A görög kormány gazdasági vészhelyzetben meghozott döntése a népszavazásról talán nemcsak véletlen sugallat. Még az is lehet, hogy a jövő pártpolitizálásának is általános értelmű tanulságot ad.
A görög társadalom ma is hű gyökereihez, a demokráciaeszméhez, melyet az ókori görögség adott a világnak. A társadalom legfőbb rendező elve akkor és most is a többségi akarat tisztelete volt, amely az egyéni és csoportérdekek ütközése esetén is, sőt azok fölött is dönt. Az alapelvekhez való hűség mindig vészhelyzetben tétetik próbára. Kétségtelen, hogy ma a görögöknél ez van: az ország az IMF-el és az EKB-vel folytatott pénzügyi háborúban végzetesen meggyengült. A választott hatalom a nép támogatása nélkül választási ígéreteit nem tudja teljesíteni. Sportnyelven szólva, a görög kormány sarokba szorult és kiütés előtt áll.
Mi más adná vissza az erőt a vezetőknek, mint az állampolgárok megújított többségi támogatása? A néptől kell kérni a döntést, hogy Görögország melyik úton induljon tovább, hiszen ehhez a jogi keretek adottak: ki kell írni a legdemokratikusabb megoldásnak tekinthető népszavazást.
És láttunk csodát: ez történt.
A sokak által szélső baloldalinak tartott párt és miniszterelnöke hirtelen konzervatív magatartást tanúsított, visszanyúlt a történelmi hagyományhoz, letörölve a port a szabadság és a klasszikus demokrácia eszméjéről. A népszavazás kiírása lehetőséget biztosít arra, hogy a nép döntsön az irányról, vagyis rendezett módon, a legalitás keretei között, alkotmányos választ adjon a görög nemzet jövőjét meghatározó sorskérdésre.
A görög miniszterelnök, Ciprász a huszonnegyedik órában órában bölcsen döntött. A változó társadalmi, politikai és gazdasági folyamatok napról napra felvetnek olyan kérdéseket, amelyek egy egész nemzetet érintenek. Lehet bármilyen rátermett, tehetséges és karizmatikus egy ország első vezetője, jó döntést csak akkor hozhat, ha ezt a megválasztására jogosult polgárok többsége is támogatja.
A görögök gazdasági-pénzügyi csődhelyzete az Európai Uniót érintő vihar előszele. A cselekvési tér és idő egyre szűkül, de talán van még annyi, hogy a meglévő károkat mérsékeljük és felkészüljünk a lehető leghatékonyabb védekezésre. Meg kell előznünk az Európai Unió szétesését, ehhez azonban őszintén kell beszélnünk, és magunk előtt is világossá tenni a kialakult válság okait:
– A világ pénzügyi hatalmasai a globalizáció égisze alatt totális uralomra törnek.
– Ez a jól körülhatárolt és számba vehető, kis létszámú kör „Brutus”-ként viselkedik, a kiszemelt áldozatok az egyes szuverén országok többségi akarattal megválasztott, teljes jogi és politikai legitimációval bíró nemzeti demokráciái.
– A világméretű, de már Európában is zajló gyarmatosítási törekvésekhez értékfüggetlen, jó pénzért megvett és profi módon kiképzett szakembergárdával támogatott politikusi szabadcsapatok adják a végrehajtó apparátust, hatalomra vágyó, kontraszelektált, személyiségzavaros politikusi arcokkal fémjelezve. Ezek a külföldről pénzelt társaságok hivatottak elvégezni a piszkos munkát, és a belpolitikai ellentétek szélsőséges szításával működésképtelenné tenni, majd polgárháborúba hajszolni az adott országot.
Mindebből következően az annak idején Maltus által megjósolt helyi háborúk már szinte minden kontinenst érintenek, egymást érik a kiszemelt országokban gazdasági és társadalmi válság- majd csődtünetek. Az uszítás eredménye hosszú idő óta együtt élő népek vallási és faji gyűlölködése, elképesztő kegyetlenséggel végrehajtott terrorakciók.
Cinikus, de hatékony a módszer, a kitaláló-irányítók részéről minimális befektetést igényel. A felbolygatott népek egymásnak estek, a káosz, amíg előidézőinek érdeke megkívánja, magától is elvégzi a feladatát, és biztonságosnak tűnő távolságból irányítható. Az okok már jó ideje dolgoznak, de mostanra robbant ki az újkori népvándorlás, melynek eredményeként Európa lehet a következő áldozat.
Gazdasági világháború zajlik tehát, birodalmi érdekek ütköznek egymással.
Napjaink drámájának megállításához szükség van az Európai Unió mielőbbi reformjára. A kontraszelektált, berozsdásodott gondolkodású, pártideológiák rabjaiként munkálkodó vezető tisztségű bürokraták cseréje elkerülhetetlen. Európának fel kell mutatnia, hogy rendelkezik olyan szellemi munícióval, amely a tárgyaló asztaloknál a globalizációval szemben egyenrangú erőt képvisel. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szövetséges országok érdekei egymással is ütközhetnek. Hogy mennyire így van ez, igazolja az USA és az Európai Unió kapcsolati rendszere.
Európa életterének megtartása az itt élő népek közös kötelessége. Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia, valamint a többi nemzet polgárainak egységes érdekképviselete új, a civilek által folyamatosan befolyásolható irányító rendszer kialakítását követeli. Az európai civil szervezetek és polgárok támogatása és kontrollja az az erő, ami biztonságot nyújthat az Európai Unióban a népeket képviselő vezetőknek a válságból kivezető út mielőbbi megtalálásához.
Sokan vagyunk, legalább 500 millióan, ezért jogunk és kötelességünk az őseink által létrehozott európai értékek megvédése és leszármazóinknak történő átadása. Szövetségi rendszerünket az USA-val felbonthatatlannak tartjuk, azonban a jelenleg legerősebb birodalomnak is be kell látnia, hogy hosszú távon nemcsak a kecske lakhat jól, a káposztának is meg kell maradnia, e nélkül a közös érdekeltségű szövetség csak ideig-óráig fenntartható.
Görögország példájához visszatérve beláthatjuk, hogy a civil társadalom nem mellőzhető. Az erős legitimitást követelő válságkormányzáshoz a néppel folytatott konzultációk szükségesek. Két választás között felmerülő nemzeti sorskérdések eldöntésének fóruma pedig a népszavazás.
Az Európai Uniónak tudomásul kell vennie, hogy a nemzetek akaratát nem lehet fölülírni. Viszont lehet és kell is szinkronizálni. Ha nem is egyszerű, de jelenleg ez a legfőbb feladat. Ha sikerül közösen megoldanunk, Európa egysége tartóssá válhat.
A különböző pártérdekű ideológiák, eltérő nézetek ütköztetésének helye az országokon belül van. Ezért az egyes tagországok polgárainak választásokon kialakított többségi akaratát az Európai Parlamentben kialakított pártszövetségek és aktuális számarányok nem változtathatják meg, mert ez a klasszikus demokrácia lerombolásához vezet!
Az európai intézményrendszer megújított jogi szabályozás segítségével optimálisan képviselheti a tagországok közös politikai akaratát. Az Unió intézményeinek azonban legfőbb feladata a polgárok jobb életéhez szükséges magas szintű szakmai döntések elfogadása és nem a belügyekbe való pártpolitikai célú beavatkozás. Félre kell tenni a ki-kit-győz-le szemléletet, és helyette a közös érdekek megtalálásán, az együttműködésen, az örökös „nem” helyett a válságból kimozdító „igen”-en kell munkálkodni.
Ami ma Görögországban történik, az Európára is vonatkozik! A demokrácia törvényszerűségeit időlegesen sem lehet, és nem is érdemes megkerülni. Az európai civil társadalom a sorozatos válságokon edződve felnőtt, képes véleményt alkotni, és saját sorsának alakító tényezőit befolyásolni.
Azt is mondhatjuk, hogy a hagyományos politikai tudományok árnyékában felnőtt egy új jelenség. Megjelent és helyet kér a társadalmi gyakorlatban a civilitika, a civil társadalom formáló és formálódó ereje.
Szerző
