Jól tudom, hogy a hazaárulásnak nagyon zárt kritériumai vannak a jelenlegi jogrendünkben. A büntető törvénykönyv így fogalmaz a 2012.évi C törvényben: „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Ha a fentiekből indulunk ki – és jelenleg csak ezekből indulhatunk ki, hiszen nem történt meg a hazaárulással kapcsolatos törvénycikkely felülvizsgálata –, akkor Gyurcsány Ferenc a Spirit FM-en, illetve a közösségi oldalán elmondottak-leírtak alapján sem tekinthető jogi értelemben hazaárulónak. Sem ő, sem a DK-s társai, akikkel együtt dolgoznak azon, hogy Magyarország egy eurócentet se kapjon a neki járó uniós pénzekből.
Nem, Gyurcsány Ferenc jogi értelemben nem hazaáruló.
Csak és kizárólag erkölcsi értelemben az. Társaival együtt.
Tisztázzuk a helyzetet.
Deutsch Tamás ismét fején találta a szöget – már nem először Gyurcsánnyal kapcsolatban –, amikor azt mondta, hogy a mi Ferink újabb őszödi beszédét hallgathattuk meg a fent említett műsorban.
Hiszen miket is mondott a „csávókám” (hogy az ő stílusában beszéljek róla, talán ezzel megtisztelem) ebben az interjúban?
A következőket: „Valójában az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha fölszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe. (Egy ilyen jogi köntösbe! – szenzációs. F. T.) Most nincs az a magyar ember, aki ezt a 27-et (a 27, az Európai Bizottság által elvárt úgynevezett „szupermérföldkő”, teljesítendő követelmény – F. T.) el tudná magának mondani, én se, fejből, de mi ezen nagyon sokat dolgozunk, őszintén szólva.” A műsorvezető úgy fogalmazott, hogy ezek szerint „belobbiztak feltételeket” a bizottsághoz. S mit válaszol a mi Ferink erre? „Hát nem kell hazudni. (Főleg nem reggel, éjjel, meg este – F. T.) Mi voltunk ott! Ez volt a dolgunk! (Miből gondolod, hogy ez volt a dolgotok, csávókám? – F. T.) Mi nem Brüsszelben támadjuk Orbánt, ez itt egy tévedés! Mi itthon is támadjuk az Orbánt!” (Nagyon logikus! Tehát nem Brüsszelben támadják Orbánt, hanem otthon is! És hol még, ha „is”? Ja, Brüsszelben… F. T.)
Gyurcsány, ez a nemzetközi hírű politikai Cipolla a közösségi oldalán még hozzátette: „Igen, dolgoztunk azért, hogy az Európai Unió olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják, de legalábbis meggyengítik Orbán korrupt, önkényre épülő világát.”
Világos őszödi beszéd.
De mit is mond a mi Ferink arról, amit tesz, mivel magyarázza ezt a feleségével együtt?
Azzal, hogy nem szabad összetéveszteni az Orbán-kormányt az országgal. Ők nem az országnak akarnak ártani, hanem a NER rendszerét akarják megbuktatni – a brüsszeli elvtársaikkal együtt persze. Igen, de hogyan akarják ezt végrehajtani? Úgy, hogy a sorosista és balliberális hálózataik segítségével az Európai Bizottságot ráveszik arra, hogy végül egy eurócentet se kapjon az ország! De ki nem kapja meg végül az uniós pénzeket? Nyilvánvalóan az ország, az ország vállalkozói, beruházói, önkormányzatai stb., végső soron a magyar emberek. Az uniós pénzt nem a kormány kapja, hanem egy ország, egy uniós tagállam. A kormány ezeket a pénzeket pusztán szétosztja az arra érdemes projektek között, tehát a kormány ebben a folyamatban nem a végállomás, hanem a közvetítő. Vagyis, mondhat bármit a Gyurcsány nevű politikai kalandor, ő a pénzek aljas módon való visszatartatásával nem a kormánynak árt, nem a NER-nek, hanem a magyar embereknek.
Gyurcsányék igazi logikája ez: ha nem kap pénzt az uniótól az Orbán-kormány, akkor végül megbukik az egész rendszer, vége az önkénynek! De milyen áron is akarják megbuktatni a szerintük szörnyű diktatúrát? Azon az áron, hogy adott esetben gazdasági és pénzügyi válságba sodorják az országot, ami emberek tíz- és százezreit juttathatja koldusbotra!
Ez ám a szép és emberséges gondolkodás, ez ám a hazaszeretet, a nemzet szeretete! Bukjon meg végre az Orbán-rendszer, ha bele is pusztul az ország, ez az ár is megéri, hogy a DK kerülhessen hatalomra!
Csávókám, ennyire szereted a hazádat? Csávókám, te sokkal inkább – persze erkölcsi értelemben, ami talán még súlyosabb bűn! – árulod, nem pedig szereted a hazádat.
A kettő nem ugyanaz, ugye?
Viszont megint Deutsch Tamásnak van igaza: ilyen második őszödi beszéd után azért számtalan kérdés merül fel Ferenccel és társaival kapcsolatban, amit a lehető legalaposabban tisztázni kell.
Igen, igen.
