A Demokratikus Koalíció (DK) 2011-ben alakult párttá. A Magyar Szocialista Pártból (MSZP) Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök vezetésével távozó politikusok, illetve az őket körülvevő szellemi holdudvar hozták létre. Eredetileg az MSZP egyik platformjaként kezdte, amit 2010. október 22-én hívott életre Gyurcsány Ferenc, aki a platform elnöke is lett. Olyan politikai irányvonalat akartak, amely még markánsabban szemben áll a Nemzeti Együttműködés Kormányával. Mivel a párt irányvonalának megváltoztatására tett kísérletek szerintük kudarcot vallottak, és 2011 októberére Gyurcsány és a pártvezetés viszonya nagyon megromlott, a DK-sok végül a kilépés mellett döntöttek (aminek lehetőségével egyébként kezdettől fogva revolverezték az MSZP-vezetést). Az MSZP platformjának önálló párttá alakulását Gyurcsány a tömörülés egyéves ünnepi összejövetelén, 2011. október 22-én jelentette be.
A DK összesen több mint fél évtizedes működése alatt komoly politikai eredményeket mutathat fel. 2014 tavaszán elért sikere nyomán robbant be igazán a közéletbe, és jelenleg négy mandátummal rendelkezik az Országgyűlésben, emellett két képviselői helyet szerzett az Európai Parlamentben. Összességében azonban elmondható, hogy a Demokratikus Koalíció tagsági-szervezeti szinten jobban felveszi a versenyt egykori „anyapártjával”, mint tényleges társadalmi támogatottságát tekintve. Ennek alapvető okára később visszatérünk.
Néhány szám, friss adat: 2016-ban a Demokratikus Koalíciónak országos szinten csaknem 11 ezer tagja volt, míg a régóta leszállóágban lévő szocialista pártnak összesen 15 ezer. (Az MSZP-nek 2011-ben, a DK párttá alakulásának évében még 33 ezer tagja volt.) Az összes ellenzéki párt együtt kb. 45 ezer taggal rendelkezik az országban (beleértve tehát a Jobbikot is). A Gyurcsány-párt szervezetileg mind a 106 választókerületben képviselteti magát, összesen 99 központtal és 92 választókerületi elnökkel. Van azért néhány megye, ahol „foghíjasabb” a képviselet: például a hat borsodi választókerületből csak háromban van DK-s kerületi elnök. Ez némileg összefügghet a hagyományos vidéki MSZP irányvonalától való eltérésekkel is, hiszen Borsod két évtizeden át szocialista fellegvár volt: az „emberjogi” DK-nak azonban ez már nehezebb terep, és nem igazán tudja megszólítani a korábban szocialistákra szívesen szavazó, azóta elpártolt – például a hátrányos helyzetű roma népcsoporttal szemben egyre türelmetlenebb – kisembereket.
Bár az említett 2016-os adatok szerint a Demokratikus Koalíció tagsága kisebb az MSZP-énél, a tagdíjbevétele már meghaladja a szocialista pártét. Gyurcsány Ferencék 2015-ben 25,8 millió forintot könyvelhettek el tagjaiktól, miközben az MSZP 22,3 millió forintot szedett be a tagoktól. Ennek alapvető oka, hogy a DK-nál van fix tagdíj (ez havi ezer forint volt a vizsgált 2015-ös évben, ha nem volt az illetőnek szociális rászorultsága), míg az MSZP-nél nincs egységesen meghatározott tagdíj, és az összeg egyes helyi szervezeteknél egészen jelképes is lehet. A baloldal ezen a téren sokkal jobban áll a radikálisoknál: az MSZP-hez hasonlóan nem megállapított tagdíjat alkalmazó Jobbik 2015. évi tagdíjbevétele – hivatalosan közölt adatok szerint – ötmillió forint alatt maradt.
A Demokratikus Koalíció szervezeti és tagsági szinten elért figyelemreméltó eredményei mellett fontos leszögezni, hogy a párt társadalmi támogatottsága továbbra is erősen korlátozott. A 2014-es EP-választásokon elért meglepetésszerű listás eredmény után ugyanis elmaradt a párt áttörése. Érdemes emlékeztetni: a Demokratikus Koalíció 2014 májusában EP-listán megszorongatta a szocialistákat (országosan az érvényes szavazatok 9,8 százalékát kapták, míg az MSZP 10,9 százalékát), sőt Budapesten és Pest megyében megverték az MSZP-t: a fővárosban és Pest megyében 13, illetve 10 százalékot szereztek, míg a szocialisták csak 11,5 és 8,4 százalékot. De például Szabolcs-Szatmárban a DK 6 százalék alatt maradt, az MSZP pedig közel 15 százalékot szerzett. A DK kiemelkedően teljesített Komárom és Baranya megyében (2006-ban még mindkettő balos, „MSZP-s” megyének számított a választókerületes eredmények alapján). A korábbi választási eredmények és a szervezeti kiépítettség alapján is elmondható, hogy a DK igazi bázisát a nagyvárosi körzetek jelentik, legfőképpen Budapest, és a megyeszékhelyek környéke jelentheti számára a legerősebb eredményt, míg támogatottsági (és szervezeti) helyzete a kisvárosi-községi vidékben a legrosszabb. A 2014-es EP-választásokon a községekben 6,6 százalékos eredményt szerzett a DK, a városokban 9,3 százalékot, míg a fővárosi kerületekben és a megyei jogú városokban átlagban 12 százalékot (arról nem is beszélve a „legeurópaibb” párt kapcsán, hogy az EP-választást lényegesen kisebb választói érdeklődés kísérte, mint a másfél hónappal korábban tartott parlamenti voksolást).
A Demokratikus Koalíció egy klasszikus one-man párt: a DK igazi létezése, a párt közéletben mutatott ereje és pozíciója alapvetően Gyurcsány Ferenc szerepének köszönhető. A magyar pártrendszerben tipikusan ilyen párt még az LMP (Schiffer András) és a Jobbik (Vona Gábor) is. A DK igazi problémája viszont maga Gyurcsány: neki köszönheti létét és egyben azt is, hogy a párt képtelen az igazi áttörésre. A volt miniszterelnök hosszú évek óta az egyik legelutasítottabb politikus, 2016 májusában például a felnőtt népesség kétharmada azt nyilatkozta a Nézőpont kutatása szerint, hogy nem szeretné a jövőben fontos politikai pozícióban látni a DK elnökét. A Medián felmérései szerint a DK elutasítottsága alapítása óta többnyire (jócskán) 40 százalék feletti. A Koalíciót a negatív szimpátialistán csak az MSZP előzi meg – amelynek azonban a támogatói is többen vannak.
A legutóbbi, 2017. februári országos közvélemény-kutatási eredmények alapján, a biztos pártválasztóknál legalább kétszeres az MSZP támogatottsága Gyurcsány pártjához képest: a Nézőpont Intézet a szocialisták táborát ebben a közben 14 százalékra, a DK-ét 7 százalékra mérte. A Závecz Research háromszoros különbséget mért: legfrissebb kutatásuk szerint az MSZP 19 százalékon, a Demokratikus Koalíció pedig 6 százalékon állt a biztos pártválasztók körében. Egy éve, 2016 februárjában hasonlót mutatott a Medián-mérés: MSZP 15 százalék, DK 7 százalék, vagyis a helyzet változatlan.
