Nagy-Britanniában november 5-én ünnepelték a Guy Fawkes-Napot. Hagyománnyá vált, hogy ilyenkor egy népszerűtlen politikust vagy más közéleti személyiséget mintázó szalmabábut égetnek el. Az idén, úgy hírlik, hogy egy olyan Donald Trump bábu is került tűzre, amely hóna alatt Hillary Clinton levágott fejét tartotta.
Kétség kívül az USA történetének legmegdöbbentőbb választási kampányának lehetünk tanúi. Miközben Hillary Clinton azzal vádolja Trumpot, hogy Putyin orosz elnökkel szövetségben tör országa ellen, Clinton ellen felújított vádeljárás indulhat, részint levelezése miatt, amelyben államtitoknak minősülő anyagokat kezelt a biztonsági intézkedések használata nélkül, másrészt férjével közös alapítványáról az derült ki, hogy külügyminiszteri szolgálati ideje alatt ide kellett befizetniük olyan üzleti és politikai szereplőknek, akiknek érdekében eljárt. A fősodratú amerikai sajtó, amely módszeresen kiállt Hillary Clinton mellett azt állítja, hogy a napvilágra került információk csakis orosz titkosszolgálati műveletek eredményeként jutottak el az ezeket kiszivárogtató Wikileakshez. Ezeket a vélelmezéseket a Wikileaks alapítója, Julian Assange kategorikusan cáfolta. Sőt, a nemzetközi lehallgatási tevékenységéről Edward Snowden révén közismertté vált NSA legendás technológiai igazgatója, elemzője és kódfejtője, William Binney állásfoglalása szerint egyértelműen USA titkosszolgálaton belülről erednek a kiszivárogtatások.
Ennek fényében érdemes megpróbálnunk értelmezni, hogy mi zajlik a szuperhatalomban, a kulisszák mögött. Ezt nem is azért érdemes megtennünk, hogy a közeli választás eredményét jobban megtippelhessük. Sokkal inkább azért, hogy a választást követő folyamatokat jobban megértsük, hiszen ami az USÁ-ban, az USÁ-val történik, nem hagyja érintetlenül a világ többi részét sem.
Az alternatív média Bill Clintont és az őt követő összes elnököt azzal vádolja, hogy megpuccsolták Amerikát: saját országuk rovására a transznacionális vállalati érdekek szolgálatába álltak. Ez elkezdődött a pénzintézetek működését szabályozó törvények visszavonásával, és jelenleg a TISA, a TTP és a TTIP egyezmények forszírozásával folytatódik. Hillary Clinton megválasztása ennek a vonalnak a folytatását jelentené, és ha a kampány során kifejtett nézeteit komolyan vesszük, akkor ez az eddiginél is intenzívebb amerikai katonai fellépéssel egészülne ki. Olyannyira, hogy az alternatív média berkeiben sokan vélik úgy, hogy megválasztása egyenesen a harmadik világháború elindításához vezetne, nyílt, vélhetően nukleáris USA-orosz konfrontációval.
Azok, akik hitelt adnak Binney nézeteinek, azt mondják, most egy ellenpuccs tanúi lehetünk, amelyben több titkosszolgálati szereplő működik együtt annak érdekében, hogy az USA kormány az USA államot szolgálja ismét. Ebbe a vonalba látszik illeszkedni az egyre növekvő támogatottságnak örvendő Donald Trump kampány retorikája. Legújabb fordulatként pedig a hírhedt ausztrál médiacár, a magát „milliárdos zsarnok”-nak tituláló Rupert Murdoch tulajdonába került Fox News, sőt, Wall Street Journal hozott le hírt a Hillary Clintont fenyegető vádemelésről, miközben a többi sajtóorgánum erről nem írt. Úgy tűnik, mintha Murdoch, akitől nem áll távol a politikai célokat szolgáló tevékenykedés (van, aki királycsinálónak mondja), átállt volna Donald Trump oldalára.
De vajon mit hozhat egy Trump elnökség? Ha a kampánya során tett ígéreteit megkísérli valóra váltani, akkor minden bizonnyal hatalmas harcokat hoz az establishmenten belül, olyannyira, hogy ez veszélyeztetheti kormányzóképességét. De elképzelhető egy Obama-féle forgatókönyv is, akinek megválasztását világszerte ünnepelték – amit minden idők eddigi legnagyobb csalódása követett. Obama nem záratta be a guantanamói hadifogolytábort, megelőlegezett Nobel békedíja ellenére több háborút folytatott, mint bármely elődje, és növelte a szociális feszültségeket az USÁ-n belül a transznacionális vállalatoknak kedvező intézkedései révén. Ha Trump követne hasonló utat, akkor az elkeseredett, dühödt választópolgárok érezhetik majd magukat cserbenhagyva, sőt, elárulva, igaz, immár vezető nélkül. Ez – bár teljes rendőrállami működést tenne szükségessé – mégis, vagy annál inkább (?) társadalmi robbanáshoz vezethet az Egyesült Államokban.
Hogy már most elég nagy lehet a baj, azt abból is sejthetjük, hogy milyen intenzíven élt Hillary Clinton és a fősodratú média az Oroszország elleni retorikával. Külső ellenfélre akkor szokott ennyire nagy szükség lenni, ha belföldön kiélezett a helyzet, vagy valami nagyon súlyos intézkedésről kell elterelni a figyelmet.
Érdekes azonban egy friss felmérés, amely szerint – noha a CNN-től kezdve az amerikai fősodratú média zöme arról ír és beszél, hogy az oroszok befolyásolják az USA választást, a közvélemény 75%-a szerint az amerikai média az, ami a választások tisztaságát veszélyezteti. Ebből az egy adatból is érzékelhetjük: viharos vizeken fog evezni a világ, és a vezető hatalom akár a Titanic sorsára is juthat.
