A törvény elfogadása ellentétes az európai normákkal; valamint sérti az alapvető emberi jogokat, így az anyanyelvhez való jogot is. A szlovák államnyelvtörvény jelentősen korlátozza a szlovákiai magyar és más nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és közösségi kibontakozását. Ettől kezdve országosan ismertté vált a nyelvtörvény magyar-ellenessége. Tegyük hozzá rögtön, hogy a törvény általában is kisebbség-ellenes és diszkriminatív, mert miközben súlyosan sérti a magyar, a német, rutén, ukrán kisebbség nyelvhasználati jogait, a cseh nyelvre egy sor területen nem vonatkozik. Nem véletlen, hogy Csehország politikusai – és a gyakran oly demokratikusnak misztifikált értelmiségi elitje – most mélyen hallgat.
Az elfogadott törvény szerint a kisebbségek (így a majd 600 ezres magyarság is) számos helyzetben csak súlyos pénzbüntetés terhe mellett használhatja anyanyelvét, amikor azonos anyanyelvűekkel hivatalból érintkezik. A törvény teljesen ellentétes a Magyar-szlovák Alapszerződéssel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelvével, valamint az Európa Tanács és az Európai Unió törvényeivel és állásfoglalásaival.
A téma akkor került be igazán nagy erővel a média nyilvánosságába, amikor a Magyar Köztársaság elnökét augusztus 21-én „nem kívánatos” személynek nyilvánította a szlovák diplomácia és ezzel gyakorlatilag megakadályozta, hogy belépjen az országba. A Fico-kormány arcátlan viselkedése a magyar politikusok többségét is meglepte, diplomatáink közül sokan értetlenül és tehetetlenül álltak a történtek előtt. Augusztus 21-e egyik következménye, hogy a nemzetközi közvélemény is felfigyelt arra, ami Szlovákiában zajlik, s az egyesült Európában példátlan köztársasági elnöki kitiltás következtében reflektorfénybe került a szlovák kisebbség-ellenes nyelvtörvényt is.
Le kell szögeznünk, hogy a magyar-szlovák konfliktus okozója nem a magyar köztársasági elnök látogatási kísérlete, hanem a szlovák kormány „janslotas” összetétele, mely tudatosan gerjeszti az etnikai feszültséget. Legyen az is egyértelmű mindenki számára, hogy nem egyszerűen magyar-szlovák ellentétről van szó, a konfliktus fő vonala az európai demokráciákra is veszélyes soviniszta hangon beszélő, kormányzó szlovák politikusok és az európai értékeket valló demokraták között húzódik. Ez utóbbihoz pedig nemcsak a magyarok és sok európai ország polgárai tartoznak, de azok a szlovákok is, akik felemelték szavukat a nyelvtörvény ellen. A gazdasági válságnak sokféle kezelési lehetősége van, de Európában semmiképpen sem járhat együtt a szabadságjogok szűkítésével, a demokratikus intézmények gyengítésével. Közép-Európában különösen nem. Legyen erre intő példa, hogy a múlt század 30-as éveiben a nemzeti szocializmus Németországban és a bolsevizmus Oroszországban ezt az utat választotta, de hasonlóképpen tette Franco- és Ceausescu diktatúrája is. Minden bajok okozójának és a legfőbb ellenségnek a kisebbségeket és nemzetiségieket kiáltották ki, majd nyelvhasználatukat, szabadságjogaikat korlátozták, hogy aztán üldözzék és megsemmisítsék őket. Európa kiálts és tiltakozz! Amíg nem késő!
Mit tehetnek ilyekor a magyarok. Bibó István szerint, ha válságos helyzetben vagyunk, akkor mindig Európa lelkiismeretére hivatkozunk. Csakhogy van-e neki lelkiismerete? Lehet, hogy nincs, lehet, hogy van, de kőszívben zárva? A napokban olvashattuk, hogy az Európai Uniós országok nagykövetei egymás után fejezik ki szolidaritásukat a budapesti meleg-fesztivál résztvevőivel: Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Hollandia, Csehország, Norvégia, Szlovénia, sőt: Kanada, USA. Nem emlékszem, hogy a felsorolt demokratikus államok nagykövetségei szolidaritásukat és támogatásukat fejezték volna ki a magyar népnek az elmúlt években bármikor is. Eddig hallgattak a nyelvtörvény kapcsán is. Most pedig különösen csendben voltak, amikor a schengeni törvényeket megsértve egyik szomszédunk nem engedte be a magyar államelnököt. Tényleg az a helyzet, hogy a homoszexuálisok felvonulása európai érték, a kisebbségi nyelvhasználat vagy a személyek szabad mozgása már nem az?! Milyen értékeket hordoz Európa lelkiismerete, mire is apellálhatunk?
Mi akkor is tesszük a dolgunkat, mert magyarok és demokraták vagyunk! Itt állunk, másként nem tehetünk! Kötelességünk a szabadság és a demokrácia Európájának értékeit építenünk, még ha az alapoktól kell is kezdenünk. Ha a politikusok nem értik, akkor megértik a civilek, és értessék meg ők a politikusaikkal! Csak így, együtt tudjuk felébreszteni a vén kontinens alvó lelkiismeretét.
A civilek petíciói eljutottak és eljutnak Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, Strasbourgba, az Európai Bíróságra, és jussanak el az ENSZ-be, a Fehér Házba, Latin-Amerikába és Ausztráliába: Mindenhová, ahol értik, mi az, hogy humanizmus, szabadság, demokrácia, és fontosnak is tartják az érte való küzdelmet. A magyarok legszélesebb összefogása – itthon és szerte a világban – segíthet, hogy tiltakozó szavunk eljusson mindenhová. Követeljük a törvény azonnali hatályon kívül helyezését és az Európai Uniótól egy olyan Bizottság felállítását, mely „monitoringozza” egyrészt Szlovákiát, másrészt egy Alkotmánybíróságnak megfelelő norma-kontroll alá vet Európában minden ezután születő kisebbségi- és nyelvtörvényt.
Ennek alátámasztására hirdette tiltakozó nagygyűlését a Civil Összefogás Fórum szeptember 1-én, 14.30-ra a Szlovák Nagykövetség elé. Követeléseinket tartalmazó petíciónkat átadjuk a szlovák nagykövetnek és az Európai Unió magyarországi képviselőjének is. Felolvassuk bojkott felhívásunkat is. Neves magyar, szlovák és spanyol közéleti személyiségeink mellett, ismert művészek tesznek hitet a szabadság mellett és építik Európa régi-új értékeit: Oberfrank Pál, Varga Miklós, a Kormorán Együttes. Rendezvényünk egy időben lesz Dunaszerdahelyi Stadionban a nyelvtörvény ellen demonstráló magyarokkal. Örömmel közöljük, hogy hasonló nagygyűlést szervez aznap Brüsszelben is a Magyar Hullám Közéleti- és Kulturális szervezet, amelyhez csatlakoznak magyar EP képviselők, valamint Európa velünk szolidáris, demokratikus politikusai és civiljei is. Délután 3-kor a pedig négy kontinensen félreverik a harangokat, hogy felhívják a világ figyelmét a veszélyre. A Felvidéken és Magyarországon, Belgiumban, Varsóban, Dániában és Spanyolországban ugyanúgy szólnak a harangok, mint Buenos Airesben, Caracasban, New Yorkban, Cleavlandben és Melbournben.
Szeptember 1-én a harangok hangjai találkoznak – a szabadság szellemében! Legyünk hát sokan, legyünk elegen!
