Furcsa helyzeteket élünk meg, mi magyarok. Ép ésszel nehéz felfogni a körülöttünk kialakult politikai és gazdasági viszonyokat.
A politikai sziruppal átitatott, Brüsszel által diktált jogállamisági önkényuralmat az illegális embercsempészek által vezérelt migránskvóta rendszert mára az uniós vezéralakok megrendelésének tekinthetjük.
Ezzel egy időben ki tudja honnan érkező dollárok fűtik az ellenzéknek titulált hazát kiárusítókat, akik nem titkolva büntetlenül a kormányzat puccsolására készülnek (tisztelet a kivételnek). Ha a fentieket összeadjuk, hozzávesszük az USA és az EU retorziós magatartását, akár a testvérgyilkosság is eszünkbe juthat.
Magyarázhatatlan, hogy amikor Európa szuverenitását, gazdaságát, évezredes kulturális hagyományait kellene védenünk, a politikai globalizáció szelleme és a birodalmi szemlélet módszeresen ránk telepszik.
Volt gyarmatosítók sötét bűnei nem feledtetik a Willkommenskultur üzenetét, amely az Unió egyik legnagyobb tévedése és az üzenetet küldők vezeklését nem helyettesítheti.
Sok megélhetési politikus gondolja, hogy akár Európát cserébe lehet adni azért, hogy az egykézben kialakított föderatív államtól országaikban helytartóiszerepet kaphatnak. Mindez úgy történhet, hogy a nemzetállamokat eltüntetik, és a kialakított imperializmust csodademokráciának nevezik.
Az USA a világcsendőr szerepében időnként saját népén is erőszakot vesz. A most hatalmon lévő demokraták az orosz-ukrán háború támogatásával – annak ellenére, hogy villámháborút ígértek – több tíz évig tartó, halált osztó konfliktusba sodornák Európát. Eszmeiséget tükröző ideológiai drónjaik is egyre nagyobb mértékben járulnak az orosz-ukrán háború eszkalációjához. Szövetségesként nem szeretnénk azt feltételezni, hogy nem csak Ukrajnáról van szó, hanem Európa államait is igába szeretnék hajtani.
Az Egyesült Államok népe egyre nagyobb számban felismeri, hogy a II. világháborúhoz képest helyzetük földrajzi távolsága Európától nem jelent védelmet. Ma már interkontinentális rakéták hordozzák az atomarzenált. A múltból is lehetne tanulni, a demokrácia exportja mindenütt csődöt mondott. A bölcsesség azt sugallná, amit az amerikai republikánusok is többségükben állítanak, hogy a béke a legerősebb fegyver, ezért prioritást adnak a gazdasági fölény versenyben történő megnyerésének, ezzel is biztosítva a jobb megélhetést az USA állampolgárainak.
Házunk táján, Magyarországon, de az Európai Unióban is egy letűnt korszak hívei próbálják a népfelség elvét sutba vágni. Sok országban megtörténhet, hogy a politikai vezetők az ott élő emberek megkérdezése nélkül saját boldogulásuk érdekében feladják nemzetük szuverenitását.
Az embereket érintő sorskérdésekről illik megkérdezni a választópolgárokat. Például egyszerűen így: „Támogatják-e a nemzetek szuverenitásának megszüntetését és egy európai uniós, birodalmi jelleggel bíró föderációs kormányzás létrehozását? Igen – Nem”.
A jelenleg regnáló uniós intézményrendszer a pénzhatalom birtoklóinak közbenjárásával politikai és jogi függőségbe szeretné hozni még a választások előtt az Unió államait.
A népfelség elvét és annak gyakorlatba történő megjelenését nekünk civileknek minden erőnkkel támogatnunk kell. 2024. június elején a döntés a nemzetek szavazópolgárainak kezében van. Ezért ne adjuk voksainkat olyan pártokra, akik a politikai és a nem indokolt gazdasági globalizáció hívei, szószólói, majd élvezői lennének. Országunk szuverenitását a 24. órában még megőrizhetjük.
Az Unióban a nemzeti érdekeket semmibe vevő pártok nyíltan, jelenlegi helyzetük és jövőjük fenntartásán szorgoskodnak. Folyik a korrupciós eredmények betakarítása, és a kapuzárás előtti pánikból kifolyólag az őket szolgáló jogszabályok elfogadtatása.
Ne hagyjuk gyermekeink és unokáink jövőjét. Itthon se higgyünk a sátáni szavaknak, az ígérgető Júdásoknak. Kétharmados többségünk még tovább bővíthető, mert láthatjuk például, hogy Budapesten is van tennivalónk. Ideológiai nézetkülönbségek ellenére evezzünk egy csónakban. Utasítsuk el a háborút, álljunk ki a béke mellett. Zárjuk el országunk határait az illegális honfoglalók elől. Őrizzük meg nemzeti szuverenitásunkat. A déli harangszó figyelmeztessen bennünket, hogy összefogással ismét megmenthetjük nemzetünket.
Csizmadia László
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
