A tanítók elszámolása
A tanító, kinek kezében van
az élet fénye, elindul, hogy
megérintse vele az összes mécsest,
hogy lángra lobbantsa a sok kis alvó,
tudásra vágyó gyermekszívet.
Százszor lehajlik újra és újra!
Teste meggörbül, haja kihullva,
remegő kézzel mindig odanyúlva,
ahol nem égnek még a mécsesek.
Igy halad lassan az elszámolásra.
Visszatekintve csodálkozva látja,
hogy Jézus lábnyomában
a tanítók lábai találnak helyet!
Kezeit, mellyel átadja az elégett kanócot,
valaki ölelve fogja meg!
– Nézzünk vissza az utadra! Az
összes kis mécsest megtaláltad-e?
Csillog-e fény a lápon?
Az erdőben minden hókristályon?
A bokrok alján? A szirtek tövében?
Megtaláltad-e?! Meggyújtottad-e?!
Lehajoltál-e, vagy büszkén jártál,
s az önimádattól semmit se láttál
csak magadra szórtad a fényeket?
Hajolj le Kedves!
a Nagy Tanító
a lábnyomában,
neked hagyott helyet!
