Azt gondoltam: bár a Fidesz sokat veszített a népszerűségéből az utóbbi időszakban, a baloldal mégsem nyerhet Veszprémben, mert egy gyenge és hiteltelen jelölt mögé állt. Ám a tények alaposan rácáfoltak erre, s ez azt mutatja, a jobboldali választók erőteljes üzenetet küldtek a Fidesznek: így nem mehet tovább, sürgősen változtatni kell.
A Fidesz-vereség elsődleges és konkrét kiváltó oka, hogy a jobboldali szavazók egy jelentős része otthon maradt, nem adta le voksát kedvenc pártjára (pártszövetségére), mint ahogyan azt megtette tavaly három alkalommal is.
Ez azért egyértelmű, mert az előzetes közvélemény kutatások – a részleges visszaesés ellenére is – még mindig a Fidesz magabiztos előnyét mutatták a többi párttal szemben, s ehhez hozzátehetjük, hogy még a legutolsó helyi, veszprémi felmérés is a Fidesz-jelölt mintegy hatszázalékos előnyéről számolt be Kész Zoltánnal szemben.
Vagyis, szó sincs arról, hogy a jobboldali szimpatizánsok száznyolcvan fokos fordulattal átálltak volna a baloldali vagy a többi jelölt mellé. Nem: távolmaradásukkal küldtek üzenetet a Fidesz felé.
De mi ennek az üzenetnek a lényege?
Megítélésem szerint elsősorban erkölcsi természetű üzenetről van szó: arról, hogy a jobboldali szavazók úgy érzik, a kormány lépései, megnyilvánulásai és cselekedetei az önkormányzati választások óta gyakran eltérnek e szélesebb szavazói bázis ízlésétől, igényeitől, elvárásaitól. Másképpen fogalmazva, bizonyos űr támadt a jobboldali politikai elit és a jobboldali választók között, s ez bizalomvesztéshez vezetett.
Rögtön hozzá kell tennünk, a realizmus szellemében: ez a bizalomvesztés egyfelől csak részleges, hiszen nem érinti a törzsszavazói bázist, akik minden időben és minden helyzetben kiállnak a Fidesz és az Orbán-kormány mögött. Másfelől, a félig elvesztett bizalom visszaszerezhető, tehát nem egy visszafordíthatatlan folyamatról van szó.
A korábbi bizalom visszaszerzéséhez viszont most már egyértelműen arra van szükség, hogy a Fidesz vezérkara kegyetlen őszinteséggel nézzen szembe a váratlan, és ráadásul nagyarányú vereséggel.
Szembe kell nézniük olyan kérdésekkel, mint:
1. Az önkormányzati választások óta megfigyelhető, a kormányzati munkában tapasztalható elbizonytalanodás, időnkénti kapkodás, döntések túl gyors meghozatala, majd azok visszavonása, módosítása stb. Nagyon nem szerencsés, hogy ha egyes törvénytervezetekről – lásd drogtörvény tervezete – utólag kiderül, azok pusztán azért fogalmazódtak meg, mert a politikai vegykonyhában úgy vélték: a jobboldali, keresztény választópolgárok, akik ugyebár nem szeretik a drogfogyasztást, s a gyereküket féltik tőle, minden további nélkül egyet fognak érteni a kötelező drogteszttel; ez által pedig jópontokat lehet szerezni a jobboldali szavazóknál. Igen ám, csak hogy a jobboldali szavazó nem ilyen primitív egyszerűséggel gondolkodik, és nem is szabad ilyen lekicsinylő közeledni feléjük, mert ez ráadásul sértő is számukra.
2. A jobboldali, keresztény és nemzeti beállítottságú szavazók elvárják, hogy az ő pártjukon és kormányzatukon belüli viták és konfliktusok normálisan, a polgári erkölcsöket betartva, egymás személyiségét tiszteletben tartva zajlódjanak le, lehetőleg kompromisszumokkal és kiegyezésekkel. A baloldali pártok többek között éppen azért elfogadhatatlanok a fideszes szavazóbázis számára, mert a hatalmon és a pénzen való marakodás minden morális gát nélkül mutatkozik meg náluk és zülleszti őket. Ha azonban azt tapasztalják, hogy a saját pártjukon belüli viták nem éppen a nemes polgári erények mentén zajlanak, akkor elbizonytalanodnak és inkább háttérbe húzódnak – például a veszprémi választások napján is.
3. A törzsszavazókon kívüli, szélesebb jobboldali szavazóbázisnak szüksége van arra, hogy ha lényeges változás van a külpolitikai vagy belpolitikai irányvonalban, akkor ezeket a változásokat a táboron belül hosszas előkészítés, vita, elméleti magyarázatok előzzék meg. Az olyan nagyszabású változást, mint a keleti nyitás, s ennek egyik „főcsapásaként” a Putyinnal való együttműködés elmélyítése, nem olyan könnyű feldolgozni azoknak a polgári köröknek és polgári középosztálynak, akiknek az egész élete – ráadásul nagyon is érthető személyi okokból – sok esetben a szovjetekkel szembeni ellenérzések és utálat jegyében telt el. A polgári szavazók tényleg nem birkák, nem lehet őket „csak úgy”egyik irányból a másikba terelni.
Igen, a jobboldali, a polgári Magyarországban hívő embereket nem lehet eltántorítani az értékalapon álló, demokratikus, a választók véleményére figyelő, a nemzeti szuverenitást minden fölé helyező politikai irányvonaltól.
Tehát a jobboldali választói bázis veszprémi távolmaradása döntően erkölcsi, értékalapú figyelmeztetés a Fidesz és az Orbán-kormány felé. Márpedig ezt a figyelmeztetést nem pragmatikus, hatalomtechnikai, hanem csakis erkölcsi és értékalapon lehet megfogadni és feldolgozni.
Fricz Tamás
