Magyarországon az ellenzéki pártok, az Európai Unió más országaihoz hasonlítva, merőben eltérő viselkedési normák mellett végzik tevékenységüket.
A különbség abból adódik, hogy a hazai baloldali ellenzéket átitatja a hatalom megszerzésére irányuló gátlástalanság, amely – sajnos – párosul a nemzeti érdekek kiárusításával. Szervilis beállítottságú ellenzéki pártjaink mindent megtesznek a szocliberális ideológiát hangoztató európai uniós baráti pártok támogatásáért.
Az országot eladósítók, a rablóprivatizálók, a költségvetést meghamisítók folyamatosan tesztelik a magyar polgárok éberségét, remélve az ellenük elkövetett bűnök feledését. Taktikájuk része a fedezetlen politikai ígérvényeket tartalmazó „kötvények” kínálgatása (több fizetés mindenkinek, az összes adó eltörlése vagy csökkentése, a regnáló kormány minden tagja korrupt – ezért nincs pénz semmire). Ezzel szemben a kormány felelőssége teljes tudatában csak a megtermelt és rendelkezésre álló javakból gazdálkodik. A társadalom tűrőképességére és a közösségi szolidaritásra támaszkodva lépésről lépésre orvosolja a 2010 előtti kormányzás bűnös adósságait.
A 2002-es, ötvenhat százalékos GDP-arányos hiány 2010-re nyolcvanhat százalékra növekedett. Az új kormány a csődhelyzet mellé harminc százalékkal több GDP-arányos hiányt örökölt. Ez közel négy-ötezer milliárd forint adósságnövekedést jelentett. Nem véletlenül vett fel IMF- és EKB-hitelt a bukott kormányzat, s közben a lakosság jelentős részét a devizaadósság csapdájába terelte.
Ha valakit még nem győzött volna meg a felelőtlen gazdálkodás csimborasszója, az olvassa el az ÁSZ 2006–2007–2008–2009-es nyilvános jelentését. Ügyészség sem írhatna részletezőbb vádiratot arról, hogy miként tüntették el az ÁPV Zrt., a kincstár és a földalap szervezeteinek felelősségre vonási lehetőségét, valamint az MNV Zrt. szabálytalan létrehozását milyen körülmények kísérték. A polgárok érdeklődésére tarthat számot, hogy a szocliberális kormányzás ideje alatt a magyar államadósság 2,5-szeresét tolták át a határon túlra, offshore cégekbe. Íme, a borivók vizet prédikálnak! A korrupció nagymesterei próbálják elhitetni az emberekkel tisztakezűségüket.
Ultraliberális ideológia mentén az európai föderáció támogatói lettek, olyan párhuzamos társadalom kialakítására törekednek, amelynek végső célja nemzetállamunk felszámolása.
Vegyük számba, mit tesz a kormány!
A magyar emberek aktív közreműködésével kidolgozta válaszait az újkori népvándorlásra. A társadalom nagy többsége nyíltan és világosan üzent az illegálisan érkező migránsoknak és az unió őket támogató vezetőinek. Teljesítettük a ránk bízott, schengeni határvédelemmel kapcsolatos feladatokat, kinyilvánítottuk, hogy idegen munkaerőre nem tartunk igényt, és népesedési gondjainkat önmagunk kívánjuk megoldani. Az elmélázó uniós bürokraták miatt kerítéssel védtük meg határainkat, de ugyanakkor lehetőséget adunk a menekülteknek az ellenőrzött kapukon történő átjutásra, letelepedési szándékuk kinyilvánítására a választott ország megjelölésével.
Az unió külső határainak védelmét továbbra is közös ügynek tekintjük. Megértjük az egyes országok munkaerőimportját, azonban ennek költségeit az érdekelteknek kell viselniük. Hazánkban a párhuzamos társadalom kialakulását nemkívánatosnak tartjuk. A terrorveszély elhárítására nélkülözhetetlen, hogy az Európai Parlament alkosson jogszabályt, amely a bevándorlók unión belüli mozgásának lehetőségeit meghatározza, ésszerűen korlátozza. A fentiekből kitűnik a magyar álláspont korrektsége, amely találkozik az európai polgárok nagy többségének elismerésével.
Itt érdemes arról is szólni, hogy országunk soha nem volt gyarmatosító. Az arab világgal, vallási megkülönböztetés nélkül, kitűnő gazdasági kapcsolatokat ápoltunk, legyen szó akár Szíriáról, Egyiptomról, Algériá-ról vagy Iránról. Kereskedelmi kapcsolatainkat kölcsönös előnyök mellett bonyolítottuk le. Partnereink országaiban nem kívántuk az állami rendszer megváltoztatását, gyarmatosító hadisarcokat nem szedtünk. A közel-keleti országokban a háború megszüntetését tartjuk kívánatosnak. Ez most a nagyhatalmak megoldandó leckéje.
Mi, magyarok mégis úgy érezzük, hogy jobb félni, mint megijedni. Biztosítani kell a kormánynak azt a jogát, hogy az alaptörvény kiegészítésével azonnal reagálhasson egy nem várt terrortámadásra. Az ellenzék pedig, ha nem szavazza meg a szükséges mértékű, más nyugati országokban elfogadott beavatkozási lehetőséget, akkor a tűzzel játszik. Szükséghelyzet kialakulása esetén a törvényi felhatalmazás hiánya növelheti a katasztrófa kárainak nagyságát.
A polgárok biztonságával egyik párt sem pókerezhet.
Egyetértek maximálisan! 🙂