Sir Bryan Cartledge „Megmaradni” című, Magyarország történelmét feldolgozó nagy ívű művéhez John Lukacs írt előszót, amelynek első mondata így szól: „Kívülállónak nehéz feladat megírni egy ország történelmét, kiváltképpen, ha az ország nyelve különleges, és történelme véget nem érő önvédelmi és függetlenségi harcok sorozata.” S milyen igaza van. Lám, 2016. október 2-án ismét bebizonyította az ország hazája sorsa iránt felelősséget vállaló közel 3 és fél millió szavazóképes állampolgára, hogy az önvédelemnek a XXI. században is hangot lehet, és kell adni. De tény, hogy mintegy négy és fél millió állampolgár nem ment el szavazni. Közel négy és félmillióan nem vállaltak felelősséget hazájukért. Kívülállóként viselkedtek. Tartok tőle, hogy kívülálló testvéreink nem értik, vagy nem akarják érteni a demokrácia lényegét. Nem értik, hogy a demokrácia legmagasabb és legközvetlenebb foka a népszavazás, ahol mindenki, akinek szavazati joga van, elmondhatta volna, hogy milyen jövőt akar. Hiszen 2-án lehetett igennel, nemmel, vagy akár érvénytelenül is szavazni. De távol maradni: bűn volt. Aki mégis ezt tette, ne várja el továbbiakban az államtól, hogy utakat építsen, hogy iskolát tartson fenn, hogy nyugdíjat biztosítson, hogy megvédje őt a terroristáktól, igazságot szolgáltasson a bűnözőkkel szemben, vagy bármilyen közfeladatot lásson el. Az állammal szemben ugyanis nem csupán jogaink vannak, hanem kötelességünk is. S ha ezt nem ismerjük el, ne hangoztassuk a jogainkat. Mert kötelességünk volt, hogy a nehéz, még soha nem tapasztalt különleges helyzetben elmondjuk: mit várunk el az államtól, az állam képviselőitől. Akik most nem mentek el szavazni, elveszítették az erkölcsi alapot ahhoz, hogy október 3. után a migrációval kapcsolatos bármely állami intézkedés, vagy annak elmaradása kapcsán véleményt mondjanak, vagy intézkedést számon kérjenek. Úgy vélem, sajnos négy és fél millió szavazóképes állampolgár-társunk érdektelenül és felelőtlenül, valóban kívülállóként tekint saját hazájára. Persze nem vallanak nagy felelősségtudatra a kiugróan magas érvénytelen szavazatot leadó társaink sem. Lehet, hogy jó buli volt összefirkálni a szavazólapokat, bár tudjuk, az ő törekvésük egyértelműen a népszavazás eredménytelenné tétele volt. De legalább vették a fáradságot, és elmentek a szavazóhelyiségekbe. Hát igen. Jogilag érvénytelen és eredménytelen lett a népszavazás a kívülálló gondolkodás és a kormánypárt ellen drukkoló szándék összeolvadásának köszönhetően. És mégis. Olyan döntés született, amely sorsfordító lehet az Unió történetében. Sorsfordító, minden uniós vezetői és országon belüli fanyalgás ellenére is. Talán még az Unió jobbítását is elősegíti majd, hiszen az Unió tagjai vagyunk, és maradunk. De mindenképpen sorsfordító lesz a népvándorlást illetően, mert megingatja az őrült, és antihumánus kötelező elosztási kvóta szándékát. Igen, Magyarország ismét önvédelmi lépéseket kényszerült tenni, amellyel nem csupán hazánkat, hanem egész Európát védi. Mint évszázadok alatt annyiszor a történelem során. És a kívülállók nem értik, hogy mi ez az erő ebben a kis országban, mi ez az erő a kis ország lakosságának egyharmadában? Honnan ez az erő, amikor már annyiszor sikerült a tönk szélére sodorni, tönkretenni ezt a fura nyelven beszélő kis népet. Ha csak száz évre nyúlunk vissza: volt Trianon, volt szovjet, kommunista uralom, volt privatizáció, s most készül a kötelező kvóta. A kívülálló határon túliak és a kívülálló határon belüliek nem értik az önvédelem alapjait. Nem értik, mert vagy soha nem tapasztalták meg a kommunizmus valódi arcát, vagy mert nagyon is megtapasztalták, és még ma is a haszonélvezői. Vagy nem élték át idegen hatalmak és népek, kultúrák 150, vagy 45 éves elnyomását, vagy megélték ugyan, de visszasírják azt a 45 évet. Hisz ez utóbbiak még emlékeznek például a társbérlet iszonyatos fogalmára. A társbérletére, amikor kényszerrel telepítettek be polgári lakásokba idegen családokat közös fürdőszoba és konyha használattal. Emlékeznek a társbérletre, amely intézkedés értelmiségi családok tízezreit verte szét és tette tönkre az erőszakos betelepítéssel, hogy aztán az eredeti tulajdonosokat kitelepítse, és a betelepítetteket jutassa mások által megdolgozott és megszenvedett értékekhez. Ne feledjük, jó páran még ma is ilyen villákban élnek, és most szavazástól való távolmaradásra buzdítottak. Hát őket nevezem én határon belüli kívülállónak, akik soha nem fogják megérteni a nem kívülálló magyar lelket és fennmaradási ösztönt. És kívülállók azok is, akik megszervezték a migránsok hirtelen, a népszavazást követő megindulását Belgrádból a magyar határ felé. A hírek szerint a No borders nevű szervezet áll a minden bizonnyal újabb botrányokat előidéző menet megindítása mögött, amelynek alapítója valamikor magyar volt, s most Ausztráliában él. És ki tudja, hányan vannak még határon belüli és kívüli kívülállók, akiknek az az anyagi, erkölcsi vagy politikai érdekük az, hogy Magyarország nemzet-és Európa – védő politikája ezúttal sikertelenségbe fulladjon. De nem fog. Mert a hazaszeretet, a valódi nemzetvédelem, a törvényesség és a rend tisztelete, a valódi humánum minden egyéb tényező által vezérelt kívülállóságot le fog győzni. Ezért lehet, hogy az ország történetét egy kívülállónak nehéz leírni, de az ország történetét többé kívülállóknak biztosan nem engedjük meghatározni. Örökre elég volt a hatalmi erőszakkal ránk kényszerített társbérletekből. Magyarországon soha többé nem lesz kommunista attitüd, az összes ebben reménykedő kívülálló mesterkedése ellenére sem. És ne legyen kétségünk, a kommunizmus és a globalizációt erőltető liberalizmus egy tőről fakad. S az ezekben az eszmékben hívőknél a nemzetállam, a nemzeti identitás és a nemzetvédelem eszméje kívülállóságot okoz. Kár. Magyarország gyönyörű ország. Meg kell védenünk. Köszönet azoknak, akik így gondolkodtak október 2.-án.
Szerző
