A vidék és nagyváros szembenállása Oswald Spengler nyomán

 

            Márki-Zay Péter miniszterelnök jelölt kampányának egyik visszatérő eleme a vidéki lakosság sértegetése volt, de a vidék lenézése jellemezte a kimúlt SZDSZ-t, és jellemzi a belvárosi értelmiséget, az örök progresszívet is. A város és vidék filozófiai szembenállása tükröződik az immár évszázados népi-urbánus vitában is. A 2022. évi országgyűlési választási vereség után pedig az ellenzék szavazatszámlálói – néhány felületes benyomás alapján – nyilatkoznak bicskanyitogató módon a FIDESZ-re szavazó vidékiekről. A vidék és Budapest közti politikai szembenállás döbbenetes mértékét bizonyítja, hogy dühös balliberális fiatalok felvetették azt, hogy a fővárost el kellene szakítani Magyarországtól! Ez az a pont, amikor ideje van a vidék és nagyváros szembenállásának okait mélyebben megvizsgálni. Ehhez Oswald Spenglernek a „Nyugat alkonya” című monumentális műve ad biztos talapzatot. A könyv 1923-ban került kiadásra, és benne a szerző még száz évet jósolt a nyugati civilizációnak. Éppen itt tartunk most.

 

Spengler az első kötetben leszögezi: „A jelenkor nem a kultúra, hanem a civilizáció korszaka.” Spengler után szabadon és tömören: a kultúra a lélek, a civilizáció pedig a technika. Véleménye szerint, egy nagy kultúra vagy birodalom hanyatlásának biztos jele a világváros megjelenése. A szerző szerint az erkölcsi és kulturális hanyatlás fő oka minden korban a pénz utáni mértéktelen hajsza, aminek színtere a világváros. Spengler: „Világváros és vidék…ezt a problémát mi, jelenleg élők épp korunkban éljük át…a földdel együtt növekvő népek helyett egy újnomád, egy parazita tűnik fel, a nagyvárosi lakos, az alaktalanul hullámzó tömegben fellépő, tradíciókat nélkülöző, vallástalan, intelligens és terméketlen tényember, aki mély ellenérzéssel viseltetik a földművelő néppel szemben.” Az „újnomád” mentalitás jellemző típusa az a mai tudós, aki a televízióban arról fantáziál, hogy ha feléljük csodálatos Földünket, más égitestre költözzünk át. Majd Spengler a második kötetben rámutat a vidék és nagyváros életszemléletbeli különbségére: „Mélyedjünk csak bele egy paraszt lelkébe, aki időtlen idők óta ül ősi rögein…Ősök unokájaként, jövőbeli unokák ősapjaként ereszt gyökeret a földbe.” Ez az utódokért érzett felelősség a pillére a fenntartható életvitelnek, és ez az attitűd hiányzik teljes mértékben a korlátlan pénzszaporításban hívő világvárosi lakosságból! Spengler: „Az óriásváros ezzel szemben kiszipolyozza a vidéket – telhetetlenül, az emberek mindig új tömegeit követelve és felemésztve, egészen addig, amíg egy már alig látható sivatag közepén végleg ki nem tikkad.” Modern korunkban a termelékenység utáni hajsza következtében vészesen elvékonyodott a földművelő népesség, a hagyományos erkölcsiség őrzője, a mindenkori állam talapzata. Ugyanakkor ki kell emelni azt, hogy a vidéki, kisvárosi, nem fölművelésből élő ember még nem szakadt ki teljesen a természetből, még mindig őrzi a józan paraszti észen alapuló életszemléletet, továbbá a vidéki ember nem hisz a világmegváltó eszmékben sem. Ez magyarázza a FIDESZ óriási támogatottságát vidéken, ahol még a normalitás győz a nagyvárosi abnormalitással szemben.

 

Spengler a második kötetben részletesen bemutatja azt a folyamatot, mely a mammon uralmához, és a pénzhatalom szimbólumához, a világváros megszületéséhez vezet. „Minden eredeti, tehát város nélküli gazdaság függ a kozmikus erőktől – a földtől, a klímától, az emberfajtától –, és ezáltal valóságos korlátai vannak.” Ezzel szemben a nagyvárosban: „…nincs akadálya annak, hogy „pénzt” szaporítsunk…Ezen alapul a kezdődő civilizációk feletti roppant hatalma is; nem más ez a hatalom, mint a pénz minden kultúrában más és más alakban megnyilvánuló, de feltétlen diktatúrájaVégül kialakul a teljesen szabaddá vált szellem félelmetes szimbóluma és gyűjtőhelye: a világváros; a középpont, amelyben végül a világtörténelem folyamata teljes és tökéletes koncentrációjában jelenik meg…Provincia lesz itt minden: az ország, a kis- és nagyváros ennek a két vagy három pontnak a kivételével…a XVII. században a Habsburg Madrid és a pápai Róma vezető nagyvárosok voltak, míg London és Párizs világvárosai a XVIII. század vége óta a provincia rangjára nem szorították őket…Minél nagyobb lesz a gazdagság, amely egyesek kezében koncentrálódik, annál inkább a pénzkérdés körül forog a politikai hatalomért folytatott harc…Nem az erkölcs elfajulása ez, hanem maga az erkölcs; az érett demokrácia erkölcse…demokrácia talaján az alkotmányos jogok pénz nélkül semmit sem jelentenek, pénzzel viszont annál többet.” A mai pénzügyi központok, azaz a Spengler által definiált világvárosok: London City, New York, Frankfurt és Basel. A pénzhatalmi világelit a felsorolt „világvárosokból” uralja a világot a számítógépes banki hálózatokon keresztül. Ehhez a tőke szabad áramlása biztosítja a jogi keretet, melyet a balliberális média vívmánnyá nemesített. Olyan tömegű pénzt képes percek alatt megmozgatni, mely a nagyobb országok pénzügyi rendszerét képes megrendíteni, a kisebb országokét pedig bedönteni, ha bankárok érdekei úgy kívánják.

 

A világváros/nagyváros lakosságának lelkét a pénz utáni hajsza végzetes módon megmérgezi. Korunkban az emberi érték egyetlen mérőszáma a vagyon lett, az élet célja pedig a vagyonszerzésre redukálódott. Ez a szemléletmód vezet a kultúra halálához! A nagyvárosban élő, közösségi korlátok alól felszabadult, gyökértelen, identitás nélküli „újnomádság” körében alakul ki és hódít a hedonizmus, a mának élés filozófiája. Spengler: „Az intellektuális feszültség a pihenésnek már csak egyetlen, sajátosan világvárosi formáját ismeri: a feloldódást, a szórakozást. Az igazi játék, az életörömök, az élvezet, a mámor a kozmikus taktusból születtek, de igazi lényegükben itt már nem ragadhatók meg. Ami helyette van: a legintenzívebb gyakorlati gondolkodási tevékenység felváltása ellentétével, a tudatos hülyüléssel, a szellemi feszültség feloldása a sport testi feszültségével, a testi feszültség feloldása a „gyönyör” érzéki feszültsége révén, szellemi „izgalmak” helyett a játék és a fogadás izgalma, a napi munka tiszta logikájának pótlása tudatosan élvezett misztikával – ez tér vissza minden világvárosban. Mozi, expresszionizmus, teozófia, boksz mérkőzések, négertánc, póker és lóverseny – ezt láttuk már Rómában is.” A nagyvárosi erkölcstelenséghez, nihilizmushoz csupán egyetlen kiegészítést teszek, amit Spengler sem láthatott előre, ez pedig a szexuális devianciáknak oltárra emelése. Ennek torszülötte az eszement és természetellenes gender mozgalom, melynek valódi céljai a társadalom atomizálása, és a fehér ember demográfiai öngyilkosságba való hajszolása. A hedonista embert –  még ha iskolai végzettsége magas is – nem érdekli a jövő. A nagyvárosi „újnomád” – korlátlan szabadsághoz való jogra való hivatkozással – szemrebbenés nélkül mondja fel a generációk közti sok évezredes íratlan szabályt is: engem felneveltek szüleim, én is köteles vagyok utódokról gondoskodni, mert a társadalom hosszútávon csak így működhet. Spengler: „…a civilizált ember terméketlensége...E jelenség mögött minden kétséget kizáróan a metafizikai halálingerlés lényegi formája áll. A világvárosok utolsói lakói már nem akarnak élni…hogy utolsók lesznek, már senki nem érzi végzetnek”. Itt tart most a Nyugat. Amikor pedig Magyarország a fenyegető demográfiai katasztrófa elhárítása érdekében családtámogatási törvényeket léptetett életbe, német angol és skandináv progresszívek – hamis indokokra való hivatkozással – gyűlölködve rontottak rá miniszterelnökünkre, mert szerintük az, amit kormánya csinál, az maga a nácizmus. De hogyan jutott el a Nyugat a demográfiai öngyilkosságig? Spengler: „…a végsőkig feszített intelligencia már semmi okot nem lát létezésükre…A nagy fordulat akkor következik be, amikor egy nagyműveltségű nép mindennapi gondolkodásában „indokokat” kezdenek keresni a gyermekek létezésére…Az ősi népek bő gyermekáldása természetes jelenség...Ahol egyáltalán tudatosulnak születési indokok, ott maga az élet vált kérdéssé…Az ősasszony, a parasztasszony anya: gyermekkorától vágyott minden női sajátossága ebbe a fogalomba fut össze. Most azonban megjelenik az ibseni nő, a barátnő – az egész világvárosi irodalom legfőbb hősnője, a skandináv drámától a párizsi regényig. Gyermekek helyett lelki konfliktusai vannak, a házasság csupán iparművészeti feladat, és abban merül ki minden, hogy a felek kölcsönösen megértsék egymást…Mindannyian önmaguknak akarnak élni, és mindannyian terméketlenek…Ezen a lépcsőfokon veszi kezdetét minden civilizációban az iszonyú elnéptelenedés több száz éves korszaka...A /Római/ Impérium a legteljesebb békét élvezte…Nervától Marcus Auréliusig…Mindennek ellenére gyorsan és tömegesen fogy a népesség…Először Itália, aztán Észak-Afrika és Gallia, végül a spanyolok földje…néptelenedett el…Rómának az V. században már csak egy falunyi lakosa volt, mindazonáltal a császári paloták még lakhatók voltak. Ezzel a képpel ér véget a városok történelme…Ha a koraidőt a városnak a vidékből való megszületése jelenti, és a későkort a város és a vidék közti harc, akkor a civilizáció a város győzelme, mely révén megszabadul ugyan a föld kötöttségétől, de amelyben tönkremegy ő maga is.” Ez Spengler pesszimizmusának végső esszenciája!

 

Spengler szerint a világváros létrejötte törvényszerű: „A világváros kőkolosszusa áll minden nagy kultúra életfolyamatának a végén…Házaik…puszta szálláshelyek…bérlők és ágyrajárók tömege kezd ebben a háztengerben szállásról szállásra vándorolni, akkor alakul ki teljesen az intellektuális nomádság…Látni vélek 2000 után  – városelképzeléseket tíz-húszmillió emberre…Iszonyatos nyomor, az életszokások elvadulása, melyek már most ősembereket nevelnek…ezt jelenti ezekben a pompás tömegvárosokban élni…De sem a nyomor sem a kényszerűség, sem a fejlődés tébolyodottságának a felismerése nem csökkenti ennek démoni képződménynek a vonzerejét.” Spengler diagnózisa tökéletes, korunkban a megavárosok rákos daganatként burjánzanak az elnéptelenedő vidék közepén. A KSH 2018. évi adatai szerint a világ népességének már 55 százaléka városlakó, 33 város lakossága már meghaladja a tízmilliót, ezek a megavárosok. A három legnagyobb megaváros: Tokió 37, Delhi 29 és Sanghaj 26 millió fővel. Spengler jóslatának  veszélyességét akkor foghatjuk fel teljes mélységében, ha meghatározzuk egy világváros ökológiai lábnyomát, tehát annak a területnek a nagyságát, mely környezetszennyezés nélkül képes eltartani a világváros lakosságát. Innen üzenem a fővárost elszakítani szándékozó fiataloknak, hogy Budapesten – ami még messze nem megaváros – a lakossági fogyasztás ökológiai lábnyoma 2013-ban 4.395.000 gha volt, azaz 43.950 km2, ami az ország területének csaknem a fele (Területi Statisztika 5. sz táblázat – 2019.)  És ebben a mutatóban csak a lakossági fogyasztás van benne!

 

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy Spengler a kultúrát egy növényhez hasonlítja, mely megszületik, fejlődik, virágzik, majd szükségszerűen elhal. A Nyugat hanyatlásának okát a kultúra elhalásában látja, ami a mammon trónra emelése miatt szükségszerűen következik be. Ekkor ugyanis a nagyvárost már többségében hedonista életvitelű „újnomádok” lakják, akik „már nem akarnak élni…” Egy emberöltő múlva több nyugati országban a muzulmánok tömeges bevándorlása és szaporodása, valamint az őslakosság „egykézése” miatti népességcsere mértéke olyan kritikus mértéket ér el, ami már a gazdaság működőképességét veszélyezteti. Ennek alapján, húsz-harminc évig kell kitartanunk, mert akkor a minket folyamatosan támadó Nyugat végelgyengülésben össze fog roskadni, mint annak idején a Római Birodalom. Egy tál lencséért – ezek a Brüsszel által visszatartott pénzek – nem áldozhatjuk fel Magyarországot és benne gyermekeink és unokáink jövőjét, ami persze nem jelenti azt, hogy a nekünk járó pénzért nem kell küzdenünk.

 

Válaszúthoz érkeztünk. Vagy beletörődünk Spengler következtetésébe, miszerint minden kultúra élettartama véges, és ez esetben sodródunk az árral, vagy megpróbálunk a fenyegető végzet ellen tenni. Spengler korához viszonyítva a helyzet ma annyival rosszabb, hogy a kultúrát pusztító kór már nemcsak spontán módon terjed, hanem azt, a brüsszeli elit felülről akarja rákényszeríteni a társadalmakra. Mivel azonban a pusztító kór okát Spengler nyomán már ismerjük, mégis tehetünk ellene! A napjainkban végkifejlethez érkező kulturális háborúban – véleményem szerint – a Kormány feladata kettős. Egyfelől – Spengler megállapítására alapozva – minden eszközzel támogatnia kell a vidék anyagi és kulturális felzárkózását, ezzel fékezve a városba áramlást. Ismeretem szerint a vidék felemelése már kormányprogram. Másfelől, az oktatásba és nevelésbe vissza kell hozni a humán műveltséget, ugyanis a szórakoztatóiparból és a médiából áradó kultúrszennynek csakis a művelt ember képes ellenállni! Ez a program nem más, mint keresztényalapú identitásunk megerősítése. Fel kell hagyni az értéksemlegesség képtelen elvével, mert az minden nevelési szándékot ellehetetlenít! Az a nemzet pedig halálra van ítélve, amelyben a az ifjúságot olyan szellemben tanítják, amilyent a magyar Történelemtanárok Egyesülete vall: a „tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat formálása kifejezetten káros, mert kötelező ideológia.” (MN 2021.03.12. Bánó Attila) Talán ez az indoka a Magyarságkutató Intézet megalapításának. Azt is érdemes észben tartani, hogy a műveltség nem azonos az iskolázottsággal! A nemzeti médiára is két fontos feladat hárul. A tömegeket egyrészt fel kell világosítani arról, hogy a történelem a XX. századtól kezdve nem a saját medrében folyik, azt a világmegváltó eszmék mindenkori hirdetői, az örök forradalmárok már több mint száz éve rendre kisiklatják. Ezek az örök progresszívek az anarchisták, a kommunisták, a nemzeti szocialisták és napjainkban a pénzoligarchia szolgálatába állt liberálisok. A Frankfurti Iskola szellemi vezetői tudományos alapossággal vizsgálták a nyugati kultúra főbb elemeit: kereszténység, kapitalizmus, tekintély, család, hierarchia, erkölcsiség, hagyomány, szexualitás, önmegtartóztatás, lojalitás, hazafiság, nacionalizmus, faji szemlélet és a hagyományok. Ezt követően, az alapítók szellemi utódai sebészi pontossággal határozták meg hagyományos kultúránk elleni támadás célpontjait. A rombolás mai végcélja a nyílt társadalom megvalósítása Karl Popper elvei alapján. Az ő legjobb tanítványa pedig Soros György. Minderről a fehér ember kultúrája elleni összeesküvésről az átlagos állampolgár mit sem tud, amin sürgősen változtatni kell! Másfelől, a nemzeti médiának folyamatosan, de nem hatásvadászó módon kell bemutatnia a nyugati országokban zajló gazdasági és társadalmi folyamatokat azért, hogy a magyar választópolgár tisztán lássa azt, hogy hová vezet a parttalan liberalizmus, a korlátlan szabadság, és mit jelent a nyílt társadalom a maga valóságában. E tekintetben történelmi hátrányunk most végre előnyünkre fordulhat, ugyanis a szakadékhoz a Nyugat áll közelebb.

 

Fenti, stratégiai jellegű feladatok mellett jelentősen javítani szükséges a kormányzati kommunikáció hatékonyságán is, mivel a több évtizedes ellenálláshoz kevés az 53 százalékos támogatás, amit a FIDESZ a választáson listán elért! Spengler óta tudjuk, hogy a kultúra halálát a nagyvárosi, hedonista lakosság többségbe való kerülése okozza. Ebből kiindulva, alaposan meg kell vizsgálni azt a jelenséget, hogy iskolázott emberek, egyetemisták (Szeged és Pécs) és vállalkozók (agglomeráció) tömegei miért szavaznak egy olyan pártkoalícióra, melynek nincs meghirdetett gazdasági és társadalmi programja, és amelyik nyíltan hirdeti, hogy adót fog emelni, eltörli a családi kedvezményeket, beengedi a migránsokat, szabad utat ad a gender őrületnek és felborítja a társadalmi rendet? Számomra úgy tűnik, hogy ez a jómódú nagyvárosi választói réteg nincs tisztában azzal, hogy mit veszítene, ha ez az ellenzék kerülne hatalomra. Amit javaslok, az nem elvtelen kormánypropaganda, hanem statisztikai adatokon alapuló felvilágosítás a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatók alakulásáról! Ezekből közérthető diagramokat kell készíteni 2010. évi indítással, mert nem a mutatók pillanatnyi állapota a fontos, hanem a változások iránya. (Az inflációs hatás kiküszöbölése céljából a gazdasági mutatókat aktuális euróban kellene kimutatni!) Továbbá, kiemelt feladatnak tekintendő a korrupciós vádak semlegesítése, mert Brüsszel erre való hivatkozással fogja visszatartani a nekünk járó pénzeket. A korrupció örökös, de sosem bizonyított vádja mélyen beégett a tájékozatlan választópolgárok agyába is.

 

A 2024. évi önkormányzati és EP választásokig a fővárosi balliberális dominancia – fenti javaslatommal – meggyőződésem szerint lényegesen csökkenthető lenne. A vidék és Budapest szembenállásának csökkentése egyébként is nemzetstratégiai ügy, mert a több évtizedes verbális polgárháborúnak már a népegészségügyi következménye is felmérhetetlen. A gyűlölet ugyanis lelkiséget torzító tényező, az életminőség megrontója, sok betegség oka. Az ellenzék legfőbb eszköze pedig az eszement Orbán-gyűlölet, melyet csakis tényeken alapuló felvilágosítással lehet visszaszorítani.

 

Zárszóként megjegyzem, hogy az örök progresszív vidéki vereségének fő oka Spenglert idézve: „…bármely világváros a hazájának számít, de a legközelebbi falu már idegen vidék.” Nincs affinitásuk a vidékhez!

B.P.
aki az egyetemi éveitől eltekintve mindig falun lakott

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!