A győzelemhez vivő úton sok államvezető magáévá tette a latin mondást. Vannak azonban olyan dolgok, cselekmények, amelyek ismétlésére nincs szükség, sőt, a társadalom résztvevői egyenesen elítélik az erre irányuló törekvéseket. Gondoljunk a világháborúkra, vagy éppen egyes diktátorok által okozott, a nemzet pusztulásához vezető uralkodásukra. Így aztán józan ésszel megmagyarázhatatlan lenne, ha az országunkat eláruló, a gazdaságot megbénító, a lakosságot csődhelyzetbe taszító, neoliberális eszmeiségű Gyurcsány-Bajnai–féle nemzetpusztító kormányzás megismétlődne.
Most ez a bukott politikai garnitúra halott poraiból kívánja feltámasztani, majd megismételni az általuk okozott politikai és gazdasági poklot, amely nem volt más, mint a rablóprivatizáció és a korrupció éjjel-nappali működtetésének gyalázatos eredménye. Ha a „dicső” múlt offshore lovagjai becsületesen vezették volna az országot, akkor a magyar GDP már kínai magasságokban járna. Ezért a minimum cinkostársnak nevezhető Botka László miniszterelnöknek jelölése a rémálom kategóriájához tartozik.
A civilek azonban nem felejtenek, pontosan tudják, hogy milyen erőfeszítésükbe, sokszor nélkülözésükbe került az ország gazdaságának konszolidálása, a költségvetés stabilitásának hosszú távra rendbetétele. Látjuk azonban, hogy a pártpolitikájukra és zsebükre alapozó haszonszerzés könnyűsúlyú zsokéi ismét belovagoltak a választások mezejére. Pártházaikat felélték, támogatóik nagy részét elveszítették, mivel másra nem futja, a haza becsületét árusítják akciós áron, a brüsszeli parlamenti csarnok piacán.
Az ellenkezőjéből fakadó következtetés szerint ez nem tudás, így nem lehet anyja az ismétlés. A nemzet politika mészárosai előbb-utóbb, anyátlan-apátlan árvákká válnak. Őket társadalmunk nagy többsége szánalmasnak tartja, beteges, hatalommániás viselkedésüket orvosi esetnek nyilvánítva bizton eltávolítja majd az ország házából. A népük érdekeit félrehajítók új helye valószínűleg a tényleges munkát elváró gazdaság területén található.
A civilek döntő többsége nem felejtheti Caesar mondását. Sőt, ildomos kiegészítenünk egy magyar közmondással is, azaz „Okos ember más kárán tanul”. Hosszú távon, ezt teszi az Orbán-kormány is.
A szocliberális eszmeiség klasszikusai forognak sírjukban. A szabadság fogalmát elferdítő, a szolidaritás lényegét átíró, a népfelség elvét szemétre vető neoliberalizmus a pénzhatalmasok karmaiban a manipulatív, nyitott társadalom eszméjévé vált. Kanadában, Macedóniában, az USÁ-ban, sőt Franciaországban is az úgynevezett NGO-k pénzzel kitömött politikai aktorokká váltak, kiképezve a külső és belső ellenzéki hatalom átvétel előkészítésére. Kíváncsian várhatjuk, hogy a nyugati civilizáció értékeire ismét ráébredő Merkel kancellár asszony hogyan vívja meg csatáját a Martin Schulz-ot támogató, mammon-meghajtású Soros-féle zsoldos seregekkel.
Mi magyarok a hibáit felismerő kancellár asszonynak a keresztényi tanítás szerint meg tudunk bocsájtani, de a kvótaharcos, gazdasági migránsok pártján álló volt EP elnöknek már egy „kanosszajárás” sem adhat felmentést Európa és Közel-Kelet kereszténységének jelenét és jövőjét pusztító terrorhadjárat előidézéséért.
Söpörjünk saját házunk táján. Vegyük számba az álcivil szervezeteket, rámutatva, hogy vagy a pártosodás ugródeszkájaként előzetesen bitorolják a civil jelzőt, vagy az NGO megnevezés mögé bújva a legitim kormányok megdöntésére szövetkező erőkké válnak. Felismerésükhöz segít, hogy a Soros szabóság bundájában, jól fizetett eltartottként grasszálnak társadalmunk életében. Ténylegesen megszabott feladatukat leplezve elterelési műveletként sikongatnak az új civil törvény miatt.
Mi a baj a készülő új civil törvénnyel?
A becsületesen önkéntes munkát végző közösségek szerint az égvilágon semmi. Polgárainknak helyes meglátása, hogy a külföldi pénzügyi támogatások transzparensek legyenek. Világos, hogy az idegenektől és Magyarországról származó adományok nemzet és államellenes cselekvésekre nem használhatók.
Továbbá nevetséges lenne, ha az egyéni és közösségi szabadságjogokra oly „érzékeny” LMP javaslatára a civil szólásszabadság, éppen az országgyűlési választások előtt, megszorításra kerülne. A magyar polgárok politikai pártokra szavaznak, azokról alkotott véleményüket semmilyen módon nem lehet korlátozni. A támogatóiktól és adományozóiktól kapott pénzekkel természetesen a jogszabályok szerint kell elszámolniuk.
Nem tudjuk értelmezni azt a helyzetet sem, amikor a médiában a Majtényi László által vezetett szervezet nyíltan a kormány megdöntésére hívja fel a civil szervezeteket és velük fenyegetőzik. A helyzet pikantériája, hogy teszi ezt akkor, amikor a gazdaság szárnyal és a kormány elsődleges feladata országunk védelme a terrorizmus megakadályozása. Ez a szervezet, fedőszervezetekhez hasonlóan, 2017-ben névváltoztatást eszközölve, leplezni kívánja eddigi tevékenységének visszakeresését.
A jelenlegi baloldali ellenzék 2002. és 2010. közötti regnálása alatt tudatosította bennünk, hogy ismét nem lehetünk a bankok és a neoliberalizmus rabszolgái. Ennek az időszaknak emlékei megmutatják az akkori kormányzás valóságát. Ismételgessük magunkban, hogy két országgyűlési választás alkalmával is sikeresen átvertek bennünket. Tudjuk tévedni emberi dolog, de tévedésben maradni ostobaság.
