Befogadni, befogadni, befogadni! –Ez volt az alaphangja az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker évértékelő beszédének. A migrációt legalizálni kell! Minden országnak ígérnek hozzá anyagi eszközöket is. (Megkapják-e, és ki mennyit, az más kérdés.) „Nem kaptunk választ égető kérdésekre”, ahogy Gál Kinga magyar Európa parlamenti képviselő mondta. Nem számít, hogy érkezhetnek-e terroristák a migránsokkal és mennyien. Erről lehetőleg szó se essék. Nem számít, hogy a befogadó országok többségében munkanélküliség van. Első a bevándorló, munkahely tekintetében is. Nem számít, hogy nem érdemes addig kvótáról beszélni, amíg nem tudjuk, hányan jönnek még. Úgy kell tenni, a kvóta emlegetése által is, mintha nem volna szinte kimeríthetetlen a tartalék, az utánpótlás. És még sok minden nem számít. Aki a schengeni határok védelméhez ragaszkodik, az ennek a beszédnek a tükrében, kimondva- kimondatlanul, idegengyűlölő, rasszista, fasiszta újnáci. Kivéve, ha nem európai. Aki erre rá mer mutatni, mint Orbán Viktor, hogy Amerika, Izrael, Ausztrália, a gazdag öböl-országok, mind fölkészültek a migrációra, és lényegében nem hajlandók migránsokat befogadni, csak Európa nem készülhetett fel, és Európának muszáj befogadónak lenni, az maga a patás ördög. Még elkezdenek ettől gondolkodni az európai polgárok, és levetik a „pc” kényszerzubbonyát! Még képesek rájönni, hogy mire megy ki a játék! Pedig Európának, az európai embereknek olyannak kell lenniük, mint az egyszeri férjnek, amikor „in flagranti” alkalmával azzal győzik meg: „hát te jobban hiszel a tulajdon két szemednek, mint az édes kis feleségednek?”
Igen, a befogadás keresztényi erény, európai érték. Most. Amikor az EU alkotmányába be lehetett, be kellett volna venni a kereszténységet, akkor nem volt európai érték. Csak akkor az, ha a keresztény embereket kell megvezetni, a migráns-párti propaganda támogatására rábírni! Azt is megtudhattuk egy ATV-adásból, egy Fidesz-gyűlölő szociológustól (Friderikusz egyik interjúalanyától), hogy a Fidesz-KDNP kereszténydemokratái nem a modern, a korszerű, hanem a Horthy –korszakbeli kereszténységet képviselik. Ez persze szerintük ma minden keresztényről elmondható, aki nem hajlandó lemondani az önvédelemről.
Persze, sokakat megvezettek annakidején a kommunizmussal, az internacionalizmussal is. Nálunk leginkább a negyvenes évek végén, a koalíciós időkben. A legtöbb elbolondított utána jött rá, a Rákosi diktatúra idején, hogy nem ilyen lovat akart. Még Heinére is hivatkoztak az agymosók, aki szerint „Die Kommunisten sind mehr Christen, als irgendeine Christen”. „A kommunisták keresztényebbek, mint bármiféle keresztények.” Aztán meg is kaptuk tőlük a magunkét. De nem furcsa egy kicsit, hogy a keresztényüldözők, illetve szellemi és politikai örököseik, akik az „internacionalizmus” jegyében és szellemében ott ártottak a nemzeti és keresztény mentalitásnak, lelkületnek és az ezt képviselőknek, ahol tudtak, most egyszerre elkezdenek ilyen szirénhangokon játszani?
Fölhasználják erre eszközül magát a pápát is. „Minden európai plébánia fogadjon be egy-egy migránst!” Az sem számít, ha ez által öngyilkosságot követ el, és megkönnyíti a kereszténygyilkolással megbízottak dolgát. (Talán az is feltűnik most már sokunknak, hogy ezzel a pápával kezdettől fogva igen elégedettek voltak azok a liberális körök, akik II. János Pált megfojtották volna egy kanál vízben, és utódját, a német Ratzinger bíborosból lett Benedeket is lemondatták.)
Nem csoda hát, ha a magyar katolikus egyház olyan tekintélyes személyiségei, mint Veres András, a katolikus püspöki konferencia nemrég megválasztott elnöke, és Kisrigó László megyés püspök nem tudnak teljesen azonosulni a katolikus egyház első emberének, Őszentségének a felhívásával. Azaz, dehogynem csoda. Hiszen a katolikus egyházban a hierarchia hagyományosan szent és sérthetetlen. Nagy dolognak kell ahhoz történnie, ha ezen a hierarchián bármelyik egyházi méltóság bármilyen parányi csorbát ejt.
Ha másképp nem tudnánk, innen is észrevehetjük, hogy sorfordító időket élünk. Ady verse, az Emlékezés egy nyáréjszakára juthat sokunknak eszébe. Olyan hihetetlen dolgok történnek, amilyeneket nemrégiben még legrosszabb álmaink sem tudtak volna előhozni. Minden, nemzetünkért és az egész emberiségért felelős és nem megvezethető, gondolkodó emberhez kell fordulnunk, hiszen a gondolkodás most valóban létkérdés. Különösen azokat kérjük, akik magas pozíciót töltenek be, Ady egy másik verssorával: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”
K. I. B.
