Magyar Hírlap
2016.06.17.
Kutyából nem lesz szalonna – tartja a közmondás. Az élet tapasztalatait nehéz cáfolni, még akkor is, ha néhány kivétel erősítheti a szabályt. Példának okáért talán a kínaiak másképp vélekedhetnek erről az állításról, no de az ott mégiscsak Ázsia.
A magyar pártpalettán kialakult kínálat átfogja a választók igényeit. 1989 óta az újként alakult pártalakzatok a futottak még kategóriáját erősítik. A DK, az Együtt, a PM, a Liberális Párt csak a statiszták szerepében tetszeleghet. Ezek a pártok pályafutásukat tekintve, történelmi szempontból kérész életű jövevények.
Magyarországon a néppártosodás szükségességét a FIDESZ ismerte fel először, megvalósítását 1998 óta végzi, ideológiailag masszívságot tükröz, szervezeti rendszere megfelel a lakosság széles rétegeinek kiszolgálására. A pártszövetség sikerét annak köszönheti, hogy össznemzeti érdekek alapján kormányoz. Szervezetei nemcsak megyei szinten, hanem kisebb közösségekben is jelen vannak, így működhetnek azok a szenzorok, amelyek érzékelik az emberek különböző véleményét, amit aztán társadalmi szinten, optimális módon lehet figyelembe venni.
Ennek a 18 éve folyamatosan végzett munkának az eredménye, hogy a kormányzás munkáját spontán kiépült, szervezett civil támogatottság kíséri, megvannak azok a kapillárisok, melyeken keresztül a néppárt számára szállíthatóak az autentikus közvélemény üzenetei.
Nem véletlen, hogy a CÖF szerepe kiemelkedő figyelmet kap. Ez a civil szerveződés felismerte azt a polgári igényt, amely figyelve a többség által támogatott, nemzetérdekű ügyeket, ráhatással bír a kormányzás munkájára.
A CÖF célja a mindenkori jó kormányzáshoz a civil támogatás fenntartása és biztosítása.
Talán az sem véletlen, hogy az ellenzéki pártok nem rendelkeznek olyan kapcsolatrendszerrel, amely a társadalom polgárainak aktív többségét egységes gyűjtőtáborban tartja. Ez az ok és okozati összefüggés igazolható a magyar civil társadalom többségének identitásával. Ez pedig nem más, mint a nemzet szuverenitásának megőrzése, a keresztény civilizációhoz ragaszkodás és a magyarság által lakott területeken a szubszidiaritás fenntartására törekvés, azaz a szabad élet garantálása. A jó kormányzás és a vele egyetértő civil közösségek biztosíthatják azt a kohéziós erőt, amelyek hosszú távon a nép és a néppárt között bizalmi viszonyt eredményez.
Vannak azonban olyan pártok, melyeket nem a nemzeti érdekek vezetnek, hanem hatalmi vágyaik kalauzolnak. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy nincs szükség ellenzéki kontrollra, vagy egészséges kritikákra és építő javaslatokra. Tény azonban, hogy néppárttá csak az válhat, akiket a választópolgárok nagy többsége az országgyűlési választások kapcsán a kormányzásra megfelelőnek talál. A FIDESZ-KDNP 6 éve bizonyítja, hogy az emberek többségének bizalmát élvezi.
Az ellenzéki pártok ismerik, hogy hány polgárt tudnak megszólítani, ezért különböző módszerekkel megpróbálják táborukat szélesíteni. Az utóbbi időben kitüntetett módszerük, hogy egyes, az utcára vezérelt rétegek részben jogos vagy túlzott érdekei mellé állnak. Ezt látjuk, amikor az ellenzéki pártok kérve-kéretlenül csatlakoznak a szakmai követeléseket az utcán megjelentetőkhöz.
Itt álljunk meg! Ezen a ponton világossá tehető a hatalmon lévő néppárt és a kis-középréteg pártok felelősségének elkülönülése. A néppárt a polgárok többségének akaratából kormányoz. A felmerülő társadalmi igényeket össznemzeti érdekek szerint, a társadalmi szolidaritás várható reakcióinak értékelése után elégítheti ki. Ha jól dönt, bár ideiglenesen szembekerülhet érdekcsoportokkal, de összességében megtarthatja és erősíti a néppárt jelzőt. A polgárok többségének megbecsülését a FIDESZ-KDNP-nek nehéz volt elérni és látható, még nehezebb megtartani. Nehéz munka ez, mert a szocliberális ideológia hataloméhes hívei az Európai Unióból és országon belülről is támadják. A pénz háttérhatalma nem riad vissza más országok szuverenitásának megsértésétől sem. A megfizetett média hazugságaival próbálják ismét visszanyerni a hatalmat.
A CÖF által vezetett közösség kiáll a jó ügyek mellett, szellemi honvédői vezérletével, folyamatos ismeretterjesztő tevékenységével közvetíti a nemzeti érdekeket, a politika mellé állítja a civilitikát, segítve, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba.
A harcos, radikális JOBBIK hosszú vívódás közepette döntött és kikiáltotta néppárttá válását. Szakítani kíván a jobboldali radikális politikát támogatók köreivel. 90 fokos fordulattal, változtatott szerepkörben a FIDESZ-KDNP-t kopírozva próbál „új” alternatívát nyújtani régi és leendő híveinek. A dolog azonban nem egyszerű, mert számolnia kell a pártjához eddig hű támogatók távozás okozta veszteségével. Ugyanakkor a néppárttá válás a FIDESZ-KDNP-nek is hosszú évekig tartott. Instabil alapokon (bármennyire is áhított a kormányzás) fontos értelmiségi rétegeket nem lehet megnyerni, és hiú ábránd az elkötelezett, valódi néppártra szavazókat eltéríteni. Ennél is nehezebb annak a civil közösségnek a kiépítése, amely képes volt úgy stabilizálni a néppárti státust, mint a CÖF, amely ha kell, a Békemenet bármikori kiállásával, a nemzet érdekeinek primátusát követve, megtartó erőt tud demonstrálni.
Nem pejoratív értelemben értendő, hogy kutyából nem lesz szalonna, mert ez az élőlény nem erre a sorsra és feladatra született, csakúgy, mint más értelemben, a JOBBIK sem alkalmas a néppárti funkcióra. Ilyen irányú törekvésével elvesztheti eddigi középszintű, rétegpárti arculatát, ami arra irányult, hogy kiegészítő javaslataival segíthette a néppárti kormányzást. Ezentúl figyelembe kell venni, hogy a JOBBIK, nemzetközi szinten, beágyazott elutasításban részesül.
Európában a jobboldali radikális ellenzék támogatottsága, ahogy árvíz idején szokták mondani, tetőzött. Az uniós vezetéssel elégedetlenkedők széles tábora a józan politikai kultúrát követő, Orbán Viktor által képviselt, mérsékelten radikális eszmék mellé csatlakozott.
Előbbiekhez tegyük hozzá, hogy a másolatokért senki sem rajong, mert azok nem rendelkeznek az eredeti értékével. Hamis remények közvetítésével, megvalósíthatatlan ígéretekkel az ország népét a szocliberális oldal is már több ízben félrevezette.
A JOBBIK is tudja, hogy elosztani is csak azt lehet, amit a magyar nép megtermel, se többet, se kevesebbet. Az elért gazdasági eredmények adnak lehetőséget az egészségügy, az oktatás és a családok életének jobbá tételéhez. Látnia kell azt is, hogy a korrupció vádjával kaszabolni veszélyes dolog, mert az visszaüthet. Ugyanakkor a korrupció visszaszorítása össztársadalmi érdek. A demokratikusan működtetett társadalmakban az igazságszolgáltatás független, ezért a mindenkori kormányok sem utasíthatják ezt a hatalmi ágat. Így egy radikális kormányzás sem törölheti el az igazságszolgáltatás függetlenségét, mert az már diktatúrát jelentene.
A CÖF-CÖKA álláspontja, hogy akik átlépik a büntetőjog határát, ne úszhassák meg a felelősségre vonást. Az elszámoltatást azonban nem lehet számon kérni a mindenkori kormányon, mert az a független bűnüldöző szervek és bíróságok, lelkiismereten és jogszabályokon alapuló, kizárólagos feladata.
A népnek küldött nagy szavak ma már elégtelenek a bizalom hosszú távú megszerzéséhez. A kormányzás akkor lehet eredményes, ha példát mutat (korrupciós ügyekben is), odafigyel az emberekre és prioritást biztosít az össznemzeti felemelkedéshez.
Kell kórház, vasút, metró, új utak, uszodák, kiváló minőségű oktatás és bizony stadionok is, hogy ép testben ép lelkek lakjanak.
2010-ben azért fájt a fejünk, hogy visszafizessük az ország és az emberek devizaadósságát. Ma a pártok azon gondolkodnak, miként lehet a költségvetéssel másként gazdálkodni. Ha az ötletek jó szándékúak, beleférnek az ellenzéki pártok feladatkörébe.
A néppárttá válás nem óhaj kérdése, hanem a választók mindenkori akaratának megnyilvánulása.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök