A CEU és a Terror Háza Múzeum

Olvasom a Magyar Idők április 19-ei számában: „Aki az Andrássy út 60-ban nem az utódpárt jogelődjének, a kommunista elnyomó gépezetnek az emblematikus helyét látja, hanem a Fidesz intézményét, attól vissza kell vonni még a nyolc általánost igazoló bizonyítványt is.” (Megyeri Dávid: Zavarodott elmék hangzavara.) Igaz, ami igaz: az alulinformáltság, mondjuk ki: a tudatlanság, a primitív bunkóság valóban nem áll távol a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére időzített, tüntetésnek kikiáltott randalírozástól, amelynek létszámát természetesen megnövelte az ifjúság tudatos politikai értékrenddel aligha rendelkező részének bulizó kedve. Nem is kell ezért nekik semmiféle anyagi természetű juttatás, ingyen is megéri (pláne, ha pia és drog nincs száműzve a rendezvényről), bár elég naiv, aki azt gondolja, hogy a Soros hálózat alkalmi vagy bejegyzett hívei számára az efféle kedvezmény kizárt és elképzelhetetlen. Akik szenvedélyesen cáfolják, hogy az ilyesmi bevett gyakorlat, vagy legalább is előfordulhat, ha másutt nem is, a „főkolomposok” esetében, azok is pontosan tudják állításuk ellenkezőjét. Hogy milyen magas színvonalú e „tüntetések” résztvevőiben a politikai tudatosság, arra nézvést van egy pár támpontunk (persze nem az ellenzéki sajtó köreiből): volt, aki először „”Gyurcsány takarodj!” -ot kiabált, és csak figyelmeztetés után vette észre, hogy eltévesztette a házszámot, mert az „Orbán, takarodj”-ért gyűlt össze ez a tiszteltre méltó kompánia. Egyébként is többeknek feltűnt, hogy ugyanazokat az arcokat (is) látják, illetve ugyanazokat a (kurjongató) hangokat hallják, mint anno a szoclib kúrmány (mert az akkori kormányfő emlékezetes beszéde visszaigazolta, hogy kormánynak aligha nevezhető) ellen irányuló tüntetések idején.  De hát ugye profi zsoldos katonákra, ilyen notórius, mondhatni, adott esetben bértüntetőkre minden megmozdulásnak szüksége van (különösen, ha van honnan finanszírozni őket), vagy legalább is nem tarthatja őket távol magától, hiszen rájuk is vonatkozik a gyülekezési szabadságjog. Arról nem is beszélve, hogy mit tudnak ezek a CEU-ról, Sorosról, a törvényjavaslatról és a dolgok lényegéről. Még az egyetemista résztvevők (sőt, tanáraik) esetében is finoman szólva előfordulhat, hogy nincsenek képben, illetve félreinformáltak, a dezinformációs kampány áldozatai. Lenin elvtárs szavaival élve: ”hasznos idióták”.

Ne felejtkezzünk el azonban arról sem, hogy akik a CEU ürügyén a demonstrációt szervezték (a Soros hálózatra jellemző profi módon, rövid idő alatt hatékonyan), azok pontosan tisztában vannak a magyar társadalomban és a világban egyaránt jelenlevő legfőbb politikai törésvonallal. Hitelesnek kell elfogadnunk az Aczél elvtárs hajdani cenzoraként (is) elhíresült, az utódpárt emblematikus figurájának tekinthető politikus hölgy nyilatkozatát, miszerint az egész ellenzék teljesen mellszélességgel kiáll Soros György mellett, illetve beáll az ő világmegjavító, a „nyitott társadalmat” célba vevő „reformtörekvései” mögé. (A rokonszenv persze nyilvánvalóan kölcsönös, még ha nem egyforma fajsúlyú és nem egyforma érdekérvényesítő erővel bíró pólusokra épül is.) Ebből a szemszögből kell néznünk azt a garázda tettet is, amelyet az motivált, hogy elkövetője azt hitte/hiszi, meg kell gyaláznia a Terror Háza Múzeumot, hiszen az egy „Fidesz intézmény”.

Ráadásul nem is jár messze az igazságtól. Emlékezhetünk (már, aki), hogy az utódpárt részéről parlamenti ellenjavallata is volt az intézmény létrehozásának. Miért is lenne érdeke az utódpártnak, hogy a politikai, szellemi és jogelődje által elkövetett gyalázatos és embertelen cselekedetek felelőseit a közvélemény beazonosítsa? Vagy, hogy ’56 hatvanadik évfordulójáról méltóképpen megemlékezzenek? Az ötvenedik évfordulóra időzített rendőrterror, mint az antikommunista társadalomnak, jó, legyünk korrektek: a társadalom antikommunista (de nagyobbik) részének küldött megfélemlítő üzenet sokkal inkább adekvát megnyilvánulás volt. A posztkommunista ellenzéknek sokkal inkább az áll érdekében, hogy minden módon (leghatékonyabb a maguk háza tájáról ismert korrupció), mindenfélével megrágalmazzon egy antikommunista kormányt, s ez által az antikommunista intézkedéseit is lejárassa, kompromittálja. A maga utódpárt mivoltát pedig elfelejtesse. Mert egy kétharmaddal megválasztott antikommunista pártkoalíció esetében már végképp nem működik az ősi bolsi taktika: „ha nem tudsz egy ellened irányuló mozgalmon úrrá lenni, akkor épülj be és állj az élére!” Végeredményben ma is tanúi lehetünk annak az egyik jeles írónk (Fekete Gyula) által már leírt jelenségnek, amikor a posztkommunista kommunistázza az antikommunistát. Korán elkezdődött ez, amikor nagyítóval keresték (de megtalálták!), hogy kinek volt a jelenlegi kormányzó pártokból pártállami vagy állampárti rokonsága, miközben nem tudunk senkiről, akit az MSZP (amely az MSZMP-től egy M betű elhagyásával „megtisztultnak” tekintette magát), a miatt ne vett volna fel tagjai sorába, hogy az állampárt tagja volt. (Főként ettől utódpárt!).  Méltó partnerre talált ez a posztkommunista történelemhamisítás most a Jobbikban, amelynek egyik prominense a minap jelentette ki, hogy nem a kádári, hanem az „orbáni” diktatúra „a magyar nép igazi ellensége”.

Ezzel szemben a jelenlegi kormánykoalíciónak és antikommunista szavazó táborának az az érdeke, hogy a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrája gyakorlásáért, az ebben való részvételért máig tartó egzisztenciális előnyökkel, előjogokkal (dinasztikusan!) rendelkező posztkommunista elit lelepleződjön, és a hatalomtól minél távolabb kerüljön. Hogy ne érvényesülhessen az a történelemhamisítás, amelyhez bizonyos, a rendszerváltást (a háttérből) levezénylő, a mai napig is aktív és tőkeerős nyugati politikai körök is asszisztáltak.  Amelynek következtében az a benyomás alakulhatott ki a posztkádári társadalomban, főleg abban a korosztályban, amely életkoránál fogva nem ismerhette a kommunista diktatúrát, ennél fogva könnyű megvezetni, hogy még ha történelem órán valamit hallott is erről harangozni, netán mégis úgy képzeli, az egész „csak úgy” volt, azt senki nem működtette, vagy legalább is senki nem felelős érte. Különben is „anti-pc” dolog a felelősöket emlegetni.

A Fidesz szavazói bizonyára örömmel vennének egy olyan, a történelemoktatásra vonatkozó törvényjavaslatot (és persze ennek parlamenti megszavazását), hogy ne lehessen történelemből érettségizni, de még általános iskolai végbizonyítványt se kapni az Andrássy út 60. (bizonyos számú) meglátogatása nélkül! Akkor talán helyére kerülnének a dolgok a zavarodott, üres vagy sötét fejekben, és megvilágosodnának a felől, hogy ugyan vajon hogyan és miért is „Fidesz intézmény” a Terror Háza Múzeum! És hogy (többek között) azért az intézkedésért, amely ezt az intézményt létrehozta, még valódi hibái is (amilyeneket egyébként a legjobb kormányzat is elkövethet), eltörpülnek és megbocsáthatók.

Legfeljebb így esetleg valamivel kevesebb hazai fiatal fog érettségi után jelentkezni a CEU-ra. Amelynek bizonyra most sem tartozik a preferált szakdolgozati témái közé (a „gender” tematikával ellentétben) a Terror Háza Múzeum.

K. I. B.

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!