A liberális diktatúra abszurditása
A liberális diktatúra napról napra fokozódik. Újabb és újabb híreket hallunk Nyugatról, de itthon is igyekszik felzárkózni a hazai baloldali ellenzék a „progresszív” irányzat abszurditásaihoz. Nemrég jött a hír, hogy Franciaországban eltörölték a jobboldali irodalmat és történelmet. Bár lehet, hogy nem is jobboldalinak kellene nevezni, hanem a normalitásnak. A francia egyetemek közöttük a Sorbonne valóságos kiképző központja a liberális gondolkodásnak, a minap már listát adott ki a baloldali kötelezően bevezetendő irodalomból, miközben törölték az eddigit. A történelem oktatása hasonló cipőben kezd járni, a bevezetendő könyvek a kolonizációval foglalkoznak, sorolják a fehér francia bűnlajstromot, miközben kihagyják, hogy helyi rabszolgaság is volt és az arabok is jelentős részt vállaltak a rabszolgaság gyakorlatában. A liberális diktatúra többek között a rasszizmust akarja végképp eltörölni, miközben sérül a történelmi igazság.
A diktatúra elsősorban a fehér faj büntetését akarja, amit tükröz a francia televíziónál hozott változtatás. Elbocsátották az 50 évnél idősebb fehér televíziós műsorvezetőket, ezek között nagyon népszerűek is vannak. E jelenség jelszava a sokszínűség miközben a fehér ember lett a bűnbak. Az őslakos francia már nem számít, mert elég volt a „sápadt bőrűekből” legyen diverzitás. Ez most világjelenség a liberális diktatúrákban, a rasszizmus ellenesség álcája alatt, most jön csak létre az igazi rasszizmus, a fehér ember ellen. Az egyetemeken sem hagynak már helyet más gondolatnak, nem jelenhet meg a jobboldaliság, mint érvényes gondolkodási forma, csak a baloldali és liberális. A média is ezt sugározza egész Nyugat Európában, és Amerikában. Alig találni már szigeteket, ahol a jobboldali gondolatnak még van helye, ennek terepei Magyarország és Lengyelország, nem csoda, hogy mint fehér hollókat, támadja a nyugati sajtó, és Brüsszel. A nyugati sajtóban Magyarország úgy jelenik meg, mint diktatúra, mert a gonosz szereti megfordítani az igazságot, saját jellemzőjét kiáltja a másikra. A nyugati sajtóban e kép kialakulásában hazánkról, nagy szerepe van az ellenzéknek, aki ezt a diktatúrázást álságos módon elkezdte.
Nálunk a sivalkodás megy, a demokrácia halála, meg diktatúra jelzőkkel, ha a kormány az eddig mindent uraló baloldali kultúra mellé az egyetemeken, a színházban, a jobboldaliságot is szeretné megjelentetni. Ezt tükrözik az egyetemi változtatások meg a Színművészetin, Vidnyánszky megjelenése, ami valóságos hisztériát váltott ki. Nonszensz, hogy a baloldal nem akarja beengedi a jobboldalt a kultúra területeire, ahogy a médiáját sem akarta. Miközben 10 éve jobboldali kormányzás van! Ha a kormány próbálja kiegyenlíteni ezeket a területeket, jön a diktatúrázás, ami sajnos eljut a nyugati sajtóba. Ezt a negatív jelenséget jobban el kellene magyaráznunk a világnak. Ámbár liberális diktatúrában nem hallatszik az igazság hangja.
Az ördög ma szivárvány zászlót visel, mert Isten majma, mindenben próbálja utánozni a Teremtőt. Ezért sajátította ki, az Isten és ember szövetségét jelképező szivárványt, zavaros LMBTQ ideológia és a homoszexuális propaganda számára. Mindezt az emberi jogok, az egyenlőség és a tolerancia jelszavai alatt. Már a nyugati egyházak nagy többsége is beadta a derekát, főként az evangélikus egyház Németországban és északon, ahol egyházi segédlettel zajlik az Isten ellenes homoszexuális házassági szertartás. De az anglikán egyház már büntetést is szabott ki papokra, akik nem voltak hajlandók homoszexuális párokat összeadni. A liberális diktatúra megköveteli az emberek helyeslését, az egész nyugati társadalomban, és aki kilóg a sorból, más véleményt fogalmaz meg, állásvesztéssel is számolhat. Másrészt soha nem volt ennyire elfogadott a párok együttélése csak úgy, házasság nélkül, és a házasságtörés. A társadalom toleranciát követel, és eközben eltűnik a jó és a rossz közötti különbség.
Amit Istennek és szentnek neveznek, azok fölé, valójában mindenek fölé emelkedik a tolerancia. A tolerancia köpenye viszont gonosz csábításokat és bűnöket leplez. Mindez a kísértő műve, aki azt akarja, hogy higgyenek a hazugságban. Korunk legnagyobb próbatétele a jó és a rossz megkülönböztetése. Ma sok esetben jónak mondott meg toleranciának, ami rossz valójában. Jónak mondottak a „plurális együttélési” formák, támogatásuk toleranciának, a Pride még büszke is rá, tehát mint jót hirdeti. Mindez a kereszt ellen szól, éppen úgy a szivárványos zászló, mint az amerikai rasszizmus ellenes tüntetés, aminek végkifejlete a Jézus szobrok ledöntése, és templomrombolás. Amerikában a gonosz célja a polgárháború, aminek következménye lehet a világháború kirobbantása.
Nálunk most szivárvány zászlók vannak a magyar zászlók mellett a baloldali önkormányzatokon, ami ha szigorúan vesszük, támadás Alkotmányunk ellen. Az Alkotmány ugyanis a Szent István-i keresztény örökséget és a család védelmét támogatja.
Csepelen megjelent azonban bojkottként a családot, gyerekvállalást jelképező zászló, és hallhattunk javaslatokat az Országházon lévő keresztet ábrázoló zászló kitűzésére. Persze a jobboldali önkormányzatok számára. Jó, ha elválik a búza az ocsútól, jó ötlet a jó és a rossz megkülönböztetésére. Legyen világos az emberek előtt, ki mi mellé áll. Sok esetben ugyanis az emberek nincsenek tisztában, melyik ellenzéki párt mit képvisel, hogy a baloldali és liberális pártok a nyugati liberális diktatúrát támogatják.
„A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő.”(Mt12,35)
Pók Katalin
Ez nem liberális diktatúra, hanem marxista. A liberalizmus, mint eszme az egyéni szabadságot helyezi piedesztálra és azokkal áll szembe, akik az egyéni szabadságtól megfosztják a társadalmat, vagy annak egy részét. Az, hogy bárki a bőrszíne miatt automatikusan elnyomó, akinek innentől fogva az egyéni jogai nem számítanak, nem liberális motívum. Az, amit a cikkben liberális diktatúrának nevez a szerző egy olyan rendszer, aminek semmi köze a liberalizmushoz. A liberalizmus egyik alapelve, hogy az én szabadságom addig terjed, ahol a másé kezdődik. A fehér, az őshonos ember szabadságának zárójelbe tétele tulajdonképpen antiliberális.
Azok, akik ebben érdekeltek önmagukat liberálisnak nevezik és a jobboldal pontatlanul neoliberálisnak nevezi őket. De ők nem liberálisok. Ők neomarxisták, kultúrális marxisták és posztmodernek. A neomarxisták olyan marxisták, akik bizonyos újításokat vezettek be a klasszikus marxizmushoz képest, ilyen a dzsenderőrület és a fehérek elleni rasszizmus és uszítás, de ilyen az iszlamizáció is. A kultúrális marxisták azok, akik abban hisznek, hogy a kultúrába beépülve és oda csak jó elvtársakat beengedve formálják át a köztudatot, hogy a tömegek demokratikus úton válasszák meg a kommunistákat (lásd a színi egyetemet). A posztmodernek pedig olyan kommunisták, akik külön filozófiai irányzatot csináltak a valóságtagadásból, amikor 56-ban már nem tudták megmagyarázni a nyugati elvtársaik a kommunista bizonyítványt. Összefoglalva: ezek marxisták. M a r x i s t á k. Nem liberálisok, nem neoliberálisok, csak marxisták. Nem sündisznók, csak disznók.