Ha azt hittük, hogy az amerikai választási kampány lezárultával végre egy kis nyugta lehet a világnak, nagyot tévedtünk. Akár a tengeren túlra tekintünk, akár kontinensünkön nézünk szét, megdöbbentő, szinte háborús állapotoknak lehetünk tanúi.
Az USÁ-ban az újonnan beiktatott elnök mára nemcsak a fősodratú médiával, de a „Deep State”-tel, azaz a titkosszolgálatokkal, egyes gazdasági érdekekkel és intézményekkel is hadban áll. Az USA által 2001 óta különböző módokon megtámadott, és Obama által terroristagyanúsnak nyilvánított hét országból érkezők beutazását letiltó elnöki rendeletét a bíróságok törvényen kívül helyezték. Nemzetbiztonsági tanácsadóját lemondatták az orosz nagykövettel folytatott – és lehallgatott, majd a médiának feltárt – egyeztetése és az erről való ellentmondásos kommunikációja miatt. Erősödő vélemény, hogy Trump minden telefonbeszélgetését lehallgatják a titkosszolgálatok, és ki is szivárogtatják azok tartalmát a médiának. A fősodratú média azonban nem közreadja a beszélgetések tartalmát, hanem tolmácsolja azokat.
Az elnök személyével szembeni ellenállás egyéb frontokon sem akar alábbhagyni. Az ultra liberális, demokrata elköteleződésű dokumentumfilmes Michael Moore a minap azonnali lemondásra szólította fel a szerinte „oroszbérenc hazaáruló” Donald Trumpot. Divatáru cégek ejtették kínálatukból Trump lányának termékeit. A leköszönt elnököt, Barack Obamát, utódát aláásó megnyilvánulásaiért férfiideálként való ünnepléssel viszonozza a fősodratú sajtó. Vannak celebek, akik az adófizetés megtagadására buzdítanak, hogy ezzel is lázadjanak Donald Trump elnöksége ellen.
Noha az eddig reménykedő alternatív média egy része úgy látja, a vesszőfutás hatására máris megtört és beállt a sorba, vagy végleges vesztésre áll Donald Trump, a küzdelem kimenetele ma még nem jósolható. Pár napja jelent meg ugyanis egy olyan felmérés, amely szerint a lakosság szemében Donald Trump hitelessége szignifikánsan meghaladja a fősodratú médiáét. Míg Trumpot a válaszadók 42%-a tartotta hitelesnek, a fősodratú médiát mindössze 34 %. Vannak Trump-párti demonstrációk is, és az alternatív média Trump mellett lándzsát törő orgánumaiban nagy visszhangot kapott egy eddig ismeretlen Grammy díjazott „Make America great again” feliratú öltözete, amelyet a díjkiosztón viselt. A fogyasztói és kisvállalati bizalmi index is jelentősen megnőtt, illetve az amerikai kincstárjegyek több éve tartó, kampányszerű, tömeges eladása után decemberben – Trump megválasztása után – külföldi jegybankok ismét venni kezdték az amerikai kincstárjegyet. Hogy ez mire lesz elég, még nem tudjuk.
Latin-Amerikában, sőt, Oroszországban is az a fanyar vicc járta sokáig, hogy miért nincs színes forradalom az USÁ-ban? Hát, mert ott nincs amerikai nagykövetség… Mára ez már megdőlt. Van színes forradalom, immár az USÁ-ban is. Több alternatív média forrásban találkozni a polgárháború veszélyének gondolatával is. Bármi lesz is ennek a küzdelemnek a kimenetele, azt mi is a bőrünkön fogjuk érezni.
De nézzük inkább saját kontinensünk fejleményeit.
A legnagyobb port a francia elnökválasztási kampány fordulatai kavarják. Szinte az amerikai választási kampány látszik visszaköszönni. A jobboldali Front National elnökjelöltje, Marine Le Pen Donald Trumpéhoz hasonló programot hirdet. A francia autógyártás térjen vissza hazájába. A külföldieket foglalkoztatókra büntetőadót kell kiróni. Vissza kell térni a nemzeti valutához, és akár ki is lépni az EU-ból. Az Oroszország elleni szankciós politikát pedig egyenesen idiotizmusnak nevezte, és annak azonnal véget vetne. Eközben minden elnökjelölt pénzügyi botrányba keveredett, köztük az oroszbarátként és keresztény pártiként elkönyvelt, szintén jobboldali jelölt Fillon is, akinek esélyei így erősen meggyengültek. Feltűnt viszont a jelölti versenyben egy bizonyos Emmanuel Macron, aki korábban, gazdasági miniszterként a munkavállalóknak kedvezőtlen törvényével és a francia ipar koronaékszerének tekintett Alstom legfőbb üzletágainak külföldi értékesítésével vált ismertté. Kampánya elsöprő erejűnek érződik. Ismét az amerikai kampány elemeit idézi, hogy megvádolta az oroszokat a kampányba való beavatkozással – ahogy tette ezt annak idején Hillary Clinton. Ennek nyomán a szocialista Francois Hollande elnök fokozott kíbervédelmi intézkedéseket rendelt el. Oroszellenes megnyilvánulásai keretében Macron az ellen is hevesen tiltakozott, hogy szerinte az orosz állami finanszírozású Russia Today és Sputnik News álhíreket terjeszt róla, merthogy cikkük szerint ő banki köröket képvisel. A Russia Today szerkesztőségi nyilatkozata szerint olyan hír ellen tiltakozik, amely soha meg sem jelent a Russia Today-en. Az alternatív médiában viszont jelentek meg hírek, amely szerint Macron korábban a Rothschild banknál dolgozott, igazgatóként, és ebből szerintük következtetni lehet arra, hogy neoliberális – nem pedig francia, nemzeti – érdekeket fog képviselni, ha megválasztják. Az internetes lexikon, a Wikipedia szerint Macron valóban dolgozott a Rothschild & Cie banknál.
E csatározáshoz szolgál díszletül, hogy Párizs több kerülete szó szerint napok óta lángokban áll: a rendőri brutalitás ellen tüntetők – állítólag nem kis arányban bevándorlókkal és leszármazottaikkal közöttük – gyújtanak fel járműveket.
A figyelmet a nemzeti kontra neoliberális szembenállás mellett az orosz szálra szeretném különösen felhívni. Az oroszok iránti „hazaáruló” közeledéssel vádolják ma is Trumpot. Németországban nemrégiben felreppentek hírek, hogy az oroszok manipulálják a német választásokat – amelyről aztán a német titkosszolgálat nyilatkozta, hogy ezt alátámasztó bizonyíték nincs. Látjuk az Oroszország iránti viszonyt a francia kampány témái között. De a Donald Trump megválasztását követő napokban a német és a brit politika első nyilatkozatai is arról szóltak, hogy az Oroszország elleni fellépést muszáj folytatni. Eközben az orosz határ közelében gyakorlatozik és erősíti állásait a NATO. A kubai rakétaválság látszik megismétlődni, csak fordított szereposztással.
Mindebből mire lehet következtetni?
A Trump elleni nemzetközi összefogás és a francia elnöki posztért folyó verseny amerikai kampányt visszaidéző elemei miatt joggal érezhetjük úgy, hogy nemcsak az USA sínyli a „Deep State” túlhatalmát, de igaza lehet annak az alternatív média szerzőnek, aki úgy fogalmazott, egy transznacionális „Deep System” is működik.
Ami Emmanuel Macron kampányát illeti, az abban használt eszközök erősítik az érzést, hogy ugyanazokat a globalista-elitista erőket képviseli, amelyek színeiben Hillary Clinton is indult, bárhogy kardozik is általa álhírnek bélyegzett vélemények ellen.
Ezek az erők – akár a fegyver lobbi érdekében, akár a nemzetállamok felszámolása, akár a világ egypólusúként tartása céljából teszik – háborús hangulatot gerjesztenek. Minthogy nukleáris hatalmak állnak egymással szemben, ez a bolygó egészét érinti.
Végül gondoljunk a jövő évben esedékes magyar parlamenti választásra is. Nem zárhatjuk ki, hogy nálunk is felbukkannak ennek a kampánystílusnak elemei. Ha így adódna, bölcs és kívánatos volna, hogy a háborús hangulat szításának erőteljesen ellenálljunk. Nem csak önmagunk és Európa, de immár a világ védelmében is.
