Aki nem globalista, az rasszista. Ezt a tanulságot a felvilágosult, nemzetközi, fősodratú médiának a francia választást kísérő cikkeiből, hírműsoraiból szűrhetjük le. E jeles források alapján az is nyilvánvaló, hogy mindegy ki nyer, csak ne Marine Le Pen kerüljön ki győztesként az április 23-i első fordulón, és a francia nemzeti párt végképp ne nyerhessen a második körben. Bár a legjobb nyilván az volna – szerintük –, ha (idézem): a „csillogó kék szemű” Macron nyerne, a szocialista Francois Hollande volt gazdasági minisztere, aki már bizonyított, nemcsak korábbi állásában, a Rothschild bank munkatársaként, de mint miniszter, a munkavállalói jogok erős csorbításával is elnyerte a globális elit kegyeit.
A fejlett nyugat persze nem bízza a véletlenre a választások kimenetelét, kiváltképp mostanság, amikor a világrend képlékeny állapotában van. Az végképp nem megengedhető, hogy egy akkora ország, mint Franciaország kilépjen a globális elit által diktált rendből. A választásban körmeszakadtáig harcoló francia, amerikai, brit, német, stb. – tehát nyugati – fősodratú média mellett az internet világa is beszállt a választási eredmény körültekintő biztosításába. A Google internetes kereső már régóta az euroszkeptikus, bevándorlás ellenes Marine Le Pen ellen lejt. Ám ma már a Facebook közösségi oldal is ringbe szállt: az alternatív média híradásai szerint a Le Pent támogató tartalmakat egyszerűen törli. Ez persze a fősodor szemében nem „cenzúra”, a szólásszabadságot nem sérti, ugyanis szerintük ilyet csak renegát kelet-európaiak követhetnek el. A fényes Nyugat részéről ez a gyűlöletbeszéd ellenes lelkiismeretes és demokratikus fellépés része…
Mint azt Donald Trump az elit számára kínos megválasztása bizonyítja, ezek a lépések szükségesek ugyan, de nem elégségesek. Be kell hát avatkozni magába a választásba is, ami ebben a körben igazán nem kihívás. Így hát minden Franciaországon kívül élő francia szavazó két szavazati lehetőséget kapott egy súlyos, de a választás tekintetében irrelevánsnak minősített számítógépes malőr miatt. E minősítést az alternatív média megdöbbentőnek találta. Minthogy az országon kívül élő francia állampolgárok nem Marine Le Pen szavazótáborához tartoznak, ez a plusz félmillió szavazat jó helyre kerül az establishment-párti, azaz fősodratú média szerint.
Összességében úgy látszik, mára elavulttá vált nézet, hogy a demokratikus jogok gyakorlása alapos és kiegyensúlyozott tájékozódást igényel. Márpedig a világ bőséggel szolgáltat napjainkban figyelni valót.
Ha már Donald Trumpot említettük, érdekes, hogy szűk három hónap leforgása alatt az őt mindeddig versengve szapuló fősodratú média is végre elnökké avatta. Ehhez az kellett, hogy kulcsembereitől megváljon, és – az alternatív média értékelése szerint – ő is a jogalap nélkül háborúzó amerikai elnökök sorába lépjen. Szerintük kritikát érdemel nemzetközi jogot sértő katonai támadást indítani. Tette ezt Szíria ellen, egy állítólagos harcigáz támadás után, amelyről egyre többen állítják, hogy semmiképpen sem a szír kormányerőknek róható fel, és más gyanús körülmények is kapcsolódnak hozzá. A szíriai események kivizsgálásának kínos és kapkodó kerülése az alternatív média szerint, pláne több hamisnak bizonyult indítékkal kezdett háború után alapvető problémát vet föl.
Trump elnök pálfordulására nemcsak a fősodratú média reagált érzékenyen. Aki figyeli az amerikai alternatív médiát észrevehette, hogy a szíriai légitámaszpont ellen bizonytalan jogi alapokon indított amerikai rakétatámadás után az addig Trumpot és háborúellenesnek hitt politikáját támogató alternatív újságírók közül sokan kerek perec ellene fordultak. Amennyire a híranyagokhoz írt olvasói észrevételekből kisejlik, tömegesen háborodtak föl és fordultak el az elnöktől maguk Trump szavazói is.
A fősodratú média azonban a kilőtt rakéták borzongató szépségét méltatta, és ez nem vicc!
Ha kicsit távolabb tekintünk, nem csekély média figyelemtől kísérve amerikai hadihajók szelik az óceánt, közelegnek a koreai partokhoz. A nukleáris töltetekkel, és ezeket célba juttatni alkalmas rakétákkal rendelkező Észak-Koreát, vele együtt pedig Kínát éri e fenyegetés. Az USA több évnyi úgymond „stratégiai türelemgyakorlása” után Trump elnök vet véget a halogatásnak. Észak-Korea adja meg magát, vagy a világ vezető atomhatalma leszámol vele. Hogy ezt Kim Dzsong Un provokációnak tekintheti? Hogy feszült helyzetben kockázatosabbak az óhatatlanul becsúszó hibák? Sajtótájékoztatóján arra figyelmeztetett Észak-Korea ENSZ-nagykövete: ebből pillanatok alatt atomháború lehet. Kiemelendő: nem fenyegetést fogalmazott meg. Az alternatív média szerint, ha a történelem egy kicsit is eligazíthat bennünket, alapvetően nem is Észak-Korea szokása rezsimeket leváltani, csapást mérni más országokra.
Kína számára mindez azért jelent fenyegetést elemzők szerint, mert feltörekvő nagyhatalomként megszégyenülhet amiatt, hogy nem képes rendet tartani saját környezetében: lám az USA kénytelen fellépni a fősodratú média szerint a világ legveszélyesebb országával szemben. Márpedig a megszégyenülés, az arcvesztés Keleten iszonyú csapás, minden áron kivédendő. Hogy Kína felléphetne-e Észak-Korea ellen? Sosem volt tényleges szövetségese, a maga útját járja, noha részesült megvonható kínai segélyből. Kína számára szárazföldi támadással szemben védelmet nyújtó ütközőzónaként betöltött stratégiai jelentőségét már elveszítette a gazdasági hadviselés és a nagy hatótávolságú rakéták korában. De a Kelet nemcsak a megszégyenülés súlyáról ismeretes. A hosszú távú bizalomépítés is alapköve annak a civilizációnak. Kína – a Mennyei Béke Birodalma – amely növekvő nemzetközi szerepét a harmónia és az Új Selyemút jelentette alternatív gazdasági világrend vonzerejére építi ugyan miféle partnernek bizonyul az érzékeny Keleten, ha korábbi partnerét, de legalábbis szomszédját megtámadja, vagy más, durva módon kényszeríti? Hiába, Kissinger, Trump elnök informális, de nagy fontosságú külpolitikai tanácsadója a Keletet is jól ismeri. Más ilyen kifinomultan ravasz csapdát nem is tudna talán állítani a nagy rivális, a sok ezer éves birodalom elé.
Hogy teljes legyen a kép, szintén pár napos hír csupán, hogy az USA a világ legnagyobb erejű, nem-nukleáris bombáját dobta le Afganisztánban. Üzenet lehetett ez Kína és szövetségesei, Irán és Oroszország felé. És persze Észak-Korea felé. A hírek szerint a bomba az USA – pontosabban a CIA – által még a 1980-as években, a Szovjetunió ellen harcoló mudzsahedin gerillák (ez az Al-Kaida leánykori neve) számára épített földalatti bunkerrendszert érte. Ezt a földalatti járatrendszert használta később Oszama Bin Laden, jelenleg pedig a hírek szerint az Iszlám Állam Afganisztánban tanyát ütött erői tartózkodtak itt. A bomba erejének, bevethetőségének demonstrálásán kívül volt-e más üzenete a műveletnek? Még nem tudni.
A világ hangulatának elég jó fokmérője, hogy milyen témákra keresnek rá emberek az interneten. Április közepén a „harmadik világháború” és fogalomköre minden eddigi rekordját megdöntötte. Soha nem volt nagyobb a tétje annak, hogy a világ lakossága tájékozódjon. Ebben a hangulatban, álságos választási és veszélyes katonai beavatkozások közepette igyekszik az internet az alternatív médiát és a globális establishmenttel szembe helyezkedő politikusokat kiiktatni, a fősodratú sajtó pedig elfedi-elferdíti mindezt, a Nyugati értékek és pláne a demokrácia jegyében.
Ahhoz, hogy Franciaország ne essen el végleg, és elestével a bomlási folyamatok ne kapjanak többlet lendületet, ilyen körülmények között csoda kell. De bármi történjék is ott: figyeljük minden mozzanatát. 2018-ban mindezt a saját bőrünkön fogjuk tapasztalni. Számítani pedig magunkra tudunk. Jobb, ha felkészülünk rá.
