Tomasz Sakiewicz

Az amerikai események rámutattak, hogy lezárul a demokrácia bizonyos modelljének időszaka, amelyben a szabad emberek azt választottak meg, akit akartak, és joguk volt szabadon vitázni

  1. FEBRUÁR 12. PÉNTEK.

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210212-a-21-szazad-legfontosabb-csataja

A nyugati civilizációban a demokrácia helyett egy új, liberális demokráciának nevezett projektet vezetnek be. Mit jelent a „liberális” jelző a „demokrácia” főnév előtt? Minden bizonnyal mindent, csak nem szabadságot.

A fiatalok az Egyesült Államokban és a legtöbb európai országban nincsenek tudatában, hogy a szovjet megszállás idején volt már egy jelzővel ellátott demokráciánk – a szocialista demokrácia. Ez azt jelentette, hogy a választásokat megtartották ugyan, azonban a választási listákra senki olyan nem kerülhetett fel, aki más véleményen volt, mint a Moszkva által itt berendezett hatalom. A szejmben még pártokra is lehetett szavazni, de mindegyiknek el kellett ismernie a Kremlben írt törvényeket.

Mindemellett egy haladó, ateista-marxista zsargon volt érvényben, amely a diktatúrát volt hivatott igazolni. Újságok jelentek meg, rádióműsorokat sugároztak, sőt még két tévécsatorna is működött. Azzal
a megkötéssel, hogy ott kizárólag a kötelező irányvonalnak megfelelő információk jelenhettek meg.

A többit cenzúrázták. Aki a hivatalos csatornákon kívül közölt valamit, azt megbüntették. Nem emlékezteti önöket ez valamire? A szocialista demokrácia sokkal szemtelenebb volt a liberális demokráciánál, ahogy az ázsiai központok is szemtelenebbek az európaiaknál. Azonban a törekvés ugyanaz. Komolyan aggasztanak a közösségi médiában és az amerikai televíziókban megjelenő cenzúra hallatlan megnyilvánulásai.

Kevésbé aggódom Trump veresége miatt, talán még amiatt is, hogy valaki valamit meghamisított, inkább az aggaszt, hogy az ország elitjét ez egyáltalán nem zavarja, de leginkább a teljesen szemtelen cenzúra elfogadása miatt aggódom.
A Szabadság-szobor nőalakja épp most engedte le a jobb kezével eddig magasan tartott lángot, és tette a fáklyát mélyen a szájába. Ennek komoly következményei lesznek az egész világ számára.

Civilizációként elveszítjük morális fölényünket a kínai és orosz rezsimekkel szemben. Már nem szabad mindent választanunk és mindent kimondanunk.

Ez mindig súlyos szerencsétlenséggel végződik.

Mindezek ellenére optimista vagyok. A közösségi média hatalmas dinoszauruszait nemsokára felváltják a különböző közegekben működő, tömegesen megjelenő kisebb, intelligens médiatermékek. Így volt a tévécsatornákkal, internetes oldalakkal, így lesz a közösségi médiával is. Aktívan be kell kapcsolódnunk ebbe a folyamatba.

A világszerte élő több száz millió konzervatív nézetű embernek joga van saját hangját hallatni. Joguk van kifejezni véleményüket és nem lehet azért büntetni őket, mert ugyanazokat az értékeket képviselik, amit apáik és nagyapáik.
Ezek ugyanazok az értékek, amelyek hajdanán az európai közösség gondolatának alapjait képezték, még korábban pedig az Egyesült Államok alappilléreit jelentették.

Lengyelként hozzátehetem, hogy az első Lengyel Köztársaság elitje számára is nagyon fontos volt. A szabadság, tolerancia és demokrácia, valamint a jogállamiság – manapság mindez veszélyeztetve van, ha elfogadjuk a szólásszabadság megkérdőjelezését.

(A szerző főszerkesztő, Gazeta Polska)