuktatására szövetkező ellenzék most a „ki” helyett a „be” igekötőre voksol. Álságos szavakkal a magyarok kivándorlására biztatnak, miközben követelik az illegális határátlépők befogadását. A „ki tudja honnan” és milyen szándékkal érkező, embercsempészek segítségével özönlő gazdasági migránsok védelmére keltek. Marasztalják őket, és előbb utóbb nyilván szavazati jogot is adnának nekik. Szolidaritásuk odáig terjedne, hogy az őshonos magyar polgároknak kellene a bevándorlókkal versenyezni az amúgy is kevés munkahelyért.
Tiltakoznak a déli országhatárra építendő kerítés ellen. Ez a kerítés, mint tudjuk, nem akadályozza a magyarokat szabad mozgásukban, ellenben az illegális népvándorlást nehezíti, védő háló Európáért, Magyarországért!
Az igekötő szavak önös értelmezését megszoktuk a posztkommunizmus híveitől, lassan már az is természetessé válik, hogy mint Kis Muk a mesében, villámpapucsban szaladgálnak a szabad nyugati határokon át az Európai Unióba feljelenteni magyar nemzettársaikat. Itt hivatkoznék a volt szocliberális miniszterelnökre, miszerint ha rossz e hazában élni, fel is út, le is út.
Kifejeztem érzelmeimet, ezért befejezem mondanivalómat.
