Alig négy hete írtam itt az Utolsó figyelmeztetés című bejegyzésemben, hogy július végén meghaladta a százezret a magyar határt az idén eddig illegálisan átlépők száma, naponta átlagosan ezerötszázan lépik át a magyar határt, s ha ez a trend így folytatódna, akkor az év végére elérhetné akár a háromszázezret is a hozzánk érkező migránsok száma. Sajnos a helyzet azóta drámaian tovább romlott: most már naponta átlagosan háromezren lépik át illegálisan az országhatárt (túlnyomó többségük Szerbiából), s a napokban az „újkori népvándorlók” száma meghaladta a százötvenezret. Ha ezt a trendet nem sikerül megfékezni, szeptember végére kétszáznegyvenezren, az év végére pedig már akár ötszázezren lehetnek az illegálisan Magyarországra érkezők. Szijjártó Péter külügyminiszter minapi előrejelzése ennél optimistább: ő „csupán” négyszázezerre taksálta ezt a számot.

Akármelyik becslést nézzük, a helyzet túlzás nélkül drámai, egyre kaotikusabb és aggasztóbb – már-már kezelhetetlen, elég, ha csak a mindennapi „frontvonalbeli” tudósításokat nézzük a tévéképernyőn, az internetes oldalakon. A harmadik világból özönlő menekültáradat egyre megfékezhetetlenebbnek látszik, ráadásul a bevándorlók egyre türelmetlenebbek és agresszívabbak, megtagadják a magyar hatóságokkal való együttműködést, s egyre gyakrabban fenyegetik a határ közelében élő békés civilek személyi- és vagyonbiztonságát, javait. Az illegális migránsok az utóbbi hetekben Budapest legfőbb közlekedési csomópontjait is ellepték, már-már megbénítják, sőt egyre gyakrabban – mint most vasárnap is – agresszív demonstrációkkal veszélyeztetik fővárosunk közrendjét, a civil lakosság békés életét, nyugalmát és biztonságát, ami egész egyszerűen tűrhetetlen és megengedhetetlen!

Bár még mindig nagyon keveset tudunk a folyamatok hátteréről, egyre több bizonyíték derül ki arról, hogy cinikus és vérprofi módon megtervezett, maffiaszerűen megszervezett és kivitelezett tömeges, üzletszerű embercsempészetről van szó. Ausztriai sajtóhírek szerint egyes iszlám migránsok, akik azt hitték, hogy már a „paradicsomban” vannak, arról beszéltek, amerikai civilszervezetek finanszírozták az utazásukat. Újabban sok migráns nem kapja meg előre az utazásra szánt teljes összeget, azt részletekben veheti csak föl, mindig annyit, amennyi az előtte levő útszakaszra kell, s a pénzt előre megjelölt városokba küldik utána. Szinte minden migránsnál van okostelefon, amelyen a megkapja a naprakész információkat, logisztikai utasításokat, az útvonaltérképet, sőt a jogi tudnivalókat – például az új magyarországi jogszabályokról! – az embercsempészektől. Nagy, multinacionális profi bűnszövetkezetek és szerencsevadász alkalmi bűnelkövetők, fuvarozók sokasága (sajnos egyre több honfitársunk is) lépett s lép be ebbe az ördögi „iparágba”, amelyben már eurómilliárdok folynak keresztül az országunkon. Ennek szomorú, vagy inkább felháborító kontrasztja, hogy a bevándorlási válság megoldására az Európai Unió hét évre mindösszesen 85,6 millió eurót (26-27 milliárd forint) ítélt meg eddig Magyarországnak, miközben csak az idén eddig már 36 milliárd forint feletti összeget költött a magyar kormány a menekültválság kezelésére. Mint Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter legutóbbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette,  Magyarország kifejezetten sérelmezi, hogy az Európai Unió lényegében nem ad segítséget ahhoz, hogy képes legyen a schengeni határ, azaz az unió védelmét ellátni. Szégyenletes eljárásnak minősítette, hogy az Európai Bizottság kihagyja Magyarországot a más országoknak járó támogatásokból.

A számok valóban azt mutatják, hogy miközben az egymillió lakosra vetített új menedékkérők száma az EU huszonnyolc tagállama közül messze Magyarországon a legmagasabb az idén – az uniós átlag tízszerese! –, ugyanakkor a nekünk ítélt uniós segítség összege nincs az első tíz támogatott ország között. Még a menekülteket szinte csak hírből ismerő Románia is többet kap az uniótól, s a nálunk (népességarányosan) lényegesen kisebb nyomás alatt álló Görög- és Olaszország pedig öt-hatszor több pénzt – mintegy fél-félmilliárd eurót – kap Brüsszeltől. Hol van itt a sokat emlegetett európai szolidaritás, méltányosság és egyenlő bánásmód elve?! Ezért is vérlázító, hogy Brüsszel első számú tisztségviselője, Jean-Claude Juncker, a Népszabadság csütörtöki számában is megjelentetett „Együtt, bátran” című írásában nagyképű, semmitmondó, közhelyeket pufogtató, másokat kioktató PR- (és PC)-szövegben adta ország-világ tudtára, hogy: „Amikor bevándorlásról beszélünk, akkor emberekről beszélünk. Olyan emberekről, mint maguk vagy én, azzal a különbséggel, hogy nekik nem adatott meg az a nagy szerencse, hogy a világ egyik leggazdagabb és legstabilabb részére szülessenek.” Őt nem az Európát elárasztó idegen kultúrájú és habitusú, kiszámíthatatlanul viselkedő tömegek aggasztják, hanem a „harag, elutasítás és félelemvezérelt megnyilvánulások” az uniós társadalmak egyes részeiben. Szerinte az általa irányított Európai Bizottság májusban bemutatott migrációs stratégiája alkalmas egy közös menekültügyi politika kialakítására, ezért nincs szükség egy újabb rendkívüli EU-csúcsra. „Amire szükség van, az az, hogy minden tagállam elfogadja az európai intézkedéseket és végrehajtsa őket éles helyzetben. Amire szükségünk van, mert szomorú módon még mindig hiányzik az az együttes bátorság, hogy végigvigyük közös vállalásainkat. Akkor is, ha azok nem egyszerűek, és akkor is, ha azok nem népszerűek. Ehelyett azt látom, hogy mindenki a másikra mutogat. Régi, megfáradt játszma ez, hogy ki kit hibáztat.” Sajnos, Juncker úr egész írásából ismét az derül ki, hogy halvány fogalma sincs arról, mi folyik ma Európában, hogy hónapok óta mi történik a görög–macedón, a macedón–szerb és a szerb–magyar határon, hogy ezek az országok – Magyarországot is beleértve – gyorsuló ütemben egyetlen hatalmas, kaotikus, robbanásveszélyes menekülttáborrá kezdenek válni, amely egyre erősebben veszélyezteti a bennszülött lakosság mindennapi életét! Ez az ember, aki az Európai Unió több mint ötszázmillió polgárát képviseli, csak ezt a közhelyet képes leírni: „Európa megbukik, ha a félelem kerekedik felül. Európa megbukik akkor is, ha az ego kerekedik felül. Európa viszont sikeres lehet, ha hatékonyan és célorientáltan működünk együtt.”

Valójában nem Európa, hanem Juncker és az általa vezetett Európai Bizottság bukott meg – ez a nyár bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlan a kaotikus, tömeges, illegális bevándorlás okozta válsághelyzetnek nemhogy a kezelésére, de még a felismerésére és megértésére sem! Pedig a magyar miniszterelnök már hónapok óta többször világosan és egyértelműen kifejtette, így a júniusi EU-csúcson is, hogy a mostani migráció egy olyan népvándorlási folyamat, amellyel hosszabb távon kell számolni. „Téved, aki úgy gondolja, hogy ez egy átmeneti közel-keleti válság következménye, mert az európai jóléti rendszer olyan vonzó, hogy a következő években milliók fognak útra kelni, ha úgy érzik, hogy van esélyük bejutni. Egyetlen megoldás van szerintünk. Meg kell védenie mindenkinek a saját határait. Ha kapunk segítséget, akkor együtt, ha nem, akkor külön-külön, de a határokat meg kell védeni” – hangoztatta Orbán Viktor, aki szerint máskülönben nem lehet feltartóztatni az áramlást, és milliószám fognak érkezni Európába a harmadik világból a gazdasági megélhetés és a jobb élet reményében.

Mivel Magyarország máig nem kapott érdemi segítséget az uniótól határai és polgárai megvédése érdekében, átmeneti szükségintézkedések sorozatát kényszerült és kényszerül meghozni. Szombaton közölte a Honvédelmi Minisztérium, „a Magyar Honvédség a műszaki zárrendszer telepítésének befejezésével lezárta a magyar–szerb határt, így két nappal az augusztus 31-i határidő előtt kiépült a határzár első szakasza”. A munkálatok tovább folytatódnak, a műszaki zárral párhuzamosan a teljes szakaszon megépül az ideiglenes biztonsági határzár is, ezzel „a drótakadály mögött telepített kerítés is akadályt képez az illegális határátlépők előtt” – olvasható a kommünikében. Néhány napja pedig bejelentették, hogy az Országgyűlés jövő heti, rendkívüli ülése elé kerül a kormány és a Fidesz–KDNP törvényjavaslat-csomagja, amely a tömeges illegális bevándorlás hatékonyabb kezelését, vagyis megfékezését célozza. Többek között zárt tranzitzónákat állítanak fel a magyar–szerb határon, határvadász rendőrségi századokkal és a honvédség alakulataival erősítik meg a déli határ védelmét, bevezetik a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fogalmát és speciális eszközrendszerét, szigorítják a büntető törvénykönyvet, az illegális határátlépőket gyorsan kiutasítanák az országból, az embercsempészeket pedig akár tíz év börtönnel és vagyonelkobzással is sújthatják majd. Ha a parlament szeptember első napjaiban elfogadja a törvénycsomagot, szeptember közepén életbe léphetnek a szigorítások.

Bár a baloldali pártok vezetői máris jelezték, nem támogatják a kormánypárti javaslatokat, jól láthatóan semmilyen alternatívát nem tudnak kínálni a súlyosbodó bevándorlási válság kezelésére, csak a tehetetlenségükről és felelőtlenségükről árulkodó üres és ostoba frázisaikat szajkózzák. A magyar civilek azonban örömmel nyugtázhatják, hogy a szavakat végre tettek, hatékony intézkedések követik. Ahogy a CÖF-CÖKA vezetősége július 25-i közleményében fogalmazott: „A pozitív visszaigazolások most már a gyors és hathatós intézkedésekre várnak. Európa és hazánk védelmét nem az okoskodó pártok érdekei szerint, hanem az itt élő őslakosok, családok és nemzetek civil polgárainak akarata alapján kell megvalósítani.” Nyilván egyetlen józan gondolkodású ember sem örül a kerítésépítésnek, a nagyon költséges védelmi intézkedéseknek, és a magyarok többsége együtt érez a valóban üldözött, nyomorult emberekkel, ugyanakkor azt is elfogadja, hogy az elmúlt hónapokban tapasztalt drámai folyamatokat meg kell állítani, vagy legalábbis lefékezni. Minden szükséges és lehetséges jogi, műszaki, fizikai és emberi eszközzel.

Lehet, hogy egyre többen csak most döbbennek rá, nincs európai álom, sem állam, sem egységes vízió, csak „az értelmetlen drótkerítések és a védekező nemzetállami reflexek”, és ez sok humánus, jó szándékú, de naiv embert kiábrándít. A politikát azonban – sem nemzetállami, sem európai szinten – ne naiv álmodozók, alkalmatlan amatőrök vagy cinikus szélhámosok csinálják, hanem hivatásos, rátermett, a nehéz döntések felelősségét és következményeit is vállaló politikusok! Mert a politika – tudjuk Max Webertől„kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása, szenvedéllyel és szemmértékkel”. A felelős, elhivatott, alkalmas politikusnak rá kell nevelnie magát az élet realitásaival, kihívásaival való kíméletlen szembenézésre, el kell viselnie azokat és fel kell nőnie hozzájuk – ezt várják tőle azok, akik érdekeik képviseletével és ügyeik intézésével megbízták. A magyar kormány bevándorlási politikáját ezért támogatják egyre többen, akik nem vesztették el a józan eszüket és az egészséges önvédelmi készségüket, képességüket.