Magyar Hírlap
2016.03.31.
XVI. Lajos titkára Chamfort francia író szavai ma is irányt mutathatnak: „A szellem embere elveszett, ha a szellemhez nem járul erély is, nem elég, ha Diogenész lámpása a miénk, botjára is szükség van.”
A magyarországi civilek meghatározó többsége a terrorizmussal kapcsolatban unja már a parttalan vitákat, Brüsszel tehetetlenségét. A tagállamok nem követhetik Merkel, Schulz és Juncker közös kottáját.
A CÖF-CÖKA, hallgatva együttműködő partnerei szavára, óva inti a magyar parlamentet a terrorizmussal kapcsolatos alaptörvényi módosítás hosszan tartó, elhúzódó vitájától.
A civilek nem háborognak és riadnak vissza, ha terrorista veszély esetén ideig-óráig egyéni szabadságjoguk is korlátozódik. Veszélyhelyzet esetén legfontosabb az állampolgárok életének védelme. Ezért a terror elleni védekezés minden lehetséges változata az ésszerűség figyelembevételével nem vitathatóan az állampolgári közösség érdekeit védi. Az információáramlás időszakos korlátozása, a banki pénzforgalom ellenőrzése, esetenként a médián át közvetített hírek megszűrése stb. sem ördögtől való. Az alaptörvény módosítása a mindenkori kormányok intézkedési lehetőségeit és azok határait rögzíti.
A parlamentben helyet foglaló képviselők, a politikai haszonszerzésük érdekében, nem akadályozhatják meg az elérhető legmagasabb fokú, megelőző és életvédő törvénymódosítást. Nem tehetik, mert erre az őket küldő választók részéről felhatalmazást nem kaptak. Az ország népe az alaptörvény módosítását elutasítókat név szerint szeretné látni. Ők azok, akik már 2006 után terrorveszéllyel fenyegették a békés ünneplőket, mesterlövészeket vezényeltek a belvárosi házak tetejére, követve kollaboráns érdekeiket. Jogszabályi kötöttségek ide vagy oda, kordonvárossá csúfították Budapestet, vízágyúkat működtettek, lovas-attakot vezényeltek, gumilövedékeket lőttek ki és „viperás” rendőröket vezényeltek a békés gyülekezések káoszosítására.
Ez, a magát baloldalinak tituláló ellenzék most az egyéni szabadságjogok félrevezető értelmezése mellet kötné gúzsba a felelős kormányzást, megakadályozva az azonnali reagálás lehetőségét a terroristák cselekedeteivel szemben. Úgy tűnik, nekik mindegy, hogy gyermekeink biztonságosan közlekedhetnek –e az utcán, vagy sem, az sem számít, hogy a fontos közösségi helyek, metró, repülőterek, stadionok, kórházak védelme, azaz a közrend fenntartása minden mást megelőz.
A sötétség, köd, homály múltbeli alakjai most azért hátráltatják az alaptörvény kiegészítését, hogy egy esetleges terrortámadás idején teli szájjal kommunikálhassák a kormány cselekvőképtelenségét. Azt hiszik, eltitkolhatják eredeti szándékukat, hogy a migránsok kebelre ölelése azért fontos számukra, mert a foszladozó szavazótáborukat valakikkel pótolni kell. Elődjeik példáját követik, csakúgy, mint Trianon előtt, Károlyi Mihály módra. Legszívesebben leszerelnék a magyar honvédséget, és felszámolnák az ország védelmi rendszerét.
Néhány szót érdemes a radikális jobboldalról is mondani. Ők retorikájukban első helyre teszik a haza védelmét, fellépnek a kötelező kvótarendszer ellen és ellentmondanak a migránsok betelepítésére. Egyetértenek a honvédség bevethetőségével is. Egyetlen problémájuk, hogy mindez megegyezik a regnáló kormány javaslataival.
Az emberek terrorizmust és gazdasági bevándorlókat elutasító magatartásából nem lehet pártérdekű babérokat szerezni. Az ország népének többségi akaratát tudomásul véve, azt szolgálni illik.
Remélhetjük, hogy a JOBBIK nem kerül a szocliberálisok hálójába, hiszen ez nagy csalódás lenne saját táboruknak is.
A civilek bíznak a józanészben, amikor is a haza védelme felülírja a hatalomszerzés mámorát.
Európa határainak védelme az Unió közös feladata. A tagországok határainak biztosítása pedig a szuverenitás elidegeníthetetlen tartozéka. A jelenlegi, Uniót vezető bürokrata elit nem meri magának feltenni a kérdést, vajon a most követett brüsszeli út hová vezet? 20-30 év múlva hová jut Európa őslakossága? Nem tudnak válaszolni, mert nincsenek jövőbeni elképzeléseik, kimerülnek abban, hogy jelenlegi politikájukat kétes értékű taktikai elemekkel igazolják. Európának megújulásra, jövőjét megalapozó stratégiákra van szüksége. Az Unió hajnala Kelet-közép Európából jön. A jóléttől eltunyult, egocentrikus nyugati civilizáció transzfúzióra szorul.
A V4-ek, a Balti államok és a nyugat-balkáni országok szoros együttműködése mentheti meg a kontinens jövőjét. Erőt kell mutatni és egységet. A Cameron vezette britek bevonásával létre lehet hozni a Merkel egyszemélyű vezetésétől mentes „Európa Nemzetet”. Az európai nemzetek egységes akaratú közössége az egyenrangúság tiszteletben tartásával tárgyaljon a világ fontos dolgairól az USÁ-val, Oroszországgal és Kínával. Nincs helye annak az amerikai törekvésnek, amely hámot vetve Merkel nyakába, egyoldalú érdekeket kíván az Unió országaival szemben érvényesíteni.
Természetesen legyen az is világos, hogy az USA az Unió szövetségese és egyik fő gazdasági partnere. Ha nem lejt a pálya, a kölcsönös előnyök kihasználása a felek számára nemcsak előnyös, hanem kötelező is. Az USÁ-nak tanulnia kell abból, hogy társadalmi rendszere bármilyen jól működik hazai vonatkozásban, az más nemzetekre nem adaptálható erőszakosan. Tévesnek bizonyult az „arab tavasz” vagy éppen az iraki háború koncepciója. Legyen az is világos, hogy Európát nem lehet gyökereitől megfosztani és egy amerikai típusú föderációba gyömöszölni.
A NATO-ba tömörült szövetségeseknek tapasztalatból kell tudnia, hogy a hidegháború rossz tanácsadó. Szíriában békét kell teremteni, az ISIS-t le kell győzni. Európa határainak védelmére a NATO hivatott. A katonai szövetségben kell megtalálni Törökország feladatait. Az ENSZ vezetésével kell megoldani a humanitárius feladatokat.
A zsoldon vett szolgáltatások és barátság nem garantál biztonságos jövőt.
Egyetértek! Bizony nem szabad (nem lenne szabad!) egy másodpercet sem várni a szükséges alkotmánymódosítással. Csak egyetlen, nem örömteli, megjegyzést fűznék hozzá: a Jobbik ama hálóba esése sajnos nagyon úgy tűnik, hogy már megtörtént. Bár ne lenne igazam