Az új, modernkori népvándorlás, vagy inkább menekültáradat kapcsán nem tud nem eszembe jutni Tiborc híres mondata a Bánk bán-ból: „…de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek?”. S ebből a szempontból talán nem is fontos, hogy ki minősül politikai, etnikai vagy vallási okból menekültnek, ki jobb életre vágyó gazdasági bevándorlónak, és ki bűnöző haszonlesőnek. A lényeg másutt van. A lényeg abban rejtőzik, hogy mi válthatta ki a készülődő humanitárius katasztrófát? Mert a most jelentkező világméretű problémát, és főként annak várható következményeit nem fogja megoldani sem a kerítés, ha még oly magas és hosszú is. És nem oldja meg egy esetleges, összehangolt uniós, egyelőre ismeretlen terv, sem egy korlátok nélküli európai befogadás, még önkéntes kvótákkal sem. Minél több, nem európai kultúrájú embert fogad be ugyanis az Únió, annál többen jönnek majd. Az emberi psziché már csak ilyen. Aztán elkövetkezik, hogy a befogadó omlik össze. Persze, rövid távon, csupán etikai és humanitárius szemlélettel nincs más lehetőség, mint a befogadás, az eltartás. A végtelen empátia. De adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Tudjuk a választ. Képtelenség. Erre még Európa sem képes. Hát akkor mi a megoldás? Mi az a megoldás, amely hosszú távra néz, lecsillapítja a vándorlás vágyát, és a kizökkent időt visszatolja eredeti helyére? Nem lehet más, mint annak a ténynek az orvoslása, amely lassan a fél világ anarchiáját kiváltja. Nem tüneti kezelésre van szükség, hanem a betegség valódi okának feltárására. Ez azonban nyilván hosszú időt, komoly elemzéseket, és a fejlettnek mondott világ szemléletének teljes megváltozását igényli. Addig meg persze maradnak a tüneti megoldások, a kerítések, a határzárak, az esetleges kvóták, és jönnek a már egyre inkább jelentkező összetűzések, szemetelések, rongálások, erőszakos cselekedetek, és – most még csak étel – lopások. Mert hosszú távon képtelenség azt tervezni, hogy Európától teljesen idegen kultúrák képviselőinek a kontitnens lakossága meghatározó részét kitevő tömege telepedjen le az uniós országokban. Mi, európaiak ide születtünk. A most hazájukat elhagyni készülő embertársaink pedig tőlünk délre, vagy éppen keletre. Mert így rendeltetett. Más kultúrába, más körülmények, más életfeltételek, más éghajlati tényezők közé. Mi is megvívtuk a magunk harcait egy jobb világ kialakításáért, nem is kevés véráldozattal. Igaz, voltak, akik elhagyták hazánkat a nehezebb időkben, de többen, sokkal többen itt maradtunk, és küzdöttünk. Sok millióan nem menekültünk el semmilyen, akár életünket fenyegető veszélyben, nyomorban sem. Nem vártuk mástól életünk megváltását. Küzdöttünk, és küzdünk ma is. Persze tudjuk, hogy népvándorló barátaink jelentős része is hosszú évek óta nyomorban, sokszor életveszélyben, de legalábbis nem működő társadalmakban él. Sokan nem vágynak másra, mint egy nyugodt szállásra, tanulásra, ételre, italra. Arra, hogy hagyják őket békén élni. (Megjegyzem, honfitársaink között is számosan vannak még mindig olyanok, akik szintén csak erre vágynak.) És itt a lényeg. Kik és miért teszik lehetetlenné az elvándorlók jövőjét? Mi az a földöntúli erő, amely milliók életét képes tönkre tenni, s amely a legnagyobb számú emberáldozatot szedi a földön? Tartok tőle, hogy ez nem más, mint a hatalomvágy, a másik leigázásának végtelen bűvölete. A pénz, az anyagi javak hajhászása, ha kell, hát kreált háborúk árán. A más országok életébe, Isten által meghatározott körülményeibe való erőszakos beavatkozás, csupán haszonszerzés végett, gyakran vérlázítóan mézes-mázos humanitárius köntösbe bújtatva, a jobbítás és segítés valódi szándéka nélkül. Mert aki valóban csak segíteni akar, az nem vet szelet, és nem arat vihart. Mint ahogy Teréz anya, Csaba testvér, a Máltai Szeretetszolgálat, s még sokan mások „csupán” jótékonyan avatkoznak be mások életébe, csendben és alázattal. A legtöbb elvándorló manapság Közel-Keletről, a Balkánról, és Afrikából indul el. Szíriából, Afganisztánból, Koszovóból, Eritreából, Szudánból. Van-e valami közös ezekben a jobb sorsa érdemes, sok esetben gazdag ásványi kincsekkel, remek mezőgazdasági lehetőségekkel rendelkező államokban? Sajnos, igen. Ha a történelmüket megismerjük, láthatjuk, hogy a közös elem a nyugati civilizáció gátlástalan megjelenése. Leginkább gyarmatosítás, vagy belháborúba való intenzív beavatkozás formájában. Nézzünk néhányat közülük, és most ne essen szó az elmondhatatlanul embertelen és gátlástalan Iszlám Állam létrejöttének valós okairól, szándékairól, kegyetlenkedéseiről. Eritrea olasz fenségterület volt a gyarmati időszakban. Később az Etiópiával folytatott függetlenségi harcaiban feltűnik az USA, majd a Szovjetúnió. A két nagyhatalom egymással szemben állva a XX. század második feléig jelen van ebben a kelet – afrikai államban. Hatalom, pénz, fegyverkezés. Mindebből vajon mit értettek azok az emberek, akik, vagy akiknek a gyermekei ma menekülnek hazájukból? Mit értettek mindebből azok, akiknek a várható élettartama 57 év körül van, akiknél a csecsemőhalandóság 70% feletti, s akiknél az írástudatlanság 75 %-os? A halászat, a nomád pásztorkodás a kenyerük. Ők vajon mire lesznek képesek Európában? Szomáliában is jelen voltak a gyarmatosító európaiak. Britek, olaszok. Aztán 1970-és 88 között véres háborút vívott az ország a Szovjetúnió és Kuba által támogatott Etiópiával. Megint a nagyhatalmi törekvések, a beavatkozás. A háború által szétzüllesztett országban pedig 1990 óta tart a polgárháború, a törzsek anarchiája. A férfiak várható élettartama 46, a nőké 49 év. Az írástudatlanság 62 % körül van. A megélhetési forrás a nomád állattenyésztés. Szíria sajátos eset. Mindig is birodalmak, kultúrák ütközőpontja, hatalmi törekvések célpontja volt, mert fontos kereskedelmi utak kereszteződésében fekszik. 1920-ig Isztambul irányította, majd elfoglalták az angolok és az általuk fellázított arabok. Aztán jöttek a franciák, akiktől való függetlenségét 1944-ben nyilvánította ki az ország. 2011-től, az Arab Tavasz hatására kitört a szíriai polgárháború, és ma is teljes káoszban folyik a zsoldosok által támogatott kegyetlen és véres belső harc a kormányerők és az ellenzék között. Miért másért, mint a hatalomért. A zsoldosok között csecsenek, afgánok, arabok, kurdok, európaiak találhatóak. Itt is viszonylag magas az írástudatlanság: 23%-os. Koszovó mindig is Jugoszlávia legelmaradottabb térsége volt. Létrejötte a Jugoszlávia szétesése után kitört, az albán-szerb nacionalizmus ütközéséből folyó koszovói háború eredménye: 2008 februárjában kiáltotta ki függetlenségét. A vitatott jogállású balkáni országot mi elismerjük, de a világ országai nem mind tesznek így. Ipara nincs, bevételi forrásának a cigaretta-és üzemanyag csempészetet tartják. Menekülnek az ott lakók, mert jobb életre vágynak, pedig rengeteg ásványi kinccsel rendelkeznek. Csak nincs olyan kormányzati erő, amely összefogja őket, és kihasználja az ország előnyeit. A korrupció, a rövidtávú gondolkodás, a pillanatnyi hatalomért való küzdelem mindent felemészt. Afganisztán újkori történelmében is olyan civilizáltnak mondott országokkal találkozunk, mint az Egyesült Királyság, Szovjetunió, vagy az USA. Úgy tűnik, nem tanítani, vagy kultúrprogramot, esetleg egészségügyi felvilágosítást tartani voltak Afganisztánban, ahol a várható élettartam 47 év, az írástudatlanság 64 %-os. Hát többek között ezek azok az országok, amelyek lakosai milliós nagyságrendb
en várják Európától és benne hazánktól, hogy befogadjuk, eltartsuk, képezzük, tanítsuk őket. Bárcsak megtehetnénk. De adhatunk-é „mindenik szűkölködőnek”? Az emberi szerencsétlenségre ráépülő aljas, csupán anyagi haszonszerzésre specializálódott bűnözők szervezésében az embercsempészeti iparág ontja a hazug és téves információkat európai lakásról, kocsiról, nagyvonalú életről. Pedig ők is tudják, ez hiú remény. S amíg a nagyhatalmak nem ismerik be, hogy hol, mikor és mit tettek rosszul a múltban hatalmi és egyéb érdekeik által vezérelve ezekkel az országokkal kapcsolatban, és nem hozzák helyre tetteiket közvetlen anyagi támogatással, iskolák, egészségügyi intézmények építésével, felvilágosítással, jószolgálati fellépéssel, addig valóban nincs más, mint a tüneti kezelés. A kerítés, a határzár, és az elkeseredés. Az elkeseredés azon, hogy mit tett az emberiség civilizáltnak mondott része a világgal. A nagyhatalmak, köztük Európa mai meghatározó hatalmainak általuk tán fel sem ismert lelkiismeret furdalása nem osztható meg kvóták szerint. Mert bármely régen is követték el a fegyveres beavatkozás, vagy a gyarmatosítás bűnét, történelmi távlatban azok percekkel ezelőtt történtek, és pszichikai következményük most csapódik le. Az pedig egyáltalán nem elegáns, hogy az Unió a tehetetlenségét finomkodó, lekicsinylő kritikákkal próbálja meg palástolni olyan országokkal kapcsolatban, amelyek ugyan teljesen vétlenek a kialakult helyzetben, de az egyetlen, ésszerű megoldással próbálják megakadályozni Európa összeroppanását, és elérni évezredes kultúrájának, gyökereinek és vívmányainak megtartását. Uraim és Hölgyeim ott Európa, Amerika, és Oroszország tetején! Szálljanak végre magukba, és ismerjék el, hogy a pénz és a hatalom nem boldogít. Ideig-óráig talán úgy tűnik. De Isten végül mindent elrendez. Addig pedig mi hadd tegyük a dolgunk, hogy megkíséreljük megtartani a már ezer sebből vérző Európát Önöknek, és magunknak. Mint tettük azt a történelmi török időkben is, végvári országként.
Szerző
