Keserű érzéssel állapítom meg, hogy az országunk mai helyzetében sok azonosság van a szomszéd Ukrajnával, amely ma az Európa legelmaradottabb, leggyengébb államának számít. 1991-ben Ukrajna a világ tíz legfejlettebb állam között volt. A SzU köztársaságai közt az első helyet foglalta el. A 25 év önállósága alatt az ukránok lezüllesztették hazájukat a világ legelmaradottabb országai közé. Magyarország 1989-ben a szocialista államok közt szinte mindenben az első helyen volt. Valami oknál fogva manapság ezt nem akarjuk nem hogy elismerni, de említeni sem. Nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy azokba az időkben is volt némi jó. A szocializmus korszakát csak becsmérelni szoktuk.. Pedig a fejlett könnyű és nehéz iparunkat, gyárainkat, üzemeinket a 27 év parancsuralomtól megszabadult országunkban „sikerült” majdhogynem nullára zülleszteni. A fejlett, jól jövedelmező mezőgazdaságunkat úgyszintén, nem említve az egyre romló egészségügyet, erkölcsöt és sok másat.
Ugyancsak fájó, hogy mint Ukrajnában tőlünk is mind többen kényszerülnek munkát vállalni külföldön. De itt egy kis eltérés van. Amíg az Ukrán kormányfő nem helyeseli, sőt (szavakban) elítéli a kivándorlást, a mi kormányfőnk azon fáradozik, hogy a hazájukon kívül boldogulni akaró emberek (elvtelen árulók) nehogy valami hátrányos helyzetbe kerüljenek ott külföldön. Ezzel bátorítja azokat kint maradni, a hazaiakat pedig a kivándorlásra.
És végül még egy nagyon keserű, fájó és aggasztó észrevétel. A statisztika szerint több mint 5000000 derék ukrán állampolgár vállal ideiglenes munkát külföldön(ingázik) Ezek évente hazahoznak átlagba 10000 eurót. Tessék kiszámolni mennyi valuta áramlik be az országba évente. Ingyen! Általában az ukrán vendégmunkások egy munkahelyen felváltják egymást rokonaikkal, megbízható közeli barátokkal, a pénzüket haza hozzák, s így többet, gyakrabban vannak a családjukkal. Csak egyesek telepednek le külföldön. Az ünnepek előtt az ukrán határon feltűnően sok olasz rendszámú dugig megrakott autót láttam. A kikapós ukrán fiatal asszonyok vitték haza bemutatni a tálián férjüket. Mint megtudtam, nem kevesen azzal a szándékkal, hogy a megspórolt pénzzel, a piacgazdaságban jártas férjjel otthon, a szülőföldjükön kezdenek valami vállalkozásba. A derék olasz amurozók: muszáj engednem, a szívnek nehéz parancsolni.
A mi gazdagodni kívánóink inkább egy idő után magukhoz rendelik a hozzátartozójukat, a kint meggyarapodott létszámú család nem sokkal jobb körülmények között él, mintha azzal az energiával itthon igyekezne boldogulni . Az ukrán sajtó, a közvélemény akár megértéssel is sajnálkozik, de elítéli a kivándorlókat, amíg nálunk a sajtó dicséri, hogy lám, a derék magyarok hogy gondoskodnak hozzátartozóikról. Nem veszik észre, hogy fokozatosan magyartalanodik a Magyarok Országa, amely csak a nevében marad Magyarnak? Meddig ?
Valóban nagy aggodalmat kelt az a tény, hogy mind több fiatal diplomás itthon nem is próbálkozva, ugyancsak külföldön igyekszik kamatoztatni az itthon szerzett tudását, idegen állam szolgálatába helyezi tehetségét. Sőt, a fiatalok egy része azzal a szándékkal felvételezik az egyetemekre, hogy diplomásként rögtön megy külföldre. Az állam bácsi csak tehetetlenül tárja szét a kezét: mitevő lehetnék, hisz nálunk szabadság, demokrácia van. De!… Vajon mi, tisztességes becsületes törvénytisztelő polgárok oly könnyen áldozunk gazdagabbak államok részére, hogy még gazdagabbá tegyük őket? Hisz azért mondunk le jövedelmünk egy részéről, hogy a fiataljaink minél műveltebbek legyenek, tanulhassanak , szakmát szerezzenek, és tudásukkal, tehetségükkel jobbá tegyék a MI életünket. Tehát, jogunkban van elvárni, hogy a tanulásukba fektetett pénzünket kamatostul vissza kapjuk. Vagyis, mivel az állam kitaníttatta őket, jogosan elvárja, hogy ott dolgozzák le (ily módon térítsék meg) az adósságukat, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Vagy térítsék meg egészében a rájuk költött összeget. 5 évig tanítottuk, tehát 5 évre szol a kötelezettség. Már is hallom az ellenvetést, hogy akik tandíjat fizetnek, azokkal mi legyen. Hát a közgazdászok kiszámítják , hogy a tandíjak messzemenően nem fedezik egy diplomás, vagy szakmunkás felkészítésének a költségeit. Hogy mit szól az EU? Ne dugja az orrát a mi belügyeinkbe. De írjunk ki akár népszavazást e kérdésben. Állítsuk meg Brüsszelt!
Summa Summarum. Egyesülve fordítsuk minden erőnket, akaratunkat, tehetségünket, arra, és csak azon dolgozzunk, hogy népünk végre magára találjon, megtanulja elválasztani a hazugságot az igazságtól, és legyőzve az akadályokat naggyá tegye Hazánkat…
v. K. GY.
Ungvár – Záhony.
