A gépre sem engedték fel Bécsben a magyar cigány kutatót
Mire egy gyerek Magyarországon felnőtté válik (ha csak nem Buda bizonyos kerületeiben nő fel), TÖBB EZER mindennapos, személyes tapasztalatot szerez cigány honfitársainkkal. Óvodában, iskolában, buszmegállóban, vonaton, az üzletben, az utcán. Vannak köztük jó és rossz tapasztalatok vegyesen, de mindenképpen összeáll egy rengeteg mozaikból álló összbenyomás.
A szociológusok, jogvédők narratívájában azonban nyoma sincs ennek a sokszínűségnek: szerintük a cigány honfitársaink mind ártatlan, szerencsétlen sorsú páriák, akiket csúnya dolog bármiért is hibáztatni. Nem tehetnek semmiről és semmiért, a körülmények áldozatai mindahányan és minden támogatást meg kell nekik adni, feltétel nélkül.
Azt mantrázzák, hogy nem cigánykérdés van, hanem szegénykérdés. Jó, de akkor miért romaprogramok vannak és nem szegényprogramok?
Vagy: miért számít valaki cigány származása, ha áldozata egy bűncselekménynek és miért tilos megnevezni, ha elkövetője? Hol van az egyenlő mérce?
A kisebbségi jogvédők elbeszélésében ma mindenki hibás a magyarországi cigányság sanyarú sorsáért: a rasszista társadalom, a rasszista a közintézmények, a cigányellenes sztereotípiákkal dolgozó média, stb, csak éppen maguk az érintettek nem. Hogy is van ez? Hol marad a liberalizmus alapeszménye: az egyéni felelősség, ha a cigány honfitársaink felelősségéről van szó a saját sorsuk alakulásáért?
Ma az állampolgárok jobb-és baloldalon tökéletesen egyetértenek abban, hogy bőrszíntől függetlenül mindenkinek meg kell tenni annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Hogy akinek van két ép keze, két ép lába, valamint napi 24 órája, az egyszerűen nem halhat éhen.
Cserdi példája tökéletes bizonyítéka annak, hogy életerős emberek némi erőfeszítéssel nem csak azt képesek megtermelni, amit megesznek, de még eladásra és adakozásra is jut. Az evolúcióban az önfenntartásra való képesség a túlélés alapfeltétele.
Ma Magyarországon az a cigány ember, aki törvénytisztelő életet él és becsületes tagja a társadalomnak, nem hogy rasszista atrocitásnak nincs kitéve, de kiemelt megbecsülésben részesül, és követendő példaként emlegetik. Annyira ki van éhezve a többségi társadalom a pozitív cigány példaképekre, hogy ha ilyennel találkozik, akkor azonnal a keblére emeli és körbeajnározza. Akkor hát hol van itt rasszizmus?
https://disqus.com/by/disqus_IZMvmjJLxW/
Q.E.
