A neoliberális brüsszeli elit letévedt az európai uniós polgárok által kijelölt útról. Nem úgy, mint a keresztényi szolidaritás és a szeretet emblematikus képviselője, Teréz anya, aki a politikai érdekeket mellezve közvetítette az isteni irgalmat és vitte a világ minden részébe a segítséget.
A hatalom megtartására alapozó érdekszolidaritás képviselője, Merkel kancellár asszony nem a hiteles keresztényi utat választotta. Útja fordított irányú, személyesnek hitt missziója nem érte el az afrikai és közel-keleti elesetteket, nem kötözte a sebesültek szétlőtt testrészeit, nem töltött vizet a szomjúságtól kiszáradt emberek szájába. Az ál-Teréz anyai szerep hamar lelepleződött. Teréz anya bejárta a világot, adományokat gyűjtött és fáradhatatlanul szállította azokat a rászorultaknak. Az isteni kegyelem futáraként szentléleki sugallatra végezte azt a munkát, amit a Teremtő feladatként számára kijelölt.
A Willkommens-Kultur olyan téves eszmei „kinyilatkoztatás”, amely a kereszténység Istenhez vezető egyirányú utcájába a szemből érkező mohamedán hadaknak nyitott utat. Az eredmény keresztényüldözés és társadalmi káosz.
Világossá vált, hogy az évezredekre visszatekintő nyugati civilizáció lelki közösségre alapozott társadalmi szerkezete nem viseli el az idegentest beültetését. Hamis prófécia, amely szerint lehetséges a kereszténység testébe az iszlámot transzplantálni.
A politikai és gazdasági érdekek érvényesítésének határai vannak, míg a szolidaritás jegyében küldött, vagy vitt szeretet lehet határtalan. Az európai polgárok most kézzel foghatóan tapasztalják a különbséget a politikai érdekű merkeli „segítségnyújtás” és a keresztényi irgalom és szeretet missziója között.
Európa szenved egy asszony téves döntése miatt, aki sokáig volt példaképe annak, hogy miként lehet példamutatóan vezetni Németországot. Merkel azonban a pénzhatalmasok hálójába került, akik világbirodalmi elképzeléseik érdekében, kihasználva az emberi hiúságot, eszközként kezelik Európa sokáig sikeres emberét. A kancellár asszonyt rávették arra, hogy a német gazdaság erejét kihasználva emelje magát az Európai Unió meg nem választott, egyszemélyű irányítójává. Eleinte ügyes húzásnak tűnt a pénzmágnások által kifőzött taktika. Az Európai Unió két kontraszelektált vezetője, Schulz és Juncker urak szárnysegédként olyan vitézkedők, akik édeni brüsszeli létüket a kancellár asszonynak köszönhetik. Így aztán nem véletlen, hogy szolgai módon mindent megtesznek, amit „teremtőjük” tőlük megkíván.
Az Unió sorsa nem múlhat egy hölgy, és a mögötte felsorakozó globális hatalmat favorizáló pénzeszsákok akaratától. (Egyre többen hisszük ezt.)
Európa népei felébredtek. Erősödik az ultraliberális, a terrordemokráciával szemben álló ellenállók közössége. Érezhető módon nemcsak a kancellárasszony nimbusza veszik ködbe, hanem a polgárok százezrei követelik az idejét múlt, rozsdás uniós vezetési módszer megreformálását. Az emberek hangosan tiltakoznak az ellen, hogy sorsuk alakulását megkérdezésük nélkül cezeromániás politikusok irányítsák. A politika mély bugyraiba beférkőzött pénzügyi lobbik privatizálni szeretnék Európa gazdaságát és az általuk fenntartott haderő „ideiglenes” állomásoztatásával végső soron a kontinens földjét is.
A ma már egyre nyilvánvalóbbá vált összeesküvés ellenszere a kelet-közép európai országok polgárainak békés, de harcos fellépése lehet. A V4-ek demokratikusan megválasztott vezetői, miniszterelnökei tudják, hogy a II. világháborút követően több mint 40 évig nemzetük gyarmati elnyomásban élt. Koncként volt odavetve a Szovjetuniónak, mert Nyugat békéjét a mi bőrünkért vásárolták meg. 1989 óta visszanyert szabadságunk drága érték. Nemzeteink önállóságának megtartása elsődleges cél. Ezentúl Európa szuverenitása és identitása sem eladó. Az Unió szövetséges nemzetei, kultúrájukra támaszkodva, minden közös problémára meg fogják találni a közjót követő választ. Hamis „őrangyalokra” nincs szükség.
Súlyos vesztesége az EU-nak a Brexit. Előidézője és felelőse az uniós vezetés, akik nagyképűen győzelemnek állítják be a britek távozását. Jóvoltukból védelmi képességeink tovább gyengültek. Létünket fenyegeti a gazdasági bevándorlók terroristákkal megtűzdelt honfoglaló hada. Európa schengeni határainak védelmére rendelt Görög- és Olaszország közelgő pénzügyi és gazdasági csődje miatt kiszolgáltatottá vált a brüsszeli bürokraták bevándorlási politikájának. A török zsarolást a NATO legerősebbje, az USA szemlesütve veszi tudomásul.
A kérdés, mire várunk?
Európa országainak, külön-külön erős hadsereggel kell rendelkeznie, ezzel növelve országuk védelmi erejét, a kontinens veszélyeztetése esetén pedig a NATO haderővel összefogva együtt mutathatunk visszarettentő erőt.
A magyar kormány az Európai Unióban először kezdeményezett népszavazást a külföldi bevándorlók kötelező befogadásának elutasítására. Nemzetünk jövőjéről kell döntenünk, pártszimpátiának nincs helye, csak a magyar-magyar összefogásnak.
Miért is?
Mert az utcán, vagy a kapualjban asszonyainkat, lányainkat megtámadó idegenek brutális cselekményük végrehajtása előtt biztos, hogy nem fogják mérlegelni, hogy igennel vagy nemmel szavaztunk.
Október 2-án Európa figyelme ránk irányul. 1956-ban a néhány napos szabadságért fiataljaink vérükkel fizettek. Most fegyver nélkül meg kell őrizni szuverenitásunkat, békésen, az európai összetartozást demonstrálva, mindannyiunknak nemmel kell szavaznunk. Az eredményes népszavazás ismét üzenet Európa népeinek.
Igazzá válhat a mondás: egy mindenkiért, mindenki egyért! A jövő Európájának egészséges szemléletre van szüksége és nem tűrheti a keresztényi szív és lélek mohamedánra cserélését transzplantációval.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
